Feszültség van mindenütt, ahová a rút politika beteszi a lábát. Ilyen a világ. Vagy ilyenné tettük? Ki tudja… Ráadásul a helyzet egyre rosszabb. Nyílt utcán, villamoson, piacon is képesek egymásnak ugrani emberek, ha ütközik a pártállásuk.
Kipróbált barátságokat is meg tud fertőzni a politikai másként látás. Az sem ritka, hogy rokonságon, családon belül robban ki a világnézeti adok-kapok.
Közelgő össztársadalmi megegyezésről, reánk köszöntő, burukkolós családi békéről lassan már csak a népmesék zárómondatában olvashatunk: „…és boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
A fentiek Pilhál György gondolatai, amelyeket szerintem fideszes propagandistaként egészen vicces leírni. Ilyenné tettük a világot, ezt ki lehet jelenteni, de rögtön azt is hozzá lehet tenni, hogy ez többek között az utóbbi évek populista politikájának a szüleménye, eredménye. Bár ez persze igaz az Egyesült Államokra is, Magyarország különösen élen jár ebben, mivel 2010 óta a Fidesz úgy szétverte és megosztotta a társadalmat, ahogy kevesen mondhatják el magukról. Van a hazaszerető, nemzeti, keresztény, ősmagyar állampolgár, és vele szemben ott van a hazaáruló, baloldali, liberális söpredékek, aki semmi mást sem akar, mint eltörölni a család intézményét, átműteni a magyarokat és megszüntetni a magyar nemzetet. Orbán tudatosan vert éket a társadalomba azzal, hogy ő irányítja a közbeszédet a propagandagépezete által, ő az, aki megmondja, hogy mi a helyes és mi nem az. Azzal, hogy képes teljesen uralni a közéletet, rengeteg közpénzből tematizálni a közbeszédet, ellenségeket és démonokat festeni a magyarok négy fala közé, egy abszolút mértékben a Fidesznek kedvező pályán sorra nyeri a választásokat.
Semmi túlzás nincs abban, hogy Orbán a saját győzelmei érdekében feláldozta a magyar társadalmat, amely sajnos 14 év alatt beadta a derekát, és nem ritkán akár képes a saját családtagjai ellen fordulni, ha a politika terítékre kerül. Nagymamák és nagypapák nevezik hülyének, hazafiatlannak, idegenszívűnek a saját gyermeküket vagy unokájukat, régi barátságok szűnnek meg létezni a politikai nézeteltérések miatt. Pedig ha az emberek nem hallgatnának a folyamatos hazugságokra, akkor nem jutottunk volna el idáig. De nézzük meg a Capitolium ostromát, amely egyfajta kicsúcsosodása volt az amerikai társadalom agymosásának. Nálunk nincs Capitolium, viszont a Fidesz volt az, amely 2010 óta, a kétharmadai birtokában elvetette a gyűlölet magját a magyar társadalomban, és tett sok százezer magyart apolitikussá, közönyössé pont azért, mert nem akarnak azon vitatkozni naphosszat, hogy Orbán vagy Gyurcsány felelős a mai helyzet kialakulásáért. Sokaknak elege van az állandó vitákból és a másik sikertelen meggyőzéséből, hiszen végső soron nem vezet sehova egy ilyen beszélgetés. Ennek oka nem az, hogy a párbeszédnek és vitának ne lenne egyébként értelme, hanem véleményem szerint az, hogy a Fidesz szavazóinak meglehetősen nagy része propagandaszövegeket puffogtat és saját vélemény helyett előre megrágott paneleket mond fel.
Egy valódi vitához tájékozott vitapartnerekre van szükség, akik értik az okát annak, hogy miért is állnak közelebb bizonyos irányvonalakhoz. Viszont ha legalább az egyik vitapartner nem éri el a vitához szükséges szellemi színvonalat, akkor valóban semmi értelme nincs egy ilyen beszélgetésnek. Észérvek és tények ütköztetése helyett ugyanis parttalan vitába torkollik az egész, ahol gyurcsányozás és sorosozás lesz az egyik fél érve. Ezzel nem lehet vitatkozni, hiszen teljességgel nevetséges ezeket a témákat felhozni, hiszen ezeket a „problémákat” maga Orbán Viktor kreálta, hogy a híveinek folyamatosan legyen min felháborodni. A teljesség igénye nélkül: Soros, migránsok, Gyurcsány, libsik, LMBTQ, Brüsszel, és a többi utálat tárgyát képező ember, szervezet vagy csoportosulás. Számos kollégájával együtt Pilhál György ehhez asszisztál 2010 óta, amit ő maga is pontosan tud, ezért nevetséges, hogy pont ő az, aki felteszi a fent idézett költői kérdést. A kérdésére a válasz pedig nem más, mint hogy igen, ezt ti tettétek.
Néha hosszan elmerengek, vajon ebben az egymásnak ugrasztott, agyonpolitizált világban el tudnánk-e még beszélgetni egymással mindenféle mesterkélt tabufékek nélkül? De hát miért ne tudnánk? Attól, hogy ő úgy látja a világot, én meg így, még összeérhet a vállunk. De jó is lenne!
Ez valóban jó lenne, de ilyenre társadalmi szinten igen ritkán van példa, alkalom, lehetőség. Természetesen vannak emberi, értelmes beszélgetések akár különböző politikai oldalak képviselői között is, de ehhez tényleg az kell, hogy a két fél megközelítőleg azonos szellemi, pontosabban tájékozottsági színvonalat tudjon képviselni. Azzal viszont, hogy a Fidesz szándékosan szétveri a közoktatást és öntudatos polgárok kinevelése helyett agymosásra szór el százmilliárdokat, nem éppen ebbe az irányba tereli a társadalmat. Az igazság az, hogy egyre csak butul a magyar társadalom, hiszen a kézzel vezérléshez az kell, hogy a drága szavazó arra voksoljon, amire utasítják a vezető politikusok. Ahhoz, hogy ezt elérje az uralkodó politikai párt, arra van szükség, hogy olyan alacsonyra vigye le az oktatás színvonalát, ahol a felnövekvő generáció már azt sem tudja, hogy mi az a kérdés, kételkedés, kritika, szabad akarat vagy demokrácia. Amint elértük ezt a szintet, Orbán győztesnek mondhatja ki magát, elvégre sikeresen sírba vitte az önmaga érdekeit felismerni és érvényesíteni képes magyar társadalmat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.