Július 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Stratégiai nyugalom

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,763 forint, még hiányzik 1,424,237 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Túl a tüntetésen a rezsim nagyon szeretné már, ha vége lenne a kellemetlen, és bizony meglehetősen veszélyes cirkusznak. Mert abban a párhuzamos univerzumban, ahol ők élik a kivételezetteknek járó napjaikat, megremegtek az ablakok, és ez olyan ijesztő dolog. Sorra próbálgatják azt a néhány módszert, amit a korlátozott képességeik szűrője átenged, először megpróbáltak úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Hogy stílszerű legyek; a komplett NER beállt a csúti mellett a függöny mögé, és erősen remélték, hogy mindjárt elvonul a vihar, az emberek elfelejtik a dolgot – az összes dolgot persze, mert másfél évtized alatt nem egy, de nem is száz ilyen megúszott és megúszandó disznóságot vetett már felszínre a trágyalé, de valahogy mindig sikerült visszagyömöszölni a felszín alá -, nincs itt semmi látnivaló. Tóni szondái azonban bejeleztek. Persze nem az a probléma, hogy a társadalom többsége dühös, hogy az egyébként sem fideszes szavazók mit gondolnak, mit akarnak. Az eddig sem volt szempont, ezután sem lesz az, mert rájuk nincsen szüksége a rezsimnek. Őket kizárólag csak az a 2-2,5 millió szavazó érdekli, akik választásról választásra legitimálni képesek az Orbán-kormányt, és az a további 3 millió, aki szarik az egészre, akinek nincs véleménye, nincs akarata, csak őt hagyják békén a picsába a politikával.

Alighanem azt jelezték a mérések, hogy a saját szekértábor is kezd megbomlani, de talán ennél is veszélyesebb, vagy legalább ugyanannyira veszélyes, ha ébredezni kezdenek a bizonytalanok. Nem a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártoktól félnek, azokat szándékosan tartják életben, mert képesek szabályozni a méretüket, hatásukat. Hol az egyik szedegeti el a szavazókat a másiktól, hol a másik az egyiktől, valódi összefogásra nem képesek, mert mindig akad közöttük, amelyik jókor lép ki a sorból, és megbontja a formálódó összefogást. Ám ahhoz, hogy legitimnek lehessen láttatni a rezsimet, sajnos szükség van rájuk, úgyhogy maradhatnak. Azonban ha a saját szavazóbázis széle foszladozni kezd, onnan leszakadnak nem kellően elkötelezett szavazók, ráadásként a bizonytalanok egy része átvált aktívba, az már nagyon rossz irány. Mert azt nem lehet tudni, mikor bukkan elő valahonnan valaki, aki képes tömegeket megszólítani, vagy mikor ugrik ki a sorból néhány ellenzéki párt, és kezd szembe menni a jól bevált hagyományokkal. Már a kétharmad elvesztése is felérne egy tragédiával, hiába toltak át eddig minden szükségesnek vélt változást. A világ, benne a politika egy statikus valami, bármikor szükség lehet újabb törvénymódosításra, alaptörvény-átfaragásra ahhoz, hogy továbbra is leválthatatlan legyen a kormány. Ez csak stabil kétharmaddal biztosítható, máshogyan folyamatosan ott lebeg a veszély a rezsim feje fölött. Márpedig azt ők nem szeretik, túlságosan sok a veszítenivalójuk.

Úgyhogy megy az eszetlen kapkodás, amiből azonban mindenképpen ki kell hagyni a miniszterek elnökét. Az ő nimbusza nem csorbulhat, ez a NER elemi érdeke, hiszen ő mindennek, az egész rendszernek az alapköve. Rá épül az egész, ő tart kézben mindent, ő nevez ki, ő vált le, ő dönt, ő jelöli ki az irányt, őt ismerik a hívek, hozzá ragaszkodnak. Jézust sem lehet lecserélni mondjuk Pál apostolra, pedig az a rendszer 2000 évig épült, Jézust senki nem ismeri, nem látta, nem tölt fel videókat a Facebookra, nem szónokol a rádióban és nem próbál meg úgy tenni, mintha csak egy lenne közülünk, mégis stabil a pozíciója. Szóval Orbánt meg kell védeni, le kell választani a botrányról, rá nem fröccsenhet a sárból. Ezt természetesen maga Orbán is így gondolja – sőt, elsősorban ő gondolja így -, mert esze ágában sincs bármiért felelősséget vállalni. Márpedig a miniszterelnök nem csupán az országért, de a minisztereiért is felelősséggel tartozik, ez benne volt abban a csomagban, amiért annyit küzdött, alakoskodott, sunnyogott, mesterkedett, mire meg tudta szerezni. De neki abból csak a hatalom és a pénz kell, semmi más.

Hogy végül mire fut ki ez az egész történet, azt persze én nem tudom megmondani. Azt azonban innen is jól látom, hogy repedezik a sziklaszilárdnak hitt monolit. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a végső csapás kívülről fog érkezni. A kaszton belül alighanem bőven vannak olyanok, akik még fiatalok, éhesek, mást akarnak, máshogy akarják, vágynak arra, hogy átvegyék az öregektől a hatalmat. Mert bizony a fiatal demokraták fölött elszállt az idő vasfoga, vén kleptokraták lettek, de közben felnőtt az árnyékukban egy új generáció, amelyik meg akarja kaparintani a hatalmat. Ez mindig így megy, semmi szokatlan nincsen benne. Ez a természet rendje még a diktatúrákban is. Itt még nem lehet átörökíteni a bizniszt családon belül, mint Kimék teszik. Mondjuk annak is nagy ára van, mert egymást irtják a rokonok a hatalomért, de ez most legyen az ő gondjuk, elég nekünk a maguké.

Szóval szerintem most az van, hogy beérett, vagy legalábbis érőfélben van a gyümölcs. A csillagok állása kezd közelíteni az optimálishoz. Kívülről már elszigetelte magát a zseniális stratéga, az unióban nem maradt szövetségese. Putyinnak valószínűleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy őt pátyolgassa, még az sem egyértelmű, hogy lesz-e olyan pártcsalád az unióban, amelyik befogadja. De belül is megtette a hatását a másfél évtizedes rablógazdálkodás. Az ország kifosztása egyértelműen látszik, már nem lehet titkolni, hogy nem működnek a rendszerek. De egyik sem ám, sem a kormányzati szervek, sem az államiak, sem a szolgáltatások, sem semmi. Már nem csak az egészségügy dőlt össze, hamarosan az oktatási rendszer is követi, bár az nem annyira látványos. Hiszen azt mindenki a bőrén érzi, hogy nincs háziorvos, nincs ügyelet, nincsenek kórházi osztályok, iszonyú nehéz ellátáshoz jutni, ha egyáltalán, nincs orvos, nincs szakápoló, semmi nincs. Az oktatás azért más, a gyerek reggel bemegy az oviba-suliba, délután hazamegy, a Mókus csoport, a hetedik bé nem zár be, csupán a gyerek nem tanul meg írni, olvasni, számolni, számítógépet használni, más nyelven kommunikálni. Még magyarul is alig. Szavazónak tökéletes, hiszen a legtökéletesebb egy diktatúra számára a tanulatlan ember, mert könnyű befolyásolni. De a bajt mindenki érzi, ahogy azt is, hogy egyre szarabbul él, egyre nehezebb, egyre kevesebb jut. Közben azért a többség azt is látja, hogy a pereputty nevére kerül a fél ország, még ha fel nem is fogják sokan, hogy azt tőle vették el.

A nemzetközi hangulat már Orbán ellen fordult, a hazai hangulat éppen romlóban van, és akkor ott a belső feszültség, amit mi itt kint nem feltétlenül látunk, de attól még ott van. És szerintem amikor ezek a friss, éhes belső emberek megérzik, hogy gyengülni kezdett a bálvány, maguk fogják kicsinálni. Nem véletlenül paranoiás minden diktátor. Ha eredetileg nem is volt az némelyik, az évek során garantáltan beszerzi ezt a kellemetlen, ám távolról sem indokolatlan kórságot. Mert valóban minden irányból veszély fenyegeti a diktátorokat, nem nagyon van körülöttük olyan, aki nem félelemből, haszonért tolja a szekeret, hanem önzetlenül, őszinte hittel. Úgyhogy szerintem arra is érdemes figyelni, hogy mi történik a hatalmi körön belül. Mert tőlünk, az ország népétől el lehet zárni hermetikusan a befosott zsarnokot kordonokkal, biztonsági fogdmegekkel, láncokkal, átláthatatlan kerítésekkel, páncélozott autókkal, testőrökkel, de odabent ez biztosan nem működik. Nem arról beszélek, hogy fizikai atrocitásra kellene számítania Orbánnak, arra nem kell. De arra igen, hogy elkezd fogyni körülötte a levegő ott, belül is. Mert kívül már most is elfogyott.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.