Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Már rendesen rákészültem, hogy reggelre el lesz takarítva ez a korrupt banda, és jön a jó világ, szabadság, de főleg bőség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A franc bele ebbe az egészbe, de tényleg! Hát mi ez már? Olyan lelkes voltam, régen nem éreztem ilyen gerjedelmet. Ideges voltam, de rendesen ám, nem csak úgy ímmel-ámmal. Már napok ót készülődtem, alig bírtam kivárni a hat órát. Még az elemeket is kicseréltem a távirányítóban, nehogy nekem a kritikus pillanatban merüljön le, mert akkor biztosan szétcsapott volna az ideg. Bekészítettem a sört, előtte az asszony melegített egy kis rakott krumplit, mert mondtam neki, engem hat után már ne zargasson az evéssel, mert én kormányt fogok váltani, nem lesz érkezésem az ő nyavajgását hallgatni.

Már hat előtt beültem a fotelbe, nem szeretek sehonnan elkésni. Inkább előbb megyek, mert ugye a pontosság a királyok erénye, meg ilyesmik. Elkezdődött a tüntetés, sokan voltunk ám, nagyon sokan! Jó volt nézni azt a sok lelkes arcot, csak úgy borzongtam, ki is ordítottam az asszonynak a konyhába, hogy adjon egy takarót, mert ilyen hidegben nem lehet rendesen forradalmat csinálni. Na, aztán késve ugyan, de csak elkezdődött a dolog. Jöttek a beszédek sorra, untam ugyan, de azért kitartottam, mert a sör is kitartott, előrelátóan négyet is beraktam a hűtőbe. Vagy másfél órát lamentáltak ott a színpadon, piszkosul szenvedtem, de hát ugye a kormányváltás nem megy ám csak úgy, muzsikaszóval, pörköltszaftos lágy kenyérrel, azért meg kell szenvedni. Na, én szenvedtem is cefetül, tán el is szundíthattam, mert arra lettem figyelmes, hogy akkor ennyi volt, menjen haza mindenki. Csak lestem. Hogy akkor ezt hogy? Vagy mi lesz? És apám, senki nem szedte fel a síneket, nem gyújtották fel a Parlamentet, de még egy rongyos kukát, vagy egy parkoló autót sem. Semmit.

Még valami olyat magyarázott az a szakállas ürge a mikrofonba, hogy én irkáljak levelet a képviselőmnek, meg cseszegessem valami gyerekvédelem miatt, meg én nem tudom, mit csináljak. Hát hülye ez? Majd még pont az kell, hogy felhívjam magamra a figyelmet, hogy mennyire ellenzéki, meg forradalmár vagyok! Aztán majd jól kirúgnak a picsába, én meg leshetek, hol találok másik állást. Kell az nekem? Naugye! Meg amúgy se ér semmit a levelezgetés, ki a franc olvasná el? Senki. Én aztán tudom, dolgoztam az önkormányzatnál vagy négyszer, amikor azt is a cégem takarította, szóval tudom, mi megy ott. Csak a pletyka, furkálódás, naplopás. Még szerencse, hogy összebarátkoztam az egyik irodistával, ha hivatalos ügyem van, egy kis ezért meg azért meg tudja nekem gyorsítani a dolgokat, nem kell órákat várnom, mint a proliknak. Na de hogy azon kívül azok mit csinálnak, vesszek meg, ha tudom! Lehet, nem is ott van a képviselő, akiről azt se tudom, kicsoda. Hát tudja az, aki rá szavazott! Én nem szavaztam senkire, mert szép volt az idő, úgyhogy elmentünk pecázni a haverokkal, mert kell az embernek egy kis kikapcsolódás ezekben a vérzivataros időkben. De ha tudnám, akkor se irkálnák neki, nem vagyok én olyan öngyilkos alkat.

Szóval ezek hazamentek, a kormány meg még mindig nincs leváltva. Eszem megáll, micsoda gyáva, lusta népség a magyar, nem lesz itt soha semmi, az már biztos. Ezeknek minden úgy jó, ahogy van, nem akarnak ezek változást, ezek is Orbán kottájából játszanak. Már rendesen rákészültem, hogy reggelre el lesz takarítva ez a korrupt banda, és jön a jó világ, szabadság, de főleg bőség. Erre semmi, csak a nagy kuss. El is mentem mérgemben a kocsmába, hátha lesznek ott más forradalmárok is, aztán ki tudom önteni a lelkemet, mert nagyon csalódott voltam ám, nem viccelek! Szerencsére ott volt a Sanyi meg a Tibi, velük szoktam mindig megbeszélni a politikát, értjük egymást, már egymás mondatait is be tudjuk fejezni. Beültünk a szokásos boxunkba, mert veszélyes dolog ám hangosan ellenzékiskedni, még a végén meghallja valaki, eljut a híre a polgármesterhez, aztán már meg is van a baj. Ott magunk vagyunk, ha levesszük a hangerőt, senki nem tud kifülelni, miben mesterkedünk. Beültünk, én kiöntöttem a lelkemet, hogy mekkorát csalódtam, pedig hogy bíztam abban az Azariában, vagy kiben, meg a vicces csajban, aztán semmi nem lett.

A Tibi mondta, hogy ő is csalódott, pedig ő is nézte a tévében, de a Sanyi elmagyarázta, mert járt esti gimnáziumba, érti az ilyeneket. Azt mondta, az nem úgy megy ám, hogy kimegy az utcára ötezer vagy ötvenezer ember, aztán reggelre le van váltva a kormány. Pláne, ezek nem is azért mentek, hanem hogy valami gyerekeket megvédjenek. Szóval még ha azért is mennének, az nem így működik, hanem hogy akkor minden nap ki kell menni, hetekig, hónapokig. Hát arra kinek van érkezése, kérdem én? De még ezzel se biztos, hogy lehet kormányt váltani,  hanem egyre több embernek kell menni, lezárni a hidakat, utakat, kiabálni, ilyenek. Ha ez nem segít, akkor még több ember kell. Nem ötvenezer, hanem ötszázezer. Aztán egyszer majd rájön a kormány, hogy ez így nem mehet, lemond, és lehet újat választani. Hát ez kurvanagy macera, kinek van ehhez türelme? Mondta a Sanyi, hogy a másik lehetőség az, hogy ötmillió ember megy ki kapával, bészbólütővel, aztán jön a csihi-puhi. Csak ugye akkor az is benne van a pakliban, hogy valaki visszaüt, esetleg elvisz a rendőr, még az is lehet, hogy börtönbe csuknak. Bevallom, nekem egyik se lenne ínyemre. Kicsit megnyugodtam, de azért nagyon haragszom ezekre. Az Azariákra. Én aztán tényleg mindent megtettem a változásért, ott voltam velük lélekben, szurkoltam nekik meg minden. Annyira reménykedtem, hogy holnapra el lesz takarítva a geci kormány, erre semmi. Ezért nem halad ez az ország semerre! Ilyen lusta, nemtörődöm, gyáva néppel nem is lehet ötről a hatra jutni, nem fog itt változni soha semmi. Bár a Sanyi szerint nem reménytelen a helyzet, mert most megmutattuk, hogy sokan vagyunk dühösek és össze tudunk fogni, ez azért aggasztja a kormányt, meg ebből majd kinőhet valami nagyobb dolog is, a mag el van vetve. Franc tudja, nem hiszek én már ezeknek!

Szép reggelt, jó ébredezést kívánok mindenkinek! Hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.