Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az ellenzék soraiban valóban változásra van szükség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Válasz Online-nak adott interjút Kele János, a Momentumból a közelmúltban távozó politikus. Az egykori sportkommentátornak elege lett a politikából. Nem rejtette véka alá a véleményét az ellenzéki politikusokról:

„Egyrészt nem tervezem véres kardként körbejárni a sajtót arról kántálva, milyen borzalmas az ellenzék. Pláne nem tervezek propagandaműsorok díszellenzéki kirakatfigurájaként pózolni önmagamnak. Az persze igaz, hogy jobb hely lehetne az ország, ha több politikus gondolkodna el a személyes képességein és szerepén. Ha nem makacsul, konokul, a kitartás álcája mögé bújva folytatnának megélhetési politizálást. […]”

Nem tudom, hogy már a propagandaoldalak firkászai is válságba kerültek-, vagy mégis mi történhetett, de be kell valljam, igencsak élvezem azt, ahogy próbálkoznak a téma elterelésével a közbeszédben, de az Istennek sem sikerül nekik. A fenti sorokat a Magyar Nemzet egyik propagandistája emelte ki, amivel a „gond” csak az, hogy ezen sorok történetesen arra a Schiffer Andrásra utalnak, aki pont annyira ellenzéki politikus, mint mondjuk Ungár Péter. Véleményem szerint Schiffer többet árt a hazai politikának, mint amennyit segít, mert azzal, hogy minden is rossz és remény sincs semmire, olyan igazán nem lehet előre haladni. Arról nem is beszélve, hogy neki mindenről is van véleménye, hasonlóan mondjuk Puzsér Róberthez, vagy Hont Andráshoz. Ezek az emberek – hogy kinek mégis mi a célja, arról persze lehetne vitatkozni – nem tudom, hogy milyen reményekkel kezdtek bele a mondandójukba, de hogy olyan sok célt nem sikerült elérniük, az szinte biztos.

Az mondjuk igaz, hogy mindenféle „vitaműsorokba” meghívják őket, hogy elmondják a véleményüket, sőt, Schiffer még fideszes haverokkal is leülhet „vitatkozni”, hiszen azért azt a nemzetiek is pontosan tudják, hogy az ő ténykedése leginkább az ő malmukra hajtja a vizet. A fenti sorok szerzője viszont se nem Schiffer, se nem Hont András, hanem egy bizonyos Kele János, aki a Momentumot hagyta ott nemrégiben, mivel nem érezte megfelelőnek sem a párt haladásának irányát, sem pedig az általa ott betöltött szerepet. A Válasznak adott interjújából pont az derül ki, amit már egyébként is igen sokan tudtunk, vagy sejtettünk; az ellenzék jelenlegi formájában működésképtelen. Ez nem azt jelenti, hogy akkor adjunk is fel mindent, kezdjünk el picsogni és vonuljunk a sarokba azt gondolva, hogy itt változásra már remény sincs. Itt csupán arról van szó, hogy jelenlegi formájában az ellenzék képtelen a magyar választópolgárok érdekeit érdemben szolgálni. Ennek több oka is van persze, de az egyik legfontosabb oka mégis az, hogy elfogadták a politikai alkut, amelyért cserébe jól fizető állásokat tölthetnek be, nulla felelősséggel.

Az igazi változás akkor fog eljönni, ha ezt az alkut bizonyos politikai szereplők elutasítják, és valódi változást akarnak elérni országos szinten. Amennyiben a céljuk nem az lesz, hogy egy bársonyszéken üljenek a Parlamentben több mint egymilliós fizetésért, szolgálati számítógépért, telefonért és benzinkártyáért, hanem az jár majd a fejükben, hogy miként javíthatnák az emberek életszínvonalát és az ország megítélését. Nem kétlem, hogy vannak ilyen emberek is a mai magyar politikában, de az igazság az, hogy kevesen vannak és ráadásul nem egy párton belül, vagy konkrétan párton kívüliekről van most szó. Mert azért van nekünk Hadházy Ákos, vagy épp Juhász Péter, de azért többre lesz szükség, mint egy-két erősebb húzónév. A legfontosabb egy valódi program, egy terv arra, hogy miként lehet megszólítani a magyar társadalmat és egy terv arra, hogy miként lehet valódi változásokat elérni. Gazdasági, oktatási, egészségügyi program. Ezen felül pedig az is fontos lenne, hogy a közbeszédet normális mederbe helyezzék vissza.

Ezek mellett pedig a legfontosabb talán az lenne, hogy egy valódi koalíciós kormányzat szülessen, vagy ha ez nem megy, akkor egy szakértői kormány. Elvégre nem ügyesen beszélő emberekre és ígéretekre van szükségünk, hanem arra, hogy egy olyan kormány jöjjön létre, amelynek tagjai valódi szakértői a tárcáiknak. Közgazdászokra, orvosokra, professzorokra, pénzügyi szakemberekre és bírákra van szükségünk, akik le tudják tenni egy új Magyarországnak az alapjait. Olyan emberekre, akik újra bizalmat tudnak gerjeszteni a társadalomban és akiknek hála a magyarok újra elhihetik majd, hogy van még remény a változásra és arra is, hogy egyszer mi is egy demokratikus ország leszünk. Akármennyire is szeretnék sokan, Kunhalmikkal, Jakabokkal, Gyurcsányokkal sőt, még Dobrevekkel sem tudunk előre haladni. Pontosan tudom, hogy talán még az olvasók körében is vannak olyanok, akik ezen politikusok közül akár többekkel is szimpatizálnak, de véleményem szerint bizonyíthattak, de az átlagszavazó egyszerűen nem kért belőlük.

A valódi változáshoz új arcok szükségesek, olyanok, akik eddig nem töltöttek be vezető szerepet és ahhoz közel sem álltak soha. Donáth Anna egy viszonylag karakteres, fiatal vezető, de ez még nem azt jelenti, hogy ő lenne a tökéletes jelölt. Csupán azért emeltem ki az ő nevét, hogy megmutassam, mégis mire gondolok az új arcok kapcsán. Egy óriási lehetőség előtt áll Magyarország, hiszen az összeomlás szélére sodorta a jelenlegi botrány a Fideszt, de ahhoz, hogy ez valódi változást okozzon az kell, hogy a megfelelő emberek megtegyék a megfelelő lépéseket. Ez mostmár tényleg csak rajtunk, a magyar társadalmon múlik, kérdés, hogy képesek leszünk-e élni vele, vagy ezt a lehetőséget is hagyjuk elúszni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.