NEHAZUGGY

Az aranytartalék

Tamás Róbert | Február 7, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Már tényleg csak azt a néhány percet, órát, napot, hetet, évtizedet kell egy lábon állva kibírni, ameddig beteljesedik a jóslat, és úgy elkezdenek emelkedni a reálbérek, hogy nem győzünk boltról boltra rohanni, hogy elverjük valahogy a fizetésünket. Mégpedig nemzeti kötelességből kell nekünk költeni a pénzt. Legalábbis én ezt hámoztam ki Suppan Gergelynek, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdászának a szavaiból. Ha jól értem, félreértem. Mármint Nagy Mártonnak azt a zseniális gazdasági stratégiáját, melynek segítségével ki fogja ő rántani az ország szekerét a kátyúból, amibe mondjuk a jelenlegi kormány jóvoltából került bele eredetileg is, pont ezek a gazdasági zsenik navigálták oda, akik majd most jól kinavigálják, na de akkor mi van? A lónak is négy lába van, mégse karosszék. Szóval hogy most az lesz, hogy növekednek ész nélkül a bérek, ettől visszatér a fogyasztói bizalom (egyszer sikerülne megtudnom, pontosan mi lehet a fogyasztói bizalom! Én speciel azért nem vásárolok, mert nincs pénzem, nem azért, mert meg van inogva a bizalmam). A visszanyert bizalom felpörgeti a fogyasztást, amitől a gazdaság egyből bolygóközi pályára áll. Az infláció maga alá csinál, virágba borulunk, béke lesz, boldogság és jólét.

Mondjuk én azt már aligha élem meg, pedig még nem készülök halni, de magam is úgy vagyok vele, hogy fő az optimizmus! Ez olyan helyzetben és olyan országban különösen indokolt, ahol a társadalom kétharmada európai és uniós viszonylatban is szegénynek számít, a maradék is csak alulról próbálja az átlagot felérni, és néhány százalék él normális színvonalon. Nem mondom, vannak részeredmények. Árakban már tényleg utolértük a halódó Nyugatot, néhány esetben el is hagytuk, és ez a tendencia aligha fog megtörni, legalábbis ahogy elnézem az Orbán Viktor aktuális csodatétele után ismét döglődésnek indult euro-forint árfolyamot. De Nagy Márton a rengeteg eszével feltalálta a magasnyomású gazdaságot. Az úgy néz ki, hogy a gyárakból a mérnököket el fogja szippantani a kutatási központok, helyükbe majd a szalag mellől a melóst képzik ki mérnöknek, a szalag mellé pedig beáll az a szabolcsi meg nógrádi munkanélküli, aki nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem mert már sem fizikailag, sem mentálisan nem alkalmas rá. Ő az aranytartalék. Jó lesz ez, csak kitartást tudok kívánni a miniszter úrnak. Ha ezt megcsinálja, szerintem simán tud majd járni a vízen is. Bár lehet, már most is.

Mi pedig azon kapjuk magunkat, mint az egyszeri gázszerelő, hogy tegnap még kantáros játszóruhában gázosítottuk el a lakosságot, mint kétkezi mesterember, aztán mire kettőt pislogunk – már amennyiben szoktunk pislogni egyáltalán – Mercedes-konvojjal járunk (kettecskén az asszonnyal) a helikopterig, amivel elugrunk a reptérre, ahonnan magángéppel elsuhanunk spanyolba egy pár órára meccset nézni, majd irány vissza. Közben meg azt sem értjük, ki kinek a micsodája és hol vagyunk, meg persze minek. Most jöttem rá, hogy állatira fárasztó lehet ám zseninek és milliárdosnak lenni, pláne egyszerre. Mert ugye az ember agya akkora kunsztokra már nem képes ötven körül, hogy átálljon egy teljesen más működésre, mint az addig eltelt időben. Gyanítom, Mészáros esetében sem csoda történt, és ő lesz talán az egyetlen, aki élete végéig sem fogja megérteni, hogy mi történt vele, hogy lett becsületes munkásemberből milliárdos, milliárdosból vádlott. De oda se, a csinos asszonykája bizonyára kitart mellette, és boldogan élnek – valószínűleg albérletben -, ameddig meg nem halnak.

Miután a NER széltében, valamint hosszában is kihirdette a miniszterek elnökének zsenialitását, valamint példátlan, világrengető győzelmét, a brüsszeli bürokraták is kezdenek megszólalni. Úgy tűnik, sikerült levedleniük azt a haszontalan szokásukat, hogy úriemberként viselkedjenek azzal is, aki igen nagy rendszerességgel, tudatosan és röhögve szarik a közös ebédlőasztal közepére. Az Európai Néppárt vezetője – ahonnan önként rúgta ki magát a Fidesz – szerint a magyar miniszterelnök üres kézzel ment vissza Budapestre. „Remélem, hogy egy kicsit meggyőződött róla: a fenyegetések nem működnek.” Az egyetlen lehetősége, hogy bármit is elérjen, ha együttműködik Európával és nem ellene dolgozik.

Terry Reintke, a zöldek társelnöke szerint a múlt hét jó volt Európának, de „őszintén szólva azt kérdezem magamtól: miért csak most”? Mindezt már decemberben megtehették volna. Ha van egy tanulsága a találkozónak, akkor az az, hogy Orbán Viktor egyedül gyengébb, mint a 26-ok együtt. Ez nyilvánvalónak tűnik, de a jelek szerint múlt hét előtt nem jutott el a 26 tagállami vezetőhöz, ezért a jövőben ne szaladjanak újra és újra ilyen helyzetekbe. Szerinte a 26-oknak meg kell találniuk a bátorságot, hogy elvegyék a lehetőséget Orbán Viktortól, és a hetes cikkes eljárás továbbléptetése mellett érvelt (Telex)

Az a bizonyos lapjárás, amelyik megfordul, de a szenvedélybeteg nem képes elengedni a történetet. Ott marad az asztalnál mindaddig, ameddig mindenét el nem veszíti, és végül kivágják a szobából. Nem is lenne ezzel baj, ha a sajátját tenné fel tétnek, de persze erről szó sincsen. Még mindig ott ül az asztalnál és lengeti a svéd NATO-csatlakozás kártyáját. Pedig az sem nyerő lap, ő is tudja, mi is tudjuk, mégsem adja fel. Mert ugye a meccs addig tart, ameddig meg nem nyerjük. Mármint ameddig ő meg nem nyeri. Lehet persze hinni ebben, főleg az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, de lassan lekapcsolják a stadionban a világítást, bezár a bazár, és előáll az a bizonyos Gyalog galopp-szindróma. És nem lesz, aki kiegyezzen döntetlenben.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!