Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Tanítani kellene a Harvardon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mielőtt rákanyarodnék a mai témámra, a legutóbbi két írásom által kiváltott néhány reakcióra reagálnék röviden. Konkrétan arra, hogy némelyek folyamatosan párhuzamot vonnak köztem, az én trágárságom és Bayer stílusa között. Szeretném ezt a leghatározottabban visszautasítani. A vélemény természetesen szabad, ezt tiszteletben tartom, de kikérem magamnak, hogy egy platformon emlegessenek fent nevezett alakkal; az ő értékrendjének nagyjából annyi köze van az enyémhez, mint a Déli-sarknak az Északi-sarkhoz. Persze fel lehet hánytorgatni éveken keresztül, igen, nálam is becsúszik egy-két bazdmeg, néhol egy-egy kurvaélet, ez értelemszerűen az indulataim erősségének fokmérője. Más szavakkal: a tehetetlenség és a düh ölt ilyenkor formát a mondanivalómban. Írásban fejezem ki azt, amit mások a kamerába mondanak bele. Úgy gondolom, hogy minden egyes bazdmeg és kurvaélet a helyén van, nem öncélú, egyszerűen vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem tudok cizelláltan foglalkozni. A széplelkűeknek barátsággal ajánlom a szépirodalmi szekciót vagy a tudományos folyóiratokat, ahol szépen, mívesen vagy simán szaknyelven közlik a szerzők a véleményüket. Nem vagyok se szépíró, se tudós, se okleveles publicista, tudom, hogy a stílusom nem mindenkinek jön be, nincs ezzel semmi baj. Akik ezek közé tartoznak, azoknak azt ajánlom, hogy mielőtt elkezdenének olvasni egy cikket, nézzék meg, hogy ki írta, és máris elkerülhető az ilyesfajta sérülés. Senki és semmi miatt nem fogok, és nem is tudnék változtatni. Ez vagyok. Ezzel együtt soha senkit nem illettem olyan gusztustalan, alpári, dehumanizáló jelzőkkel, ami Bayernél napi ujjgyakorlat, legyen szó tizenéves diáklányokról, ellenzéki politikusokról, vagy egyenesen a pápáról. Végezetül Jaroslav Hašek egy gondolatát idézném azoknak, akik a csúnya szavaim miatt állítanak pellengérre, hátha le tudjuk ezt zárni: Jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat egyes szavakra.

Mondhatnám, hogy és akkor rákanyarodnék az érdemi mondandómra, de sajnos annyiban nem érdemi, hogy szemek nem rebbennek, vállak nem rándulnak, kezek nem szorulnak ökölbe tőle, holott lenne mit megmagyarázni. A kolléga által ma reggel szóba hozott elvtársi vagyonnyilatkozatokra gondolok, amelyek körülbelül annyira fedik a valóságot, mint a parlamenti eskü szövegében foglaltak a parlamenti esküdözők jelentős részének életvitelét. Semennyire. Csak a szokásos hazudozás és hülyének nézés, fene tudja, mire jó az egész. Hogy kinek jelent sikerélményt, hogy Júdás vagy a milliárdos honvédelmi miniszter vagy a földeket harácsoló Lázár (nem a bibliai) vagy a feltaláló Rogán vagy az állampapír-zsonglőr Csák hogyan kápráztatja el a nagyérdeműt a bevallott millióikkal. Azokkal, amelyek köszönőviszonyban nincsenek a valósággal. Szerintem némelyikük a pénztárcája átlagos vastagságát vallotta be, miközben a nagy vagyon magántőkealapokban pihen, és fiadzik a már nem is annyira kíváncsi populáció elől jól eldugva. Vagy valami Kajmán-szigeteki adóparadicsom számláin hever arra várva, mikor lesz rá szüksége a tisztakezű, becsületes tulajdonosának. Vagy a kölök, az anyós, a vej és a nagypapa nevén vannak szürkezónásítva, disznótelepek, kőbányák és szállodaláncok formájában.

Azon mondjuk kínomban felröhögtem, hogy a milliárdos feltalálónak, Rogán Bűnöző Antalnak tavaly mindössze 1 millió forintot sikerült törlesztenie az adósságából, miközben 14,9 millióval továbbra is tartozik egy meg nem nevezett magánszemélynek. Szerintem a csillár a nappalijában többe kerül, mint ez a rongyos 15 millió, de annyira hülyének néznek már minket, hogy valószínűleg azt gondolják, hogy így hitelesebb a sztorijuk. Vannak nem kevesen, akik ezt elhiszik. És vannak olyanok is, akik nem. Aki nem hiszi, az járjon a végére – ahogy a magyar népmesék záróformulája hirdeti. Igazuk van. Hát mi ez, ha nem egy csodálatos nemzeti-keresztény népmese, ahol a szegénylegényből, a parasztgyerekből miniszter lesz és feltaláló? Rogán évekkel ezelőtt, amikor még őrizetlenül kiengedték a nyilvánosság elé, el is mesélte, hogy urizálni csak úri gyerekek tudnak. Márpedig ő – mint mondta – parasztgyerek, annak született. Honnan is tudná, mi az az urizálás? A főnöke se foglalkozik üzleti ügyekkel és Kósa Lajos édes jó anyja se strómanja senkinek. Becsületszavukra.

Végül is rohadtul igazuk van: ami nincs a nevükre írva, az nem az övék, abból nem lehet baj. Ők csak használják és élvezik a pompát, amit mi dobtunk össze nekik a befizetett adóforintjainkból, ők csak tisztességes haszonélvezői az ország közös vagyonának. Minek is foglalkoznának ilyen apró-cseprő dolgokkal, mint a vagyonnyilatkozatok komolyan vétele, egyáltalán a közpénzek hű kezelése, miután Júdás sajátjaként tekint a Magyarország Zrt.-re, és semmi következménye? Egyszer kellett csak nagyon kitörnie a fülkékben a forradalomnak, azóta is azt gondolja, hogy ő nemcsak miniszterelnök, hanem vezérigazgató, aki egy személyben dönt életről, halálról. Úgy használja az ország által megtermelt javakat, mintha az az övé és a szűkebb családjáé lenne. Hatvanpuszta, Felcsút, a budai Vár, Tokaj-hegyalja, és még ki tudja mennyi nyalánkság van a puttonyában. Kérdezhetném, bár sok értelme nincs, hogy minek ennyi ellopott vagyon? Mit csinál ezekkel, mi lesz a sorsa ennek a töméntelen pénznek, ha ő már nem lesz? Mert egyszer nem lesz, de az ország még igen (reméljük), és felnő egy újabb és újabb nemzedék, amelynek ez az ellopott vagyon hiányozni fog, hátrányba kerül, és azért lesz kénytelen dolgozni, hogy ezt valakiknek, valahogy majd visszafizesse. Mert ez hiányozni fog, mert már most hiányzik, mert nem fog újranőni, mint egy lemetszett szőlőág, ezt valamikor behajtják majd a népen. Vagy így, vagy úgy.

Bocsánat, kicsit elragadtattam magam, de azonnal megnyugodtam, hogy vannak, akik egyáltalán nem idegesek, úsznak a boldogságban. Olvasom, hogy a Palácsik (volt Vajna) Tímea trónról való letaszítása után az ország első számú aranyásójává avanzsált Várkonyi Andrea annyira, de annyira boldog, hogy madarat lehet vele fogatni. Illetve ha ez neki nem sikerülne, akkor megfogja neki a hites ura, a nemzet gázszerelője, aki olyan higgadt és bölcs és tiszteletreméltó, hogy mi olyat még nem láttunk. Várkonyi Andrea – aki mindig is az intellektust kereste a férfiakban – elmondása szerint egy fantasztikus házasságban él, és olyan új dimenzióba került egy érett, magas érzelmi intelligenciával rendelkező férfi mellett, amire a korábbi kapcsolataiban nem volt példa. „Mindent meg tudunk beszélni, minden körülmények közt összekapaszkodunk, és a legnagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt”. Nem tehetjük meg, hogy nem írjuk le: éljen az ifjú pár! Olyan megejtően romantikus és mélyen a szívünkbe markoló a szegedi Barbie baba és a felcsúti disznószerelő románca, hogy az lenne a minimum, hogy Rákay Fülöp a szélesvászonra vigye. Hatalmas civilizációs veszteség lenne, ha ez a modernkori tündérmese feledésbe merülne, és nem lenne méltó módon dokumentálva az utókor számára. Ahogy a hétmérföldes konvektorpucoló megtalálta a piaci rést a Jó Istennek és Orbán Viktornak köszönhetően, azt tanítani kellene a Harvardon. Hogy miképpen lehet egy összefüggően kommunikálni képtelen egyszerű víz- és gázszerelőből pár év alatt Forbes-listás milliárdos. Amúgy igen, mint tudjuk, minden sikeres férfi mögött áll egy Orbán Viktor jó feleség. Úgyhogy marad nekünk ez a népmesékből jól ismert romantika, széles vászonra vetítve, rezzenéstelen arccal előadva. Mert ahhoz is pofa kell és valamiféle kollektív összezárás, hogy ezt evidenciaként kezelje a regnáló hatalom, és hülyének nézze azokat, akiknek a gyomra felfordul ettől a történettől.

Mindeközben Szegény Dzsoni Brüsszelbe ment harcolni, ahogy szokott, és megint legyőzte a 26 fejű sárkányt, amelyik állandóan tüzet okádva akarja őt velünk együtt elpusztítani: bement az ajtón és mindent aláírt. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.