NEHAZUGGY

Az erkölcsi hitel, amit már nem lehet kikezdeni

Vogronics András | Január 30, Kedd | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy az várható volt, beindult a birodalmi állampárt propagandagépezete, és minden célkeresztet Ungváry Krisztián történészre irányították, mondhatni központilag kiadták rá a kilövési engedélyt. Bár tegnap este már utaltam erre, most idézek is egy emblematikus részt a Magyar Nemzet Bayer kínos és hazugnak bizonyult magyarázkodását megelőző szerecsenmosdató írásából, amelyet propagandista cinkostársa, Szentesi Zöldi jegyez:

(…) Bayer Zsolt a magyar nemzeti oldal emblematikus figurája. Százezrek, milliók figyelik, követik, olvassák, hallgatják. Magam is számtalanszor tanúja voltam a felé áradó szeretetnek, láttam, ahogyan az emberek túláradó érzelmeit megrendülten észleli. Bayer Zsolt továbbá a barátom, harcostársam, testvérem. Soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét. Hűségesek vagyunk a magyar ügyhöz, de egymásra is figyelünk, nem hagyjuk magára azt, akiket mocskos rágalmakkal gyaláznak. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk. Azokkal, akikkel olyan régóta járjuk ezt az utat, beszélni is felesleges erről.

Hadd reagáljak most kifejezetten erre, mielőtt esetleg a meghatottságtól könnybe lábadna a szemünk. Nem kell sokat kutakodnia az interneten annak, aki szembesülni szeretne azzal, hogy mennyire imádják az emberek azokat, akik embereket küldtek/küldenek a halálba, átnevelő táborokba, vagy ítélnek politikai száműzetésre. A maga idején az emberek imádták Szálasit, Horthy Miklóst, Sztálint, Hitlert, Mussolinit, Pol Potot, Castrot, sőt, a rocksztárokat megillető hisztérikus őrjöngés szinte alapvetés afrikai diktátorok, vagy akár a most regnáló észak-koreai kedves vezető esetében is. Annyira szeretik, mint annak idején a Beatles-t: konkrétan hisztérikus sírógörcsöt kaptak azok, akik testközelből meghallották, vagy meglátták Lennont, McCartney-t, Ringo Starrt vagy Harrisont.

Szerintem ebből az következik – bár a kritikátlan bajtársi, testvéri, harcostársi lojalitás elhomályosította a cikkíró látását -, hogy a szóban forgó személy iránti szeretet is igencsak relatív. Vagy ha tényleg valós, akkor igen komoly erkölcsi-morális hiányosságok jellemzik azokat, akik számára Bayer bálványként funkcionál. Miközben Bayer se nem rocksztár, se nem politikus – ahogy erre a szerző utal -, de még csak nem is valami felkent vezető, hanem egy szimpla újságíró. Bocsánat, publicista. Nem is akármilyen: a brutális, öncélú alpáriság szobra, akit az általa szolgált rezsim a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével is kitüntetett. Becsületükre legyen mondva, voltak akkor néhányan, aki emiatt visszaadták a saját kitüntetésüket, mert nem szerettek volna egy kalap alá kerülni vele. Kenyeres István például akkor azt írta indoklásában, „nincs sok lehetőségem, de fontosnak tartom jelezni: túl messzire ment ez a hatalom!” A felháborodott kutató Bayert – a publicista egyik kedvenc szavával élve – féregnek nevezte, amiért azt írta, hogy „aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba”.

És persze voltak azok, akik akkor is a védelmükbe vették az ötös számút; az egyik ilyen nem meglepő módon a szintén zenész, a történelmet önkényesen átíró, elhazudó, meghamisító, azt a párt ideológiájához igazító Schmidt Mária volt, aki szerint Bayer Zsolt egy olyan keresztes lovag, aki nem engedi, hogy elveszítsük a józan eszünket. Miközben arról az emberről beszélünk, aki azóta demens vénembernek nevezte Ferenc pápát, majd amikor a helyzet úgy hozta, miután a saját egyháza, az evangélikus egyház egyik vezetője a pártjára nem túlságosan hízelgő állításokat tett, szemrebbenés nélkül beállt katolikusnak. Most pedig, miután Bayer tegnap legalább két fontos kérdésben ~~hazudott~~ ellentmondott saját magának, azt látjuk, hogy a fideszes rajongótábor megint nem a lényegre koncentrál. A lényeg márpedig az, hogy Bayernek senki nem azt hányta a szemére, hogy a nagyapja nyilas, ÁVH-s, komcsi rossz ember, netán gazember volt, az Ungváry Krisztián történész által felvetett probléma az, hogy Bayer korábban a történelmi tényeknek ellentmondva nyilatkozott a nyilasból lett III/III-as nagyapjáról.

A dolgot csak súlyosbítja, hogy tegnap sem sikerült igazat írnia. Mint ismert, míg korábban azt állította, hogy kikérte a levéltárból a nagyapja aktáit, tegnap már ott tartott, hogy nem tud semmit az elszabadult nagyfaterról, aki igencsak brutális módon tette a dolgát, amire ráadásul nem is kényszerítették, ő önként és dalolva teljesítette túl a parancsokat. De ez legyen az ő sara, ez legyen az ő szégyene. Bayer szégyene nem ez. Bayer szégyene az, hogy a trambulinról hugyozott bele egy olyan medencébe, amiben az egész nemzetikeresztény oldal fürdőzik évek óta, és moralizál, degradál és bélyegez meg olyanokat, akik nem a Fidesz szekerét tologatják. Bayer teátrális rácsodálkozásra erre az egészre, természetesen nem hiteles, mint ahogy az sem jelent semmilyen felmentést számára, hogy ő nem politikus, hanem csak egy szimpla jobboldali konzervatív íródeák. Aki – tegyük hozzá azért – állandóan olyan stílusban beszél másokról, rágalmaz másokat, mintha az élete múlna rajta. Közben baráti viszonya van a regnáló állampárt mindegyik befolyásos tagjával, ő CÖF egyik leghangosabb vezérkosa, minden pártállami rendezvényére meghívót kap, és közben minden fronton uszít azok ellen, akik mást gondolnak a világról, mint amit ő gondol, vagy amit neki gondolnia kell. Ezért tartják. Ő pedig boldogan játssza a megmondóember és propagandista szerepét, cserébe lakása van a budai Várban, számolatlan közpénzből okádja hétről hétre a párttévé főműsoridejében a narancssárga epét a nyilvánosságra, és a Magyar Nemzet nevű pártlap legvéresszájúbb úszítójaként tolja a Fidesz szekerét. Bárkibe páros lábbal, minősíthetetlenül száll bele, aki a gazdi számára ellenség: legyen szó az amerikai elnökről, a nagykövetről vagy olyan politikusokról, akik bírálni merik azt a fasiszta rendszert, ami kitartja őt. Hát ezért undorító ez az egész. Ezért hazugság és félrevezetés, hogy Bayernek semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs. De van. Attól kezdve, hogy amit a párt nem mondhat ki, azt vele mondatják ki, és ő bármikor boldogan kimondja, leírja.

Egyébként tegnap este belenéztem az ATV-n futó Öt című tragikomédiába, ahol szintén terítékre került a téma, és ahol Schiffer és Hont egy emberként próbálta mosdatni a szercsent. Nem tudom, hogy ez a törekvésük mennyire nevezhető sikeresnek, mindenesetre Hont a végén már habzó szájjal őrjöngött és balhézott Konokkal, aki próbált tárgyilagos lenni. Az is elhangzott, hogy Bayer megrendelésre ír és különben is régen nagyon jó újságíró volt. Bevallom, én nem emlékszem a régi Bayerre, ám a mostani szerintem konkrétan nemhogy nem újságíró, de időnként egyenesen nemzetbiztonsági kockázat. Bayer Zsolt a barát, a harcostárs, a testvér? És soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét? Gondolom, arra gondol a szerzőtárs, hogy ők egy vérből valók, ami váljon egészségükre, de ennek semmi köze ahhoz, amit Ungváry Krisztián bizonyító erejű dokumentumokkal megtámasztva felvetett.

És végül: Bayer erkölcsi hitelét nem kell kikezdeni, mert azt már régen megtette saját maga. Nemhogy kikezdte, megsemmisítette, ha volt is neki valaha. De ha a konzervatív oldalon ez az erkölcsösség fogalma – és láthatóan ez -, akkor egyáltalán nincs miről beszélni. Erkölcsről, korrektségről semmiképpen. Én mélyen kussolnék a helyükben, önvizsgálatot tartanék, és kéztördelve kérnék bocsánatot mindenkitől. Igen, a nagyapám nevében IS. Azoktól, akiket nagy valószínűséggel vagy így, vagy úgy, de megbántottam az elmúlt évtizedben. Vagy azért, mert a mélymagyar harcostársaim és főnökeim ezt várták el tőlem, vagy azért mert a saját akaratomból és meggyőződésemből teregettem az agresszív, gyűlölködő gondolataimat és rágalmaimat a nyilvánosságban. Mint egy bűzös csodalámpa, amit túl sokáig dörzsölgetett az elvetemült, szélsőséges teljhatalom.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!