Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Brüsszeli (h)arcos a zárt ajtók mögött

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miután messzemenően bearanyozta (nem!) a vasárnapomat a hír, hogy az utóbbi időben a pártközpont által viszonylag keveset, méltatlanul keveset szerepeltetett, a sakálpropaganda által is visszafogottan ajnározott volt igazságügyi miniszter zárt ajtók mögött harcba indult Brüsszel ellen – ó igen, nemcsak mimagyarok, hanem a német gazdák, a francia rendőrök, a holland kereskedők és a belga nyugdíjasok képviseletében is -, vagyis miután kiderült, hogy az állampárt EP-listavezetője a Fidesz Pataki Attilával felturbózott zárt körű, köldöknéző rendezvényén programot hirdetett az Európai Unió Fidesz általi meghódításáért, álljunk meg egy pillanatra a saját bevallása szerint babakocsit tologató háromgyerekes édesanyából lett brüsszeli harcos terjedelmes, önkívületi kampánybeszédénél.

Amelyet az úgynevezett Parlamenti Szalonban adott elő a gondosan meg- és kiválogatott közönségnek, ahova Kocsis Máté, a Fidesz heteroszexuális frakcióvezetője hívta meg a – Völner Pál miniszterhelyettes-államtitkár vádlottak padjával kompatibilis tevékenysége nyomán – kormányból elegánsan kipöckölt jó miniszterasszonyt. Akit egyéb méltán kiérdemelt címei mellett nevezzünk most a Schadl-féle végrehajtói maffia, az igazságügyi maffia csendestársának. Nem egy egy üdítő olvasmány, de érdemes elolvasni a zárt ajtók dacára jól értesült atv.hu beszámolóját Varga Judit barátinak csúfolt, egy válságban lévő Unióról és egy európai alternatíváról szóló gondolatairól. Amelyekből egy apró, a nagyságos asszony által megosztott részlet is kiválóan szemlélteti, hogy a megélhetési rögeszmékkel megvert állampárt milyen kiváló műsorral készül június 9-ig a közönségnek. Ha majd egyszer kimerészkednek a zárt ajtók mögül.

Tegyünk úgy, mintha elhinnénk, amit látunk: mintha Varga Judit nem azért bukta volta volna el a miniszteri széket, mert az általa vezetett intézményt foglyul ejtette a nagyipari korrupció, amiért nemhogy a büntetőjogi, de a politikai felelősséget sem vállalta, hanem mert nélküle az állampárt biztosan nem tudná legyőzni a brüsszeli polipot. Tegyünk úgy, mint akik úgy tudjuk, hogy Varga Judit csak azért nem igazságügyi miniszter már, mert az ő megnyerő személyére, eredeti, autonóm, még soha nem hallott, újszerű, előremutató gondolataira épül a Fidesz EP-kampánya, és nem azért dugják el Brüsszelben, mert egy ocsmány, az Orbán-kormány legmagasabb szintjéig érő, a rendszerváltás utáni időszak egyik legsúlyosabb korrupciós ügyét úgy tudta megúszni, hogy miniszterként megbukik. Higgyük el neki, hogy nem azért kellett eltüntetni a kormányból, mert ha a CSOK-mizériát vagy a Pegasus-botrányt meg is úszta, a csodával határos módon bíróságra került Schadl-Völner-üggyel való közvetlen összefonódása hatalmas kockázati tényezőt jelent a pártjára, hanem mert a főnöke és a pártja meglátta benne a Schuman téren babakocsit tologató háromgyerekes édesanyában lakozó brüsszeli harcost.

Valami egészen bravúros. Az a Varga Judit, aki megboldogult miniszterelnöksége idején számos szekunder szégyenért kiáltó pillanatot okozott a politikát szemlélő kívülállónak, midőn egészen kreatív technikákkal, válogatott testcselekkel és a hajdobálás univerzális eszközével felszerelve, Kósa Lajos legszebb napjait megszégyenítve menekült a sajtó közérdeklődésre számot tartó súlyos kérdései elől, miután hosszasan eltemette, és a sírjára is köpött Brüsszelnek, az Európai Uniónak, a liberálisoknak, a liberális véleményterrornak és külön Németországnak, megfújta a harci kürtöket:

Jók az esélyeink! Nincs más dolgunk, mint bátornak és szókimondónak lenni. Mert a többség már mi vagyunk! Európa jövője már mi vagyunk!  

Varga Judit, akinek a legutóbbi emlékezetes megmozdulása a szuverenitásvédelmi szégyentörvény parlamenti elfogadása idejére esik, amikor az ún. fősodratú médiát (is) a magyar érdekek (jelentése: az orbánizmus) ellenségei között sorolta a parlamentben, majd este besétált a párttévébe és az ún. fősodratú média álszent rettegéséről fröcsögött, arra jutott, hogy ők már most győztek, ők már most az egyetlen alternatíva a döglődő liberális Európa számára, Varga pedig nemcsak a nemzeti érdekérvényesítés fáklyája, hanem a végső reménye is a brandenburgi kapunál a gyermekeivel tüntető német gazdának, aki csak azt szeretné elérni – mondta a saját hatása alá került jogászdoktor -, hogy a saját kormányának végre ő, a dolgos és gazdálkodó német polgár legyen a legfontosabb.

Varga Judit – akinek pártja és kormánya a koronavírus, majd a háború okozta válság leküzdésére szolgáló állami százmilliárdokat bizonyíthatóan Mészáros és Tiborcz érdekeltségeibe pumpálta, vagyis a dolgos magyar polgár támogatása helyett a gazdaság felpörgetésére szánt állami százmilliárdokból nagybevásárlást intézett a retyerutyának, miközben megbecsülés helyett a hatalomtechnika nagyszínpadán szívatta rommá a tanároktól a tűzoltókon át az ápolókig a saját tisztességes, becsületes, dolgos és gazdálkodó polgárait – a zárt ajtók mögött, a nyilvánosságtól távol, bátoran kijelentette, hogy mutatni fogja az utat. Mindazoknak, akik egy sikeres, működő, erős és európai utat keresnek a liberális kiúttalanság sötétségében.

„A mi erőnk Európa igazi értéke. A mi erőnk Európa védőbástyája. A mi erőnk Európa utolsó reménye”.

A lehető legrövidebben erre csak annyit lehet mondani, hogy azt az Európát, amelynek Varga és az orbáni állampárt ereje az utolsó reménye, nemhogy nem érdemes megmenteni, de egyenesen bűn lenne megmenteni. Hosszabban, ami kifejezetten a beszélőt illeti: ne tévedjünk, nem buta ez a babakocsit tologató brüsszeli harcosnak készülő amazon, csak a velejéig meg van romolva. Az elveit otthagyta a Schuman téren évekkel ezelőtt. Nem a becsavarodás tünete, hogy erőt vizionál az Európai Néppártból kivágott, az európai politika senkiföldjén senkinek nem kellő, egyetlen pártcsaládba magát behízelegni nem tudó, az EU-t minden fronton bomlasztó és mocskoló Fidesz kapcsán, amelyik nemhogy bármit megváltoztatni, de még a hasonszőrűek osztatlan elismerését kivívni sem tudja, de egyszerűen nincs más választása. Most már nincs, babakocsit tologató korában még lett volna. Hiszen a Fidesz sokévi átlagával ellentétben beszél idegen nyelveken, járt, élt és dolgozott is civilizált országokban és helyeken, bárhol talált volna magának nemcsak jól fizetett, de egyben tisztességes munkát is, de ő a gonosz, hatalommániás, autokrata szekerét akarta tolni. Megkapta.

Nem hisz ez semmiben, úgyhogy bármi ráfér az arcára. Nincsenek elvei, csak az opportunizmusa, úgyhogy zárt ajtók mögött bátoran kiröhögi mások értékalapú politikáját. Doktor Varga papírból felolvasott, zárt ajtós hőzöngése szerint az elvek, a következetesség, az értékek képviselete gyengeség, jóemberkedés, bűn. Igen, ez a nőszemély az állampárt EP-listájának vezetője: egy vérbeli szájkarate-bajnok, aki az Európai Unió második legszegényebb országa teljhatalmú kormánypártjának bukott minisztereként arról vekeng, hogy Koppenhágától Nápolyig, Miskolctól Rotterdamig ugyanazt akarja mindenki, nyugodt, emberhez méltó, önazonos életet, amit csak az EU legkorruptabb kormánypártja tudja megadni az európaiaknak. Az, amelyik nemcsak a saját polgárait fosztotta ki szisztematikusan az elmúlt években, hanem az európai uniós adófizetők pénzét is hűtlenül kezelte, ezért ma is Európa szégyenpadján ül.

Ki lenne megfelelőbb erre a szerepre, mint az önmagát a tükörben meglátni rendre nem hajlandó, saját magáról és a világról csak mások viszonylatában, csak másokkal harcolva gondolkodni képes párt egy olyan kétes figurája, aki az EU bármely másik országában egyenként is belebukott volna azokba a súlyos ügyekbe, amelyekbe Varga Juditnak itt együttesen sem sikerült. Aki nem hisz semmiben, csak a pártja és főnöke sírig tartó hatalmában, úgyhogy harcolni megy Brüsszelbe. Az fel sem merül benne, hiszen annyi autonómiája van, mint egy pórázon tartott ebnek, hogy nem harcolni kellene, hanem együttműködni, megegyezni, kompromisszumra jutni, nem mások ellenében, hanem másokkal vállvetve jobbá tenni az EU-t. Egy kisebbségi komplexusokkal megvert, gátlástalan, mentegetőző, nem egyszer nevetség tárgyává vált karrierista ez, aki tele van kisebbségi komplexusokkal, aki ezért – ahogy a főnöke is – csak harcolni tud, mert szembenézni saját erkölcstelenségével és parányiságával sosem lesz bátorsága. Ezt kompenzálja az önkritikátlan messianizmussal.

Ez lett a babakocsit tologató háromgyerekes édesanyából: a saját nemzetét a zárt ajtók mögül is hülyének néző politikai pszichopata, aki nem hisz semmiben, csak a hatalomban, amit szolgaként szolgál. Aki megpróbált visszaélni a csok-kal, aki fittyent hányt a pártja által betegesen sulykolt házasság szentségére, aki jogászdoktor létére büszke arra, hogy nem ismeri a jogállamiság definícióját, és akinek az egyedüli teljesítménye az, hogy a szakmai és politikai pozícióját életvitelszerűen összetéveszti egy influenszerbe oltott középkategóriás propagandista pozíciójával. A legjobb helyen lesz a Fidesz EP-listájának élén ez a brüsszeli arcos. Ha ez Európa utolsó reménye, akkor nemcsak nekünk harangoztak.

Címlapkép: Varga Judit barátok közt a Parlamenti Szalonban (Fotó: Facebook/Varga Judit)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.