NEHAZUGGY

De miért is kellene tudomásul venni, hogy ez van, ennyi van?

Molnár Bálint | Január 28, Vasárnap | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Majd ha lesz egy kis időm, megígérem, hogy én is rituálisan elborzadok Gábor Zsazsa félresikerült szobrán, mint valamirevaló történelemhamisító NER-ideológus azon, hogy vannak országok, ahol tiltakozó tüntetések, egyenesen tömegtüntetések szerveződnek a náci és fasiszta ideológiával kokettáló nácik és fasiszták ellen, ami valami egészen megdöbbentő intézkedés, de addig is. Ameddig egyszer majd lesz időm, és ameddig arra várok (nem fél lábon állva), hogy a nyugdíjas rendőr minisztériuma szíveskedjen nyilvánosságra hozni a magyar egészségügy helyzetéről és átalakításáról szóló, 2020-ban 720 ezer euró plusz áfáért megrendelt, majd azzal a lendülettel tíz évre titkosított tanulmányt, amit a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint kutyakötelessége lenne nyilvánosságra hozni, de bizonyára elmegy vele a Kúriáig, beleütköztem egy interjúba, annak is egy érdekes passzusába, amit kénytelen vagyok nagyító alá helyezni:

„Sajnos tudomásul kell venni, hogy a szolgáltatások hozzáférhetősége VALAMELYEST romlik”.

Egyebek mellett ezt nyilatkozta a Népszavának a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. Az interjú több kérdést érint a kórházigazgatói funkció kiüresítésétől, a kórházigazgatók kirúgásán vagy a kórházfinanszírozási problémákon keresztül a várólistákig. Nem gondolom, hogy Velkey György vérlázító dolgokat állított volna, nem hiszem, hogy a legtöbb, általa pontosan ismert problémáról és azok okairól ne adott volna viszonylag korrekt tájékoztatást. Biztos vagyok benne, hogy nem téved, amikor azt állítja, hogy hiába rúgja ki a kormány a kórházigazgatókat, attól a rendszerben nem lesz se több pénz, se megfelelő számú munkaerő. Nálam biztosan jobban tudja, hogy a kórházak brutális adóssága a gazdasági válság, az energiaárak és az infláció miatt állt elő, mint ahogy kérdés nélkül elhiszem neki azt is, hogy azok a kórházak, ahol rosszul finanszírozott szakmák vannak, ha jól végzik a munkájukat, egyre jobban eladósodnak, amit csak úgy csökkenthetnének, ha nem fogadnának beteget, ami szakmai és etikai okokból elképzelhetetlen. Viszont van egy visszatérő motívuma az egész beszélgetésnek, ami úgy ragadható meg, hogy szar a helyzet, de máshol is szar, máshol is sokat kell várni arra a protézisműtétre, amire 2024 januári előjegyzéssel Magyarországon közel 7 évet kell, ez van.

Itt a teljes kontextusa a fenti foszlánynak, mert nem szeretném kiragadni és torzítani a kijelentés tartalmát:

Az a helyzet, hogy a protézisműtétekre és sok más műtétre világszerte nagyon sokat kell várni. Ez nem magyar sajátosság. Mit mondhat az ember? Annak, aki ilyen beavatkozásra vár, nehéz helyzete van (…) Ennyit tud az egészségügy jelen pillanatban produkálni, sok ponton nem tudja azt adni, amit ideálisnak tartunk. Egyre drágábbak az ellátások, a várható élettartam kitolódásával egyre nagyobbak az igények a szolgáltatásokra. A jelenlegi egészségügyi erőforrásokból ezeknek a felmerülő igényeknek nem lehet eleget tenni. A protézisek drágák és a beavatkozások elvégzéséhez szükséges szakemberekből is kevés van. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a szolgáltatások hozzáférhetősége valamelyest romlik. Ez nem jó, de arra kell törekednünk, hogy ez még a tolerálható szinten maradjon.

Vagyis tehát: hozzá kell ahhoz szokni. Merthogy – mondja az elnök-főigazgató úr – rendszerszinten nem várható javulás a kórházi ellátás színvonalában, amíg nem becsülik meg az ápolókat. Ez az oka a hosszú várólistáknak, hiszen nincs elég műtősnő, aneszteziológus asszisztens és intenzív ápoló, nem vonzó a szakma, és ha esetleg a pályaelhagyást meg is lehet állítani, rövid időn belül akkor sem lesz változás.

Egyáltalán nem akarom félreérteni ezt a gondolatmenetet (se), de valamiért kísértetiesen emlékeztet Velkey úr gondolatvezetése a Magyar Orvosi Kamara legújabb elnökének (szerinte félreértett) érvelésére, amit szerintem Róbert kolléga nem értett félre a maga idején. Ellenkezőleg: azért dobta le az agya az ékszíjat, mert pontosan értette, mit jelent az, hogy a MOK elnöke arról beszél, hogy az állami egészségügyi ellátás nem annyira működik, ezért mindenki jól teszi, ha takarékoskodik, hogy ki tudja fizetni a magánellátást, amennyiben meg talál betegedni. Persze, hogy az elnök úr jelzésértéjű üzenetnek szánta a takarékoskodást, persze hogy csupán arra akart utalni, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, de attól még rohadt szerencsétlen szavak ezek. Azt sugallják, hogy a helyzet szar, de nincs mit tenni ellene, alkalmazkodni kell a szarhoz. Hogy fizetjük a kötelezőt, nem jár érte semmi, működő állami egészségügy biztosan nem, úgyhogy szorítsuk össze a fogunkat, húzzuk össze a nadrágszíjat és vegyük tudomásul, hogy irány a magánellátás, mert az állam éppen nagy erőkkel vonul kifele az egészségügyi ellátásból.

Magyarul: miközben épül-szépül a saját feladataitól szuverén állam, mindenféle, az egészségügyi rendszerben érintett, különböző pozíciókban ülő felelősnek gondolt emberek arról beszélnek a semmiért havonta komoly összegeket fizető (becsületes munka után becsületesen befizetett adó) polgárnak, hogy tudomásul kell venni, hogy ez van. Hogy a szolgáltatások hozzáférhetősége (a minőségig el se jutottunk) VALAMELYEST romlik. Ami különben sem magyar sajátosság, és az egyre növekvő igények mellett ennyit tud az egészségügy. Nem értem. Mi a francért kellene tudomásul venni, hogy az egészségügyi ellátás színvonala rosszabb, mint 5 vagy 10 éve? Miért kellene elfogadni, hogy a magyar állam lakosonként az uniós átlag felét fordítja egészségügyre, amitől szintén nem rövidebbek lesznek a várólisták, de legalább a kórházi adósságok se csökkennek? Mi a túróért kellene tudomásul venni, hogy ugyanannyi adó- és járulékbefizetés mellett VALAMELYEST romlik az ellátás hozzáférhetősége? És mihez képest romlik valamelyest? Ahhoz képest, hogy nincs orvos, ápoló, műtőssegéd, beteghordó? Vagy hogy a wc papírt otthonról kell vinni? Mihez képest számít valamelyest romlásnak az, hogy az egyszerhasználatos eszközöket kétszer használják fel? Netán ahhoz képest valamelyest a romlás, hogy a kórházi fertőzésbe is csak egyszer lehet belehalni, mert máshol is van kórházi fertőzés? Vagy ahhoz képest, hogy ha Gyurcsány lenne, már kórházak sem lennének? Vagy ahhoz képest, hogy Pest megye egyik legfontosabb egészségügyi intézményében a hideg radiátorok és az omladozó falak mellett végül is csak a kardiológiai, gasztroenterológiai, endokrinológiai és neurológiai osztályon húzták le a rolót, de a kormány szerint minden rendben van, csak a haza ellenségei hergelnek és riogatnak?

Nem akarok a bezzeg 300 forintos vizitdíjjal jönni, de borzasztóan szerencsétlen, káros kijelentések ezek. Egyáltalán nem világos, hogy miért kellene tudomásul venni azt, ami elfogadhatatlan. Miért kellene elfogadni, hogy ez van, nekünk ennyi jár, és jogunk van kussolni és összehúzni magunkat? Akkor ilyen alapon azt is tudomásul kell venni, hogy 2023-ban a MÁV járatai hat évet késtek, de máshol is késnek a vonatok, az élet sehol nem ideális? Mikor lett magától értetődő, hogy az összeomlás, az agónia, a silányság és a nyomorúság valamiféle adottság, amivel most már ennyi év után igazán meg lehetett volna tanulni együttélni? És azt miért kellene tudomásul venni, hogy egy tűzoltó heti 40 helyett 48 órát dolgozik, amiért egy büdös fillért túlórapénzt nem kap? Miért lett mindenhol normális az, ami abnormális, törvénytelen, felelőtlen, elfogadhatatlan? Miért a tisztességes polgár fogadja el és törődjön bele abba, hogy a sokszámjegyű biztos fizetésükből rongyot rázó, cinikus döntéshozók tizennégy éve széttárják a kezüket, hogy ez van? Meddig? Még meddig?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!