Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Vele ilyesmi soha, de soha az életben nem történhet meg, hiszen ő hűséges volt, szorgosan és jól teljesített

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Jó hír a hétnek az ő végére, lehet emésztgetni. A család-, rezsi- és nyugdíjvédelem, valamint az adócsökkentés kormánya újabb terhet sózott a gyógyszergyártók nyakába. Gondolom, kell piszkosul a pénz, aztán a rájuk jellemző hihetetlen szakértelemmel ezt bírták kitalálni. Alighanem legalább annyira sikeres lesz a dolog, mint a csillagközi infláció örömére várt extra áfabevétel, ami fölött aztán ott csodálkozott a kormány összes zseniális gazdasági szakembere, hogy ez meg hogy lett kevesebb, amikor ők olyan ügyesen kimatekozták, hogy mennyivel lesz több? Talán azóta sikerült megérteni a zsenigyerekeknek, hogy azért lett kevesebb a több, mert a magyar vásárlók meg úgy döntöttek, hogy akkor pedig ők kevesebbet vásárolnak. Nem feltétlenül dacból, vagy a rezsimmel szembeni ellenállásból született ez az elhatározás, hanem kényszerűségből. Konkrétan a kurvakevés magyar bérből nem futja többre, hiába akarnak, nem tudnak többet költeni. Na, a legújabb nagy ötlet az, hogy akkor a gyógyszergyártókat sarcolják meg – az eddiginél is jobban -, kapnak ők fincsi különadót a nyakukba. Nem vagyok ugyan sem gazdasági szakember, sem a Fidesz, pláne a kormány tagja, de komoly tétben mernék fogadni, hogy ez sem fog összejönni. Gyógyszerhiányra majd emelkedő gyógyszerárakra lehet számítani szerintem és arra, hogy néhányan tönkremennek, a nagyobbak pedig elviszik innen a termelést és a kutatás-fejlesztést más országba. Tehát még annyi adót sem fognak itt fizetni, mint eddig, ellenben az ország súlyos veszteséget fog szenvedni, ahogy a CEU elüldözésével vagy az alapítványokba kihúzott egyetemek kizárásával a nemzetközi programokból, a norvég alapok pénzeinek elvesztésével és az uniós források befagyasztásával is az ország veszített. A baj csak az, hogy nem az ország ebben a közvetlen bűnös, hanem Orbán és bandája. Igaz, abban meg az ország felelős, hogy még mindig azt csinálnak, amit csak akarnak. Ha nekünk Mohács kell, megkapjuk. Mégpedig hamarabb, mint gondoltuk.

Van ez a különös betegség, ami valami rejtélyes okból a fideszeseket szokta megtámadni. Nem emlékszem, melyik kolléga diagnosztizálta először (azóta persze már mások is), de Ürge-Vorsatz-szindrómának nevezte el. Ez akkoriban volt, amikor a fél ország ájultan ünnepelte a fizikusnő zajos kormánykritikáját, amivel a kolléga első pillanattól kezdve nem értett egyet, ezt le is írta, kapott is a fejére – főként nagy és komoly portáloktól -, aztán igen gyorsan kiderült, hogy bizony neki volt igaza. Mondjuk bocsánatot senki nem kért az átkozódásért, de ne legyünk kicsinyesek. Hogy tehát van ez a bizonyos jelenség, ez olyankor ölt látható formát, amikor egy fideszes rádöbben arra, hogy nem csak a gaz ellenséggel (tehát minden nem-fideszessel) tud ám kicsellózni a kormánypárt, hanem ha a szükség úgy hozza, velük is. A pártszolgákkal is. A propagandistákkal is. Az apró és nagy fogaskerekekkel is. Amikor ez megtörténik, tehát amikor nem a szomszédra rúgják rá az ajtót, hanem arra, aki mélységesen hitt abban, hogy vele ilyesmi soha, de soha az életben nem történhet meg, hiszen ő hűséges volt, szorgosan és jól teljesített, na, akkor jön náluk elő ez a szindróma. Most éppen a Kubatov-lista szülőanyja, Kubatov Gábor verdesi magát a földhöz, mert úgy van vele, ha Orbán elvtárs tudná, akkor nem engedné. Mármint azt, hogy Lázár János egy pillanat alatt rúgta ki a női kézilabdacsapat alól a jó kis állami dotációt. Most abba ne menjünk bele, hogy Lázár ezt saját szakállára aligha tehette volna meg, már ha nem akar megint büntibe kerülni. Szóval Kubatov úgy döntött, bíróságra viszi az ügyet. Jól is teszi, elvégre jelenleg valóban az az ország legégetőbb problémája, hogy melyik sportágat támogassa jó kormányunk a mi adóforintjaink terhére. És persze a mi életminőségünk terhére, mert az mindig elfelejtődik valahogyan, hogy ha azt a pénzt nem kell befizetni – mármint persze alkalmazottaknak nem is kell, mert meg sem kapják, még mielőtt hozzájuk kerülne, már le is nyúlta az állam -, akkor abból vehetne mondjuk szalámit a kenyérre, vagy kenyeret a szalámi alá. De ha már befizette – elvették -, akkor lehetne belőle működő egészségügy, rendes suli a gyerekének, gödörmentes utak, közvilágítás, ilyesmi. De nincs, mert a sport tartja össze a nemzetet. Meg a korrupció, a lopás és a gyűlölet. Ahogy annak lennie kell.

Nyugodjon meg, aki eddig izgalomban volt! Mondta a főni, hogy a nyugdíjasok a szokott rendben, idén is meg fogják kapni a 13. havi nyugdíjat, mert a magyar gazdaság van olyan állapotban, hogy telik rá. Ha én nyugdíjas lennék, most kezdenék nagyon aggódni. Szóval akkor ezek szerint a 13. havi nyugdíj mindig döntés kérdése? Nem jár, hanem adható? És a normál nyugdíj? Az is minden évben attól függ, hogy maradt-e némi pénz a ládafiában? Aztán mi van, ha egyszercsak nem maradt? Akkor széttárja a család-, gyerek- és nyugdíjasbarát kormány a kezét, hogy bocsi, de most nem úgy vannak a számok? Volt párszor, hogy késett néhány napot a nyugdíjutalás, aztán már az is pánikot okozott, mert volt – nem egy és nem kettő – olyan idős ember, aki konkrétan kenyeret nem tudott venni, annyira kifutott az előző havi pénzéből. És nem ám azért, mert divattáskát vett ötmillióért.

Nagyot ment Orbán Viktor a héten, ezt el kell ismernem. Alig öt nap alatt sikerült segget csinálni a saját és udvartartása szájából (nem mi ratifikáljuk utolsóként Svédország NATO-csatlakozását), ehhez kapcsolódik, hogy Erdogan annyit nem tett meg hűséges rajongójának, hogy előre szólt volna; készülj pajtás, mert beelőzünk (vagy szólt, csak a másik nagykutya nem adta meg az engedélyt), a svéd államfő helyére tette a nagyképű módon üzengető kolostorlakót, hogy nekik a NATO-csatlakozásról nincsen mit beszélniük, a NATO főtitkár is rálépett kicsit a farkincája végére, most pedig kiderült, hogy Charles Michel visszavonta az indulási szándékát az EP-választásokon, így nem mond le, ami azzal jár, hogy Orbán még átmenetileg sem ülhet a székébe. Orbán Gáspár mulatságos fellépése már tényleg csak hab volt a tortán. Az apja függöny mögött bujkált, ő oszlop mögött, ez valami genetikai izé lehet. Megérdemlik egymást.

Mi pedig megérdemlünk egy kis pihenést, mert a jövő hét sem lesz unalmas, ebben teljesen biztos vagyok. Jó ébredezést, szép hétvégét kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktuk.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.