Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A vallás és annak üldözői

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bár napjainkban sok minden máshogy van, mint amikor még mi jártunk iskolába, azért van, ami nem változik, és ez az intő – számomra továbbra is megfoghatatlan – létjogosultsága. Körbeszaladt az interneten az Egyesült Államokban történt eset, egy édesanya osztotta meg a fiának szóló tanári beírást. A hétéves kisfiú azzal verte ki a biztosítékot osztályfőnökénél, hogy amikor az osztályteremben leejtette a füzetét, felkiáltott, hogy „Jézusom”! A figyelmeztetés indoklása a diák „elfogadhatatlan nyelvhasználata” volt… Most már értik, hogy miért nem értem?

Ha egy kicsit komolyabb nézőpontból próbáljuk megérteni az esetet, azt hiszem, igen aggasztó képet mutat. Hiszen itt tulajdonképpen Jézussal volt a probléma, ha jól értem, elfogadhatatlan az amerikai pedagógus szerint, hogy elhangzott a neve az osztályteremben. A mai, polkorrekt világ döbbenetes torzulásokat hozott, például azt is, hogy mostanra nem csak fizikai síkon, nemcsak rémisztő és igen sötét jövőképet festő cselekedetek útján, nemcsak a szimbólumok elpusztítása által, hanem verbális síkon is zajlik a keresztényüldözés a világban. És nemcsak a tengerentúlon, hanem itt, a keresztény Európában is, látható, érzékelhető, elfedhetetlen módokon.

Be kell valljam, először azt hittem, hogy hülyéskedik a szerző, de mivel oldalakon keresztül beszélt a keresztényüldözésről és hozott fel számtalan példát, amelyek értelmében ma már lényegében mindenki is gyűlöli a keresztényeket, ezért kénytelen vagyok én is megszólalni a témában. Nem tartott sokáig az, hogy megtaláljam, mégis miről beszél a szerző, hiszen az Egyesült Államokban ez a hír egy héttel ezelőtt futott körbe, noha nem tudom, hogy az eredetileg Legót leejtő gyerekből hogyan lett füzetet leejtő gyermek. De nem is az a fontos, hogy mit ejtett le, hanem az, hogy mit is mondott. Nos a drága gyermek annyit mondott, hogy Jesus Christ, vagyis Jézus Krisztus, ami miatt intőt kapott a keresztény tanártól, aki egyébként állami iskolában oktat. A probléma elmondása szerint azzal volt, ahogyan mondta a szavakat a gyermek.

Nos ebből elég gyorsan kikövetkeztethető, hogy a Magyar Nemzetben keresztényüldözést kiáltó cikkíró egy picit mellényúlt, hiszen itt pont ennek az ellenkezőjéről van szó. A vallásos tanár azért feddte meg a gyermeket, mert úgy vette a szájára Jézus nevét, ahogy azt nem lett volna szabad. Az ő hite szerint legalábbis, hiszen egyeseknél bűnnek számít, ha valaki kvázi káromkodásra használja Isten, vagy Jézus nevét. Tehát pont arról van itt szó, hogy egyesek vallásos nézetei beszivárogtak az állami iskolákba és emiatt már akár intőt is kaphat a szerencsétlen gyermek, akinek vélhetően fogalma sincs arról, hogy mi rosszat tett. Ha valaki üldöz valakit a fenti történetben, az nem a hitetlen tanár, aki megfeddi a vallásos gyermeket, hanem pont hogy a vallásos tanár, aki magára vette azt, hogy az általa tanított gyermek ki merte mondani úgy Jézus nevét, hogy azt nem dicsérte és istenítette.

Véleményem szerint ez egy súlyos probléma és pont ezért vagyok úgy vele, hogy az oktatási intézményekben semmi keresnivalója sincs sem a vallásnak, sem pedig a vallási szimbólumoknak. Lehessenek persze vallási intézmények, hiszen vannak olyan szülők, akik azt szeretnék, ha gyermekük vallásos neveltetésben venne részt, de azért legyen már lehetősége arra a szerencsétlen szülőnek, hogy ha akarja, akkor választhasson olyan intézmények közül is, ahol történelem, fizika, vagy földrajz helyett nem a hitet és a vallást oktatják. Nehogy már el kellejen fogadnia azt, hogy egyesek vallásos hitét sérti az, ha a gyermeke a szájára meri venni valakinek a nevét. Véleményem szerint a közoktatásban a tanárok feladata az lenne, hogy átadják a megszerzett tudásukat a világról és olyan viselkedésre késztessék a gyermeket, amely viselkedés elfogadható a társadalomban. Nem várom el, hogy az iskola nevelje meg a gyermekemet, hiszen az az én dolgom, de azt elvárom, hogy itt olyan példákat lásson, amelyek pozitívak számára.

Nos, a fenti történet pont nem ilyen, hiszen valaki kicsit túltolta a vallását és ezt egy gyermeken élte ki. Ezért káros egyébként az, ha egyes platformok naponta azt verik az ember fejébe, hogy a keresztények lassan már mindenhol megaláztatásnak vannak kitéve és üldözik őket. Nem állítom, hogy nincs olyan ország, ahol ne érhetne hátrány valakit, ha keresztény, de hogy ez a Nyugaton nem valódi probléma, azt ki merem mondani. A kereszténység nem egy üldözött vallás a Nyugaton. Pont. Vannak kivételes esetek, de az igazság az, hogy a többség a mai napig – már ha vallásos – keresztény, ezért ők vannak többségben, tehát az elnyomás, üldöztetés minimum érdekes lenne. Mégis erről kíván beszámolni a cikk szerzője, aki a fenti – véletlen (szándékos?) félreértés – után tovább folytatja eszmefuttatását.

És, nemhogy nem elhanyagolható, a legnagyobb károkat talán a közbeszédben zajló, ideológiai hadviselés okozza. A közösségi médiumok szintjén a keresztény ember egyenesen úgy érzi, jobb, ha meg sem szólal, mert bármilyen, a hitét érintő téma, célzás, jelzés, urambocsá’, hitvallás ordenáré össztűz alá kerül. Ez pedig bőven nem csak Nyugat-Európa sajátja, Magyarországon éppen ugyanúgy tapasztalható, kézzelfogható jelenség és reakció.

Egy nagyon egyszerű példával élve, ha mondjuk valaki bejegyzést írna arról a Facebookon, hogy vasárnap templomban volt, imádkozott és hálát adott a Jóistennek azért, mert egészséges és szereti a családja; vagy mondjuk részleteiben fejtené ki, mit is jelent pontosan a gyónás és a bűnbocsánat szentsége, minimum kigúnyolnák a kommentelők, de talán ennél durvább verbális atrocitás is érné.

Már bocsánat a szavakért, de ez bullshit. Már csak azért is, mert én magam is tapasztaltam számtalanszor azt, hogy a Facebookon olyan bejegyzések kerülnek elém, ahol Szűz Máriát meg ki tudja kit istenítenek, vagy épp imára hívnak. Jönnek is a kommentek szépen és mindenki imádkozik bátran. Aki ezzel nem ért egyet, az nem fog odakommentelni, egyszerűen továbblapoz. A kutyát nem érdekli, hogy Mari néni, vagy Pista bácsi hisz-e Istenben és imádkozik-e, vagy sem. Az embereket az érdekli, hogy ki jó ember és ki nem az, a vallástól teljesen függetlenül. Erre egyébként számtalan pap is tökéletes példa, akiket még a baloldalon, ellenzékben is sokan kedvelnek, mivel ki merik mondani, mit gondolnak a jelenlegi társadalmi helyzetről. Elég keveseknek van problémája magával a vallással ebben az országban, a probléma az egyházzal és azzal van, hogy miként dörgölőznek az egyházi vezetők Orbán Viktorhoz és társaihoz. Minden más kitalált baromság.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.