Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Űrszemét

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ámulattal olvasom, hogy van itt egy csomó olyan ember, aki annak ellenére, hogy naponta osztja az észt, mindenféle szakértőként hivatkoznak rájuk a különféle média- és propagandaegységek, országos előadókörutakra járnak, könyveket írnak, rendszeresen szakértenek a televízióban, egyéb médiában, mégsem közszereplők. Ők magánemberek. Ezt onnan lehet tudni, hogy Keresztény Zoltán – Hadházy Ákos mellett ő az, aki valóban érdemi munkát végez – megpróbálta kikérni a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából a George Spöttléről esetleg meglévő iratokat, de miután a neves kémelhárító-ufószakértő-biztonságpolitikai megmondóember-közlekedési rendőr úgy nyilatkozott a Levéltár kérdésére, hogy ő nem közszereplő, a Levéltár kénytelen volt megtagadni Keresztény Zoltán kérését. Majd a bíróság fog dönteni abban, hogy közszereplő-e a nyilvánosságból élő jóember, vagy békés civil. És ugyanez a helyzet Nógrádi György, Bogár László, Ómolnár Miklós esetében is. Az erről szóló cikk a HVG-n olvasható, én innen indulva adnám elő, mitől borult el az agyam.

Futóbolondok minden korban és minden társadalomban voltak, vannak és lesznek. Az indiánok állítólag szentként tisztelték őket, de ezt én is csak a nem kimondottan autentikus Karl May regényekből tudom, mert én még ezeken nőttem fel. Pontosabban ezeken is, minden máson is. Szerintem Orbán Viktor is hasonló gyerekkori olvasmányokból építkezhet, más okát nem látom, hogy mi a bánatos francért gyűjti maga köré akár a saját jogon habókosokat – amilyen szerintem Kerényi Imre volt, de Kásler doktorban is látom a potenciált -, és a megélhetési látnokokat, adott esetben főállású hazudozókat. Ha jobban belegondolok, egy valamire való szakember, egy tisztelhető, okos, valóban az ország sorsát jobbítani akaró, és azt hozzáértéssel felvállaló ember nincs sem közel, sem távol. Másod- és harmadvonalbeli (és negyed-, ötödvonalbeli) előadók, celebek, ufológusok, önjelölt magyarságkutatók, amatőr régészek, de ami legborzasztóbb, tehetségtelen, lelkiismeretlen, gátlástalan törtetők keringenek a miniszterek elnöke körül, mint az űrszemét a Föld körül. Közös jellemzőjük, hogy a múltjukat valamiért nem akarják vállalni, és nem ám csak a régmúltat, a tegnapot és a ma délelőttöt sem. A cikk elején felsorolt figurák valamiért nem igazán akarják, hogy kiderüljön, lehet-e aktájuk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, vagy valami módon fellelhető-e a nevük az iratokban. Fene tudja, de ha valaki ennyit küzd azért, hogy ez ne derülhessen ki, az általában titkol valamit. Hiszen ha nincs mit titkolni, miért ne keresgélhetne, aki akar? Már csak azért is, mert a közvélekedés szerint az a levéltár már távolról sem teljes, komoly selejtezések zajlottak ott az idők során. És ennek ellenére nem akarják, de nem csak ők nem akarják, bizony a kormány és a Fidesz a mai napig nem tette nyilvánossá, sem szabadon kutathatóvá az iratokat. Csehországban például megtették a rendszerváltás után, és akik  tevőleges résztvevői, haszonélvezői voltak a diktatúrának, azokat örökre kizárták a politikának még a közeléből is.

Vajon mi történt volna, ha ez itt is így történik? Ma biztosan teljesen más lenne minden. A kormány is, az előző Orbán-kormányok is, a parlament is, de az is valószínű, hogy Orbán Győző ma nem lenne dúsgazdag milliárdos (és valószínűleg a fiacskája sem lenne az, de még vezető politikus sem), ahogy Pintér Sándor biztosan nem lenne élet és halál ura oktatásban, egészségügyben, és persze a rendőrségnél. Miközben ők természetesen nincsenek veszélyben, hiszen minden hatalom a kezükben van, önmagukat és egymást meg tudják, és meg is fogják védeni. Az ember azt gondolná, akik az ő szekerüket tolják, azokra is kiterjed a védelem. Nem jófejségből persze, de legalább azért, mert nem nagyon használna a kormány renoméjának ha kiderülne, hogy a holdudvar, vagy akár csak az ilyen-olyan, csak a hatalom uszályába kapaszkodó véleményvezérek múltja távolról sem makulátlan. Aztán rájöttem, ha így gondolná az ember – ez esetben én – rosszul gondolná. Ebben az országban nem érvényesek még a fizika szabályai sem, pláne nem jelentenek semmit az erkölcsi szabályok, elvek, és hasonló hülyeségek. Hogy egy klasszikust idézzek; ez csak blabla. Tökéletesen, rohadtul, piszkosul mindegy, hogy ki mihez nem ért, hogy ki miben tehetségtelen, hogy mennyit hazudik a múltjáról, ahogy az sem számít, ha bármi, vagy ha minden kiderül.

Az a 2,5-3 millió ember, aki hatalomban tartja a rezsimet, akkor is hatalomban tartaná, ha bizonyítékokkal alátámasztva tolnák az orra elé a leleplezéseket. Sőt, nincs is szükség leleplezésre, mindenki pontosan tudja, hogy ki kicsoda, mégis. Emlékezzünk csak arra a nevenincs zenekarra, amelyiknek valamelyik nyálas nótáját egy időre felkapta a királyi udvar, hogy mostantól az a második himnusz, a csoda, aminek tiszteletére fel kell állni, taknyosan-nyálasan együtt kell bőgni a szövegét, aki nem teszi, az áruló geci. Na, abban a pillanatban, amikor a rezsim elengedte a témát, máris nem voltak földreszállt zsenik a zenekar tagjai, a sánta kutya nem kíváncsi rájuk, nem hallani róluk, utolsó információim szerint alig van bevételük. Pontosan ugyanez történne az összes, most sztárolt kormánykedvenccel. És még csak el sem gondolkodna, sőt, eszébe sem jutna a törzsszavazóknak elgondolkodni azon, hogy vajon miért a középszer van hatalmon, miért nincs egy valóban tehetséges ember a miniszterek elnökének szűkebb és tágabb köreiben, miért nem valóban profi, tapasztalt, a közösséget szolgálni akaró és tudó politikusok vannak a kormányban és a kormány közelében. Hogy ez a kérdés felmerülhessen a hívek fejében, az kellene, hogy maguk is egy kicsit magasabban helyezkedjenek el az evolúcióban. De nem, és egyáltalán nem véletlen, hogy kikből áll a Fidesz eltökélt, örökké hű szavazói bázisa, és kik azok, akik érdekből hozzájuk csapódnak.

Normáliséknál törekszenek arra, hogy a legokosabb, legméltóbb emberekből álljon össze a kormány (még ha ez nem is sikerül mindig, de a cél ez), hogy bevonják, maguk köré gyűjtsék az ország legkiválóbb koponyáit, legjobb szakembereit, akik segíteni tudnak abban, hogy jó, az egész ország érdekeit szolgáló döntések szülessenek. Nálunk ellenben egy – ránézésre komoly pszichés problémákkal küzdő – zsarnok válogatta össze azokat, akik hozzá hasonlóan középszerűek, ellenben elég szervilisek, törtetők, mohók ahhoz, hogy minden parancsát kérdés nélkül teljesítsék. Ez az egész egy nagyon szar színjáték, amelyben az ócska, a becstelen, az ostoba győz, és igyekszik magához hasonlatossá tenni mindent és mindenkit. Azt csak remélni lehet, hogy ez végül nem fog sikerülni. Nem tudni, csakis remélni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.