Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A megvédés dinamikája

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Igen messze kerültünk már azoktól a kékplakátokkal keretezett időktől, amikor jónak éppen nem nevezhető kormányunk azzal riogatta a populációt, hogy a bolygó túlfeléről érkező menekültek, akik jellemzően azt sem tudták, melyik országban vannak, csak azt tudták, hogy hova akarnak eljutni és még véletlenül sem beszéltek magyarul, szóval hogy ők majd jól elveszik mimagyarok munkáját. Nekem már akkor is az volt a magánvéleményem, hogy azt a munkát, amelyikhez még nyelvtudás sem kell, nem hogy hozzáértés és gyakorlat, megtartani sem érdemes, vegyék csak el. De persze nem vették el – köszönhetően Orbán Viktor előrelátásának, hogy áldja meg őt az ég -, hanem trappoltak tovább. Teltek-múltak az évek, békés gyűlölködésben, rettegésben morzsolgatta a mindennapokat az időközben vadul vallásossá vált, konzervatív gyökereire mindennél büszkébb honpolgár, naponta kortyolta a boldogságot, amiért ő meg van védve mindentől és mindenkitől, háborútól, migránsoktól, józan észtől, normális élettől, a valóságtól és a gondolkodástól. Idő közben változtak a dolgok, de a kormány elfeledte a változásokhoz igazítani a híveik agyjárását, valamiért nem tartották fontosnak megtanítani őket arra, hogy különbséget tegyenek jó – tehát általuk behozott – és rossz migránsok között. Voltak a bajnak előjelei, amikor gyanútlan vendégdiákokat támadtak meg a bennszülöttek, de arra is volt példa, hogy közmunkásokat, sportolókat néztek félelmetes ellenségnek, de az akkor még belepasszolt a kormány (Orbán Viktor) terveibe, a keresztényi szeretet jegyében azt mondta a főnök, nagyon helyes, hogy az emberek hangosan és érthetően fejezik ki a véleményüket bizonyos esetekben. Az a bizonyos eset történetesen az volt, hogy egy panziótulajdonos szállást biztosított menekülteknek a tulajdon panziójában, mire a helyi erők kiszúrták az autója kerekeit. Arról mondjuk már akkor sem volt szó, hogy olyan ügyekben is nyilvánítsanak bátran véleményt a honpolgárok, mint az egészségügy-, az oktatás-, netán az akkumulátorgyárak ügye. Úgyhogy azt nem is tűri és nem is veszi figyelembe a kormány a mai napig.

Most meg oda jutottunk, hogy a kormánynak kell úgy tennie, mintha fontos lenne a magyar munkavállalók érdeke. Persze rohadtul, piszkosul, még véletlenül sem fontos. Ha az lenne, akkor magas hozzáadott-értéket előállító munkahelyekkel ültetnék tele az országot, nem környezetszennyező, betanított munkát igénylő ázsiai összeszerelőüzemekkel. Én azért remélem, egyszer majd azt is megtudjuk, az ezeknek a külföldi cégeknek kiosztott támogatás – tehát a magyar adófizetők pénze – esetleg megcsapolódik-e út közben, jut-e belőle neres zsebekbe. Mert más okát nem látom, miért önti a kormány a milliárdokat olyan munkahelyek létrehozásába, ami egyrészt külföldi tulajdonban van, tehát a nyereség nem itt, hanem valahol máshol fog hasznosulni, másrészt pedig még az eddiginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a magyar munkavállalókat. Mert ugye most azon megy a felháborodás – teljes joggal, teszem hozzá -, hogy ezekben a gyárakban és üzemekben egyre kevésbé kívánatos a magyar munkaerő, az ázsiai tulajdonosok inkább ázsiai munkásokkal töltik fel a létszámot. Ahol pedig ez a létszám már fel volt töltve, ott kirugdossák a magyar munkavállalókat mondván, hogy csökkent a rendelések száma, na de majd mindjárt, majd tavasszal megint növekedni fog és akkor visszaveszik az embereket. Zárójelben jegyzem meg, hogy azok a munkaerőkölcsönző cégek, melyek ide hozzák a vendégmunkásokat, szintén megérnének egy alaposabb átvilágítást, hátha lelődne az érdekkörükben némi neres kötődés. Zárójel bezárva.

Szóval most áll a bál, mert csoportosan rugdossák ki a magyar munkaerőt, helyüket pedig vendégmunkásokkal töltik be. Hogy ennek az oka pontosan micsoda, tehát azok a munkások kezelhetőbbek a vezetés számára, esetleg valamiféle szolidaritás jegyében adnak inkább munkát ázsiai embereknek a magyarokkal szemben, azt én nem tudom, de hogy veszélyesen dagad a botrány, az biztos. Olyannyira, hogy nem nagyon jó kormányunk is kénytelen volt megmozdítani a füle botját, mert a választások előtt nem igazán hiányzik nekik az, hogy a saját szavazóik megértsék, baromira tesz az ő fejükre (is) a szektavezér, pont annyira, amennyire az ellenzéki büdöslipsik fejére is tesz. Ezért aztán most szaporán úgy kell tenni, mintha bárkit érdekelne a magyar munkavállaló érdeke. Ezen apropóból a nagy játékmester és udvartartása farigcsál valamit a törvényen, amit egyébként eredetileg is ők farigcsáltak, tehát akár kezdésnek is megcsinálhatták volna normálisra, már ha ez lett volna a cél. De nem ez volt, hanem az, hogy a külföldiek ide hozzák a beruházást, amihez szükség volt nagyon komoly közpénzekre és olyan törvényekre, melyek a munkáltatónak kedveznek, a munkavállalókat pedig védtelenné teszik. Hogy konkrét esetekben mi történt, jogos-e a felháborodás, vagy a szabályok nem-ismeréséből ered, azt most még nem lehet tudni. Azt azonban lehet tudni, hogy a kormány szokása szerint úgy csörtet a célja felé, hogy közben egy pillanatig sem veszi figyelembe, hogy emberek, családok életével szórakozik. Kellettek az ázsiai beruházók, hát ide csábították őket. Amikor kiderült, hogy a gyártáshoz munkaerőre is szükség lenne, és hiába van papíron szabad kapacitás az országban, a legtöbb potenciális erőforrás nem vonható be a munkaerőpiacra, akkor kitalálták ezt a kölcsönzött munkaerő-dolgot. Miután az Európai Unió területéről nincsen jelentkező – lényegében mindenhol magasabbak a fizetések, mint nálunk -, így unión kívüli országokból, jellemzően Ázsiából toboroznak munkaerőt.

Csakhogy ez már akkor is keltett némi felzúdulást, amikor még nem kezdték kirugdosni a magyar munkavállalókat. Emlékezzünk csak vissza, ahol csak elszállásolták a külföldi munkavállalókat, ott kitört a félelem és rettegés. Mert az indiai ember a szakállával és turbánjával máshogy néz ki, mint a helyiek. És ha máshogy néznek ki, akkor félni kell tőlük, hiszen ezt veri a fejükbe a propaganda lassan tíz éve, szóval már jól rögzült a dolog. Az akkor már élesen visító vészcsengő volt, de az illetékesek figyelmen kívül hagyták. A mostani botrányokat már nem hagyhatják, kénytelenek vele foglalkozni. Úgyhogy most rettentően, de tényleg átírják a törvényt úgy, hogy az a magyar munkavállalkat védje! Mondják ők. Én pedig azt mondom, hogy a NER érdeke továbbra is kiszolgálni a multikat, így aztán aligha alkotnak olyan törvényeket, melyek érdemben megnyirbálnák a munkáltatók jogait. Lesz majd valami látszatmegoldás, arra éppen elég, hogy elhitesse az emberekkel; meg vannak ők védve. A multi ezután is azt csinál, amit csak akar, de ehhez már lesz törvényi háttere is. A végkifejlet pedig az lesz, ami a kezdetekkor is nyilvánvaló volt; az Orbán-kormány a magyar emberek pénzével megtámogatott ázsiai összeszerelőüzemekkel pakolja tele az országot, hogy aztán az ázsiai vendégmunkásoknak legyen hol dolgozniuk, ám bizonyos honi érdekkörök is jól profitálnak belőle. Erre szokta mondani a bölcs ember: okos!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.