Április 29,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem leszámolás ez, csupán a felelősségrevonás időszaka

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egészen vicces az a rettegéshullám, amely végigszáguldott rajta, és jelenleg is felfokozott állapotban tartja a magát nemzetinek nevező oldalt. Szinte mindenki megszólalt már a lengyel kormányváltás utáni helyzettel kapcsolatosan, sőt, egyesek már konkrétan polgárháborút emlegetnek. Vélhetően azért semmi ilyesmire nem fog sor kerülni – voltak tüntetések az utóbbi napokban, de azért nem annyira véresen komolyak -, ám akkor is érdemes a lengyel helyzetet megvizsgálni, hiszen a társadalom látszólag hasonló a magyarhoz, bár jelentős különbségek azért természetesen akadnak. Ami nemrég Lengyelországban történt, sok magyar vágya is volt két évvel ezelőtt. Sokan hittek abban, hogy végre el lehet zavarni az Orbán-kormányt, és felelősségre lehet vonni mindazokat, akik felelősek azért, ami lett ebből az országból. A csoda viszont nem történt meg, a lengyelek megint csak előbb bizonyították, hogy társadalomként jelenleg is előttünk járnak. Noha az tény és való, hogy a korábbi kormánypárt nyerte a választásokat, ők szerezték meg a legtöbb szavazatot, de ez nem volt elég a kormányalakításhoz, mivel túl sok alakulat volt elégedetlen a kialakult helyzettel, és inkább szövetségre léptek egymással.

Ehhez minden joga megvan a pártok vezetőinek, és itt is pontosan ez történt. Az érthető, hogy ha ez nem tetszik a jó ideje kormányon lévő pártnak és az ő szavazóinak, de hát az élet ilyen: egyszer fent, egyszer lent. Ami jelenleg történik az országban, az nem más, mint felelősségrevonás. Amennyiben a leváltott, vélhetően később bíróság elé állított emberek nem követtek el semmiféle bűncselekményt, úgy nincs mitől tartaniuk. Ugyanez igaz egyébként Magyarországra is, ahol amennyiben az ellenzék egyszer megnyeri a választásokat – ki tudja ez mikor következhet be -, akkor megtisztíthatja végre a bíróságokat és a különböző hivatalokat, aminek következményeként meg lehet majd kérdezni bíróságon Mészáros Lőrinctől vagy épp Rogán Antaltól, hogy mégis miből gazdagodtak meg ilyen szépen? De Polt Pétert vagy Pintér Sándort is meg lehet majd vizsgálni a törvény szemüvegén keresztül, és el lehet dönteni, hogy döntéseik törvényesek voltak-e, vagy sem.

De mi vezetett oda, hogy a lengyelek nemet mondtak a nagyon nemzeti, nagyon keresztény kormányuknak? Mi vezetett oda, hogy elegük lett az embereknek abból, hogy egy idősödő, háttérbe vonult Kaczynski az, aki igen régóta vezeti már az országot? Nos, számtalan teória létezik erre, de beszéljen helyettem valaki olyan, aki sokkal jobban ismeri a hazai és külföldi helyzetet is, ráadásul van oka aggodalomra abban az esetben, ha idehaza is valami hasonló történik a közeljövőben.

Igencsak tanulságos, hogy miként juthattak hatalomra a hazaárulók Lengyelországban. Az elmúlt években azt láthattuk, hogy a lengyel szuverenista politika elfáradt, és – főleg az orosz–ukrán háború nyomása alatt – a nemzeti oldal összezavarodott. Önvédelmi képességük lecsökkent, még a nemzeti médiahálózat kiépítéséről is megfeledkeztek, ellenben ölbe tett kézzel nézték végig, amint a sajtó nagy része a globális világboldogítók kezébe, mi több, konkrétan Soros György alapjainak hálójába kerül.

Huth Gergely állítása szerint még a nemzeti médiahálózat kiépítéséről is megfeledkeztek. Mi tagadás, gyönyörűen körülírta a totálisan elvakult, ostoba kormánypropagandát, amelyet Orbán már hatalomra kerülése első szakaszában kiépített. De legalábbis belekezdett annak kiépítésébe, hiszen pontosan tudta, hogy ez az egyik, ha nem a legerősebb fegyver a kezében, amellyel bebiztosíthatja a további választási győzelmeit a jövőben. Az igaz, hogy a lengyeleknél is konszolidálódott a propaganda, de valamiért ott még maradt annyi racionálisan gondolkodó, akik végső soron eldöntötték a választásokat. Akik képesek voltak a sorok között olvasni, és már nem hitték el a kormánypárt ostoba propagandáját. Vagy legalábbis nem hitték el annak minden szavát, mint ahogy ez idehaza történik. De Huth szerint nemcsak a „nemzeti médiahálózat” kiépítésével volt itt gond, hanem azzal is, hogy nem tettek eleget annak érdekében, hogy a haza ne kerülhessen ellenzékbe. Elvégre idehaza Orbán annak idején a választási vereség estéjén megesküdött arra, hogy soha többet nem fordulhat az elő, ami azon az estén, ezért a következő gondolatokat intézte a követőihöz:

A haza soha nem lehet ellenzékben. Százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok! […] Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát.

Nos, a polgári körök megszerveződtek és letarolták a teljes vidéket. Ma már nincs olyan zsákfalu, ahol ne tudnák pontosan, ki is az az Orbán Viktor, és kire kell szavazni. Csak a Gyurcsány ne kerüljön újra hatalomra, ezt pontosan tudjuk. A vidéki Magyarország sajnos erre a szintre jutott az elmúlt 14 évben, ezért ezt egyik pillanatról a másikra visszacsinálni nem lehet. Orbánnak igen sok munkája és a magyaroknak rengeteg pénze volt/van abban, hogy elérje, valóban ne kerülhessenek újra ellenzékbe. Orbán tényleg mindent, de mindent megtett és megtesz ma is azért, hogy neki soha ne kelljen a hatalomtól visszavonulnia és csak akkor legyen kénytelen kormányt váltani ez a nép, ha ő már él. A lengyel helyzet viszont intő példa lehet számára, amely talán rádöbbenthette arra, hogy egyetlen autokratikus vezető hatalma sem megdönthetetlen, és amennyiben, illetve amikor ez megtörténik, súlyos árat fizethet ezért a korábbi kormánypárt és annak minden törvénytelenül eljáró tagja. Ami Lengyelországban történik, nem leszámolás, hanem egyszerűen a felelősségrevonás időszaka. Amire elengedhetetlen szükség van ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az ország, és ne térjen vissza a mérgező múlt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.