NEHAZUGGY

Rettegjetek csak

Lázár Gergő | Január 13, Szombat | 18:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vicces követni mostanság a propagandamédiát, hiszen mióta Donald Tusk pártja kormányra került Lengyelországban, azóta annak lehetünk szemtanúi, hogy a választási kampányban tett ígéreteiket beváltják. A teljesen egyértelműen lebutításnak indított, beteg, elszigetelődő, autokratikus berendezkedés után egy működőképes, európai kormányzatnak kell következnie – legalábbis ez a terv –, amit csak úgy tudnak kivitelezni, hogy gondolkodás nélkül állítják vissza a demokratikus intézményeket. Lehet, hogy ez egyesek számára felháborító, már-már diktatórikus, de nem teljesen világos, hogy mégis mit vártak a kormánypárti szavazók? Azt hitték, hogy csak azért, mert volt egy évtizede a lengyel (szélső)jobbos kormánynak arra, hogy teljesen leépítse a demokráciát, kicsinálja a sajtót, és minden fontos pozícióba pártkatonákat ültessen, az ellenzék majd szépen kivárja, mire mindenki nyugdíjba vonul? Elhitték, hogy a következő évtizedekre bebiztosították a hatalmukat?

Idehaza vélhetően a propagandisták azért akadtak ki ennyire (és a kormánypárti politikusok sem örülnek), mert az ő fejükben az van, hogy még ha esetlegesen el is bukik Orbán a választásokon, az ő pozíciójuk akkor sem kerülhet veszélybe, hiszen azt bebiztosították maguknak, azért „megdolgoztak”. Mint az jól látható a lengyel példából is, kerüljenek is bárhogyan hatalomra ezek az emberek, a nem teljesen halott demokrácia újraélesztése esetén bizony akár arculcsapás is érheti őket. A diktatúra bukása ugyanis mindazokat magával rántja, akik ezáltal jutottak hatalomhoz. Magasrangú intézményvezetők, hírolvasók, propagandisták, politikusok, „üzletemberek” mind-mind áldozataivá válhatnak a demokrácia visszatérésének, amely jól láthatóan sokakat megrémít idehaza. Bayer Zsolt fröcsögött is egyet ennek kapcsán a legfrissebb írásában, ahol többek között a következőket bírta leírni:

Hatalomra kerülése másnapján felfüggesztette a jogállamot és az alkotmányt, így foglalta el erőszakkal a lengyel közszolgálati televíziót és rádiót, verőemberek és rendőrök segítségével távolított el jogtalanul szinte mindenkit a nevezett intézményekből, parlamenti határozatokkal megcselekedve mindezt, miközben a lengyel törvények szerint erre csak törvényhozással van lehetőség, majd pedig behatolva a lengyel elnöki palotába letartóztatott egy volt minisztert és annak helyettesét, mindezt úgy, hogy nevezettek jelenleg is parlamenti képviselők, akiknek az elnök már évekkel ezelőtt kegyelmet adott. Mindeközben Tusk már megfenyegette a lengyel köztársasági elnököt, Andrzej Dudát is.

Idehozhatnék további számos idézetet más megmondóemberektől, de olyan sok értelmét nem látom, hiszen mindannyiukban közös az, hogy a korábbi kormány vesszőfutásáról egy büdös szót nem szólnak – az hasonló volt ahhoz, amit a Fidesz művel Magyarországgal immár 14 éve -, de most hirtelen úgy felháborodtak és vörös terrorról, meg ki tudja miről mesélnek, hogy a fal adja a másikat. Hirtelen érdekelni kezdte őket a demokrácia sorsa, hirtelen joggal való visszaélésről beszélnek, a jogállam felfüggesztéséről, miközben pontosan ezen ügyködött a háttérből Jaroslav Kaczynski az elmúlt években. Orbánhoz hasonlóan de talán nem akkora sikerrel tönkretette a lengyel társadalmat, és noha gazdasági eredményei voltak a kormányzásuknak, a társadalom olyan mértékben változott meg, hogy az fiatalok millióinak emigrációját okozta. Sokan nem láttak esélyt a változásra, de tévedtek, hiszen ugyan a legtöbb szavazatot az uralkodó PiS párt szerezte legutóbb is, koalíciós partnerek híján kénytelenek voltak átadni a kormányzási lehetőséget a második helyen befutó pártnak, élén Donald Tuskkal.

Persze mindenki tudja, hogy Tusk sem egy szent, vélhetően nem az ő irányítása alatt válik a demokrácia mintapéldájává Lengyelország, de a mostani egy olyan időszak lehet, amely átmenetet jelenthet az autoriter elnyomás és a demokrácia között. A lengyelek – úgy néz ki legalábbis, bár ezt gondoltuk legutóbb a szlovákok esetében is, aztán Robert Fico megnyerte a választásokat – visszatalálhattak a demokrácia ösvényére, amely intő példa lehet a magyar kormány számára is. Mert mi lesz velük, ha az emberek véletlenül egy ellenzéki kormányt választanak meg, amely szépen elzavarja az összes vezető pozícióba beültetett pártkatonát? Mi lesz velük, ha a média nem a NER kezében lesz? Vagy mit tesznek majd, ha a NAV, a bíróságok, vagy a választási bizottság sem az ő embereikkel lesz majd feltöltve? Mi lesz, ha nem ők fogják megnyerni az összes nagyobb beruházást? Mi lesz majd velük, ha nem írhatnak meg mindenféle hazugságot következmények nélkül? Mi lesz, ha az utóbbi évtizedben elkövetett korrupciós és egyéb típusú bűncselekményeik miatt előszedik őket, és valódi független bíróságok fognak döntést hozni az ügyeikben? Mi lesz velük Polt Péter segítsége nélkül? Mi történik, ha a rendőrség nem az ő valagukat fogja védeni?

Számtalan kérdés vetődik fel, amelyekre talán a lengyel helyzet ad majd válaszokat. Az ott végbemenő események példaértékűek lehetnek a magyarok számára, hiszen ha a győztes ellenzéki párt képes betartani a törvényeket, és nem csak mesél arról, hogy visszaállítja a demokráciát, hanem be is bizonyítja azt, akkor ott lesz a tökéletes példa egy esetleges kormányváltó párt számára Magyarországon is. Az ugyanis, ami Lengyelországban most történik, szerintem egy óvatlan pillanatban Magyarországon is bekövetkezhet, ráadásul a magyar helyzet sokkal rosszabb annál, mint amilyen a lengyel valaha is volt. Rettegjenek csak a Bayerek és Pilhálok, az igazság órája egyszer el úgyis fog jönni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!