Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ha már egy kormányt dicsérni kell, akkor egyszerűbb leváltani, mert ott komoly baj van

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Mókás volt tegnap az egyik hír – ami természetesen és szokás szerint végigsöpört a komplett médián, tehát akkor sem kerülhette volna el az ember, ha nagyon akarja. A hír – vagy inkább hírecske, ami csak kicsivel érdekesebb annál, hogy Tóth Gabi vagy az ő elhasznált férje éppen mivel igyekszik magára vonni a közfigyelmet – arról szól, hogy majd már mostmár a politikusok vagyonnyilatkozatában – vagyis annak a nyilvánosság számára hozzáférhető részében – nem fognak szerepelni a családtagok nevei. Így aztán – ez az Index zseniális megoldása volt a kattintások maximalizálására, és természetesen a hűség bizonyítására -: Mostantól nem tudhatjuk, hogy Dobrev Klára Gyurcsány Ferenc felesége-e. Hát pusztuljak el, ha nekem eszembe jutott volna ez a fantasztikus nézőpont egy amúgy is totálisan jelentéktelen, teljesen érdektelen információ kapcsán. A vagyonbevallásokba eddig is azt írtak be a politikusok, amit akartak. Ha lebuktak egy hazugsággal, akkor sem történt a világon semmi. Ehhez képest egyrészt kit érdekel a pereputty, másrészt miért nem az a cím, hogy mostantól nem tudhatjuk, Lévai Anikó Orbán Viktor felesége-e még? A valóságtartalma ugyanannyi, kattintani is valószínűleg éppen úgy kattintanak a népek, szóval? Megharagudna a főnök?

Jó hír így az év elején, hogy ártunk és ormányunk, ezen belül is a nyugdíjas rendőr vezette mindenszakos (főleg persze erőszakos) tárca megoldotta a vadul tagadott, ámde létező pedagógushiányt. Azt csinálunk, amit akarunk – és amire a gazda rábólint – jeligére mostantól tanítói képesítéssel felső tagozatosokat is lehet tanítani, óvónőnek pedig elég a középfokú végzettség. Ha ez sem lesz elég, talán majd hamarosan a középfokú végzettségű óvónénik taníthatnak iskolákban is, aztán középiskolában, végül akár egyetemen is. Az ovisokra meg majd vigyáznak a közmunkások, vagy aki éppen arra jár, aki már tud gördülékenyen írni és olvasni, az pedagógusnak minősül. Biztosan ez a kultúrharc következő csapásiránya, ezek után merje valaki azt állítani, hogy pedagógushiány van! Hát nincs, annyi pedagógust gyárt a minisztérium, amennyit csak kell. Pont ugyanúgy, ahogy egyetlen beteg sem marad ellátatlanul, csak azt nem teszik hozzá, hogy az ellátásra hónapokat, ha nem éveket kell várni, és átutazni a fél országot. A papír mindent elbír, és ameddig mimagyarok elhiszik, hogy az úgy van, ahogy jó kormányunk állítja, addig nincsen semmi baj. A politikusok kölkei amúgy is elitsulikba járnak, az ő kórságaikat kiemelt módon kezelik, nekik nincsen várólista meg utazgatás, a pórnép pedig örüljön annak, amit kap.

Olvasom Galkó Balázs posztját, és nem értem. Mármint nem is ez a jó kifejezés, mert értem, de azon töprengek, hogy az előző átkosban – ami ugye Gyurcsány – is jellemző volt ilyesmi? Hogy színészeket, parodistákat, zenészeket, művészeket lehetetlenítettek el a politikai nézeteik miatt? Oké, akkoriban talán nem volt ilyen súlya annak, hogy egy közszereplő kifejezze a véleményét akkor is, ha nem ez volt a szándéka. Márpedig én most ezt látom, hogy emberek belekényszerülnek olyan megnyilvánulásokba, amikbe pedig nem szerettek volna, nem akarták, másfél évtizede eszükbe sem jutott volna. Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy elmondja a véleményét, kiálljon a számára fontos eszmékért. De itt most talán nem teljesen erről van szó. Egyrészről kiállnak művészek valami mellett, valami ellen azért, mert egyszerűen nem tehetnek mást. Mert tudják ők is, hogy cinkos, aki néma, tudják, hogy már túl vagyunk azon a ponton, amikor még hallgatni lehetett, innentől már az a kérdés, hogy otthon most és öt év múlva, tíz év múlva bele tud-e nézni az ember a tükörbe. Másrészről megszólalnak azért, mert például a megélhetésük függ tőle, a karrierjük múlik rajta, kell a támogatás, a hátszél, a lemezszerződés, műsoridő, koncert. Ez tehát kényszer. Belső kényszer és külső kényszer. Mert azt nem hiszem, soha nem hittem és úgy vélem, meggyőzni sem lehet róla, hogy egy önerejéből neves művész, tudós, sportoló fontosnak érezné, hogy dicsérgesse az aktuális kormányt. A buszsofőrt sem ünnepeljük naponta, amiért nem hajtott le egy szikláról, és mindenki élve ért el a céljához. Az a dolga, azért kapja a fizetését, azt vállalta, tehát csak a munkáját végezte. Ha már egy kormányt dicsérni kell, akkor egyszerűbb leváltani, mert ott komoly baj van. Szokásom szerint megint elkalandoztam kissé, de már csak ilyenek vagyunk mimagyarok. Kalandozók. Tehát azon töprengtem, hogy vajon az előző kormány idején, sőt, bármelyik előző kormány idején, ide értve még Orbán Viktor első eljövetelét is, tehát hogy volt-e ennyire mély beleszólása a politikának a kultúrába, művészetbe vagy akár a szórakoztatásba (merthogy néhány előadót, akik most jutnak eszembe hirtelen, sem a művészet, sem a kultúra kategóriába nem tudnám beleilleszteni, holott a két fogalom lényegében lefedi egymást, tehát még ide gondoltam illeszteni a szórakoztatást, abba elég sok dolog belefér)? Akkor is, bármikor jellemző volt, hogy ilyen bosszúhadjárat indult valaki ellen, mert mondjuk azt mondta, hogy ő egyenesen imádja/gyűlöli Gyurcsányt, Bajnait, Antallt, Horn Gyulát, Medgyessyt, Borosst? Talán nem hagytam ki senkit. Szóval volt ilyen ipari boszorkányüldözés, vagy ez is a Fidesz találmánya? Vagy nem az, és én emlékszem rosszul? Régebben is ez volt? Ha igen, miért nem tűnt fel? Ha nem, akkor most miért? Ezzel a kérdéssel elleszek egy darabig.

Most azonban jó ébredezést, szép napot és békés hétvégét kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.