NEHAZUGGY

Ha csak le nem darálták valamelyik darálásra szakosodott sötét bugyorban

Szép jó reggelt, erős gyomrot és egészséges humorérzéket kívánok mindenkinek! Minden jel szerint idén nem kevesebbre, hanem többre lesz szükség gyomorból is, humorból is, mint eggyel korábban, pláne mint tíz évvel korábban. Mert végül is azon mégse érdemes ökölbe szorulva őrjöngeni, röhögni viszont annál inkább, hogy ahol kerekded évszámban kifejezhető születésnapja alkalmából külügyminiszteri és államelnöki gratuláció jár a Gáspár vezetéknevű kulturális ikonnak, népművelő celebritásnak és újabban közéleti igazodási pontnak, ott nem csak az az alapvetés, hogy Schmitt Pál egykori dicstelen áLamfőhöz életműdíjat vágnak hozzá (a plagizált másolata is túlzás lett volna), hanem.

Hanem példának okáért az is, hogy a NER hírhedt arcait, beleértve a szekta- és hadvezért, valamint az ő két lábon járó strómanpénztárcáját/trezorját parodizáló humoristát nem engedik fellépni a Petőfi Sándorról elnevezett (!) kiskőrösi művelődési (!) házban. Teljesen függetlenül attól, hogy Somogyi András humorának minőségéről mit gondolok én vagy bárki más, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ha élne, mit gondolna Hofi Géza arról, hogy 2024-ben Magyarországon mindenféle végvári cselédek, önjáróvá vált szervilis cenzorok nyíltan leírják, alighanem büszkén, hogy politikai paródiákat nem engedhetnek színpadra, bocsesz. (Bezzeg ha bohárdeákok vagy nógrádispöttlék, netán bayergajdicsok miatt kellene be- és kifűteni a művházat, pisszegés nem lenne.) Lehet, hogy időszerű volna felhagyni a Kádár- és az Orbán-rendszer vélt hasonlóságainak ostoba automatizmussá fejlődött mantrázásával? Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy a kádári és az orbáni Magyarország közötti vélt hasonlóságok helyett az egyre nyilvánvalóbb különbségek másznak az ember pofájába, és egyáltalán nem csak azért, mert míg Hofi életvitelszerűen állt a színpadon a politikai paródiáival és cenzúrázatlanul röhögte ki a kisebb és nagyobb súlyú párttitkár elvtársakat és az egész büdös berendezkedést, az Orbán-rezsimet jól, rosszul, tökmindegy milyen módon és stílusban kifigurázó humoristák esetében ez viszont egyáltalán nem egyértelmű. Az önálló életre kelt, önálló életet élő, saját magát utasítgató, bokacsattogtató pitiánerség és szolgalelkűség ilyetén tobzódása 2024 Európájában akkor is tragikomikus lenne, ha ugyanezek a diktatórikus reflexektől görcsbe rándult csinovnyikok nem hivatkoznának állandóan Petőfire, nem neveznének el róla művelődési házat, és nem tartanák magukat szabadságharcosok méltó és kizárólagos örököseinek.

Bár nem szívből jövően, de mégiscsak érdemes kiröhögni ezeket a barnanyelvű szerencsétleneket, akik valószínűleg a saját gyerekeiket is lerugdosnák a színpadról, ha azok esetleg politikai parodizálásra adnák a fejüket. Nem csoda, hogy miközben azzal vannak elfoglalva, hogy a maguk uralta szemétdombon kilógó nyelvvel szolgálják az önkényt, és az ilyen típusú kicsinyes tiltásaikkal bizonyítsák soha el nem múló hűségüket a tévedhetetlen állampárt és annak eltorzult vezetője iránt, nem jut idejük azzal foglalkozni, azért aggódni, amivel / ami miatt kellene és értelme lenne. Például hogy milyen tetves jövő vár egy olyan országra, konkrétan milyen tetves jövő vár a göröngyöspusztulati művelődési ház vezetőjének kölkére vagy unokájára ott, ahol olyan nagyon menő a nemzet napszámosának, eljövendő generációkat az életre felkészíteni hivatott tanárnak lenni, akkora a megbecsülése a tanári szakmának, hogy az öt éves pedagógusképzés után a végzős hallgatók mindössze kevesebb mint negyede jut el odáig, hogy pályakezdő pedagógusként számíthat rá az oktatási rendszer? Pedig mennyivel menőbb lenne az ordító tanárhiánnyal és annak beláthatatlan következményeivel foglalkozni, a tanárok stratégiai semmibevétele, hitegetése, átverése miatt asztalt borogatni, mint Orbánt és rezsimjét parodizáló humoristákat eltüntetni a színpadról, nehogy a falu/község/város népével  szembejöjjön a valóság.

Mennyivel előremutatóbb, bátrabb, hasznosabb cselekedet lenne azon elborulni, és azzal a lendülettel a nem megszorításokról és nem szívatásról elhíresült illetékeseken számonkérni, hogy miközben például gazdasági összefosás idején megduplázták a határon túli futballakadémiák támogatását, miközben már az év második napján 860 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásával rohamtempóban adósítják el és verik kurva drága kamatozású hitelekbe az országot (ahelyett, hogy a vissza nem térítendő uniós források lehívásához szükséges feltételeket maradéktalanul teljesítenék), arról nyilatkozni sem voltak hajlandóak még két napja, hogy a propagandisztikus 32,2 százalékos béremelkedés fedősztorija ide vagy oda, mennyi pénzre számíthatnak VALÓJÁBAN a tanárok. Két dolgot mondjuk lehet így is tudni, anélkül, hogy mindenféle művelődési házak kinevezett vezetői az oktatásért felelős rendőrminisztert és az ő összes államtitkárát a hajánál fogva vonná kérdőre ebben az ügyben.

Egyrészt az kedden derült ki, hogy valamiért nem a tavaly novemberi vagy decemberi bérekhez mérten történik majd, hanem a tavalyi pedagógus-átlagbér alapján számolják ki, majd az így megállapított bértömeget létszámarányosan osztják szét az intézmények között. Az, hogy az én tudatom nem képes/hajlandó átfogni ezt a penetráns és annak is látszó maszatolást (hogy jön ide egyáltalán a létszámarányos szétosztás?), az egy dolog, de hogy az illetékes, ún. köznevelésért felelős államtitkárnak fogalma nincs, hogy ezen az átverés szagú bűvészkedésen túl mennyi az annyi, aminek alapján egyesek jó eséllyel alacsonyabb fizetésemelésre számíthatnak, mint amit a propaganda alapján valószínűsíteni lehetett, az penetránsan botrányos.

Másrészt azt is lehet tudni, hogy kis időre, átmenetileg, mintegy 470 milliárd forint erejéig megnyíltak ugyan a brüsszeli pénzcsapok, de nyugi, már el is zárták őket, ami azt jelenti, hogy összesen körülbelül 30 milliárd euró továbbra is elérhetetlen a magyar kormány számára. És egészen addig elérhetetlen is marad, amíg hitelt érdemlően nem igazolják, hogy megtették a megfelelő lépéseket a korrupciós kockázatok kiszűrésére. Ahogy az elmúlt években elnéztem a NER-ábrát, ne nagyon álljon Brüsszel fél lábon addig, ameddig az Orbán-rezsim hitelt érdemlően agyonveri a korrupciót. Ugyanezt akartam javasolni a pedagógusok szakszervezeteinek is, akiket Gulyás miniszter tavaly év végén egy cinikus szarkenegetés keretében nem egyszerűen csak sokadszorra összegyurcsányozott, de azt is kinyögte, hogy még mindig nem biztos a pedagógusok béremelése, mert szükség van az Európai Bizottság technikai jóváhagyására. Nos, én annak ellenére is óvatos üdvrivalgást javasolnék mindenkinek, hogy a jóllakott óvodásimitátor tegnap boldogan újságolta el, hogy megjött a Brüsszeltől kizsarolt garancia, most már tényleg biztosan 32 százalékkal nő a tanárok fizetése. Úgy érdemes most nagyon örülni, hogy közben érdemes látni: az elmúlt két évben összesen több mint 35 százalék volt az infláció, vagyis a béremelés – feltéve, hogy valóban ennyi lesz, és mindenkinek ennyi lesz – még így sem pótolja teljes mértékben a korábbi reálbér-csökkenést. Arról a történelmi szégyenről nem is beszélve, hogy a magyar tanárok ezzel az emeléssel együtt sem fognak annyit keresni, mint lenézett román kollégáik.

Ezzel szemben. Például Lánczi Tamás NER-szekértolónak – aki nemrég még a saját közpénztévén futó pártműsorában, hozzá hasonló csahos pártelemzők társaságában bizonygatta, hogy az ún. szuverenitásvédelmi törvény nem is putyini mintára született -, akit sok évi szorgos, kritikátlan lefetyelése elismeréseképpen végre kineveztek a Szuverenitásvédelmi Hivatal élére hat évre azért, hogy az állampárt szuverenitása védelmében az apparátusa segítségével önkényesen vegzáljon bárkit (újságírót, civilt, magánembert, ellenzéki politikust), aki ha nem is feltétlenül paródiába öntve, de bírálni merészeli a gazdáját és a rendszert – eddig is garantált volt a közel 5 millió forintos havi fizetése. Az ő a közpénzfizetésének egyáltalán nem képezte feltételét, hogy megérkezzenek a mocskos brüsszeli milliárdok, amelyek amúgy is járnak nekik, mimagyarokorbánviktornak és korrupt udvartartásának, sőt technikai jóváhagyásnak csúfolt zsarolásra se volt szükség ehhez. Kapcsolódó hülye kérdés: a gyalázatos Soros-listáról is ismert Lánczi Tamás évi 60 millió forintos (hat év alatt 360 milliós) fizetéséből hány mezei pedagógus diplomás emberhez méltó bérét lehetne kifizetni anélkül, hogy mondvacsinált indokokra hivatkozva basztatni kellene tisztességes polgárokat, akiknek az egyetlen bűnük az, hogy nem tetszik nekik a rendszer?

Szóval hitelt érdemlően korrupciómentes jogállam ez, reggeltől estig. A tanárok hosszú, súlyos évek után talán sok részletben kapnak némi alamizsnát, és talán úgy fogják érezni magukat, mintha embernek néznék őket (akinek eddig is jól volt így, az kérem, ne vegye magára), mi pedig annak örülünk a definiálhatatlan, szigorúan korrupciómentes jogállam dallamára, hogy négy kurva év után van némi esély rá, hogy a maga elrettentő valójában és egészében, fekete kitakarások nélkül megismerhessük a Lölő-jelenség nevére íratott, majd jó sok közpénzből államilag túlárazva visszavásárolt Mátrai Erőmű korrupciótól bűzlő gyanús aktáját. Mondom, TALÁN. Ha csak le nem darálták valamelyik darálásra szakosodott pártállami intézmény sötét bugyrában. Nem mintha nem lenne nagyjából sejthető, hogy mi történt (a Lölő-jelenség olcsón megvette, amit lehetett, kirámoltak belőle, aztán a veszteséget benyelte a magyar adófizető az MVM), de azért várjuk meg a végét, tudva, hogy bármi történhetett, vagy ha eddig nem, ezután bármi megtörténhet azokkal az iratokkal. És tudva, hogy mi az ügymenet Rogániában más frontokon: előbb elmagyarázzák, miért nem adnak ki egy dokumentumot, majd a bíróságon azt is letagadják, hogy létezik. Magyar gógyi, naugye!

Összefoglalva csak annyit akartam mondani, hogy soha senki ne írja rá a PIN-kódját a bankkártyájára. Továbbá ameddig a tanárok béremelésének bizonyítéka meg Lölő és a Mátrai Erőmű igaz története a NER szélesvásznú kivetítőjén megjelenik, ne adjuk fel a reményt. Hogy eljön az a világ, ahol nem silány trashcelebek lesznek a becsben tartott példaképek, hanem a szorgalmas, tehetséges, gondolkodó, értékteremtő ember (tanár is lehet, sőtpláne), ahol mindennemű politikai paródiának helye van a nagyszínpadon, ahol a legnagyobb horderejű botrány az, hogy egy színház kedvezményes jegyeket ad tetszőleges politikai pártnak, és ahol a közelebbről megbukott kormány bűncselekményeket elkövető belügyminisztere/bármilyen minisztere a börtönben éhségsztrájkol és politikai bosszúról vernyog. Szerintem akkor nagyjából rendben leszünk, bár addig semmiképpen ne álljunk fél lábon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább