Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Egyelőre csak a kávéautomatát sikerült elfoglalni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áldottságot mindenkinek! Vagy A szolgálólány meséje című örökzöld után szabadon mondhatnám azt is, hogy áldassék a narancs! Nem kérdés, hogy a Margaret Atwood könyvében, illetve az annak alapján készült filmsorozatban ábrázolt, utópisztikusnak vélt borzalom nálunk is bekövetkezni látszik. Szülj, higgy vakon és és szigetelődj el! Istenem, ha létezel, könyörgöm, csinálj valamit, mert ez az ország teljesen meghibbant. Advent harmadik vasárnapján innen és főleg túl, amikor a politikai hatalom a keresztény vallási áhítat lázában ég, ezt öntik az arcába mindenkinek. Én például úgy nőttem fel, hogy fogalmam sem volt róla, hogy van olyan, hogy advent. Volt a Télapó, aki december 6-án narancsot, mogyorót, valamilyen kis csomagot gyömöszölt az ablakba kitett csizmámba. Aztán jött a karácsony, amikor egy fenyőfa került december 24-én a nappaliba, este jött a Jézuska, aki szintén hozott ajándékokat. Elénekeltük a Mennyből az angyal-t, aztán körbeültük az ünnepi asztalt, együtt volt a család, játszottunk az ajándékokkal. 

Most ott tartunk, hogy karácsony már október elején elkezdődik, legalábbis a boltokban biztosan, aztán november végére az embernek már okádni támad kedve, amikor belép egy üzletbe és a Let is snow című számot hallja az ezredik feldolgozásban. És akkor erre az érzésre pakol rá a birodalmi állampárt, amikor eljön advent első vasárnapja, és testületileg nekiállnak gyertyát gyújtogatni és várakozni. Várakozni? Ezek? Mire? Ugye a harmadik gyertya az örömöt jelképezi, az első a hit, a második remény, a negyedik pedig a szeretet szimbóluma. Mi közük van ezeknek a nagypályás autokratáknak ehhez az egészhez? Számomra mindenféle értelemben undorító a cukormázas borzalom, az álszent képmutatás, amit előadnak. Egyszerűen bármerre nézek, az összes Lázártól (nem a bibliai) az összes Rétváriig mindegyik gyújtogat(ott). Mindegyik! És szinte mindegyiknek ugyanazt írta oda a saját magáról készült meghitt fotó mellé. Annyira meg vannak illetődve, hogy vallási kérdésekben is az egyenpropaganda farvizén vadásszák a lájkokat. Testületileg örülnek. Ők örülnek a leghangosabban, kiteszik a kirakatba. Akár vallásos hívő valaki, akár nem, szerintem látja, hogy ezekre az ünnepekre is rátelepedtek, ez is kisajátították a maguk számára, mint megannyi más szimbólumot, főleg nemzeti ünnepet, amiről azt gondoltuk, hogy mindenkié. Egy ideje a karácsonyi ünnepkört, a karácsony érzését is ellopták és kisajátították, mert Júdás és a pártközpont néhány éve megtért, azaz politikájának fontos részévé tette a kereszténykedést, a vallási buzgalmat, a vitrinbe kipakolt hitet. Ennek az egyik leginkább visszataszító példája Szijjártó, aki az elmúlt hetekben folyamatosan rorátén volt. Állítólag nem maradhat ki egy se ezek közül a reggeli misék közül, amelyek karácsonyig tartanak, és feltétlenül közügy, hogy ő a világ legtávolabbi sarkaiban ott ül valamely templomban csipás szemmel, átszellemülve. Ez főleg annak tükrében egy halványhupilila okádvány, hogy a 13 éves regnálásuk másról sem szól, mint az összes mózesi kőtáblába vésett parancsolat telibeszarásáról. Minden, amit bekennek a nemzetikereszténység mázával, az általában vett keresztény értékek semmibe vételének iskolapéldája. 

Ezek ők. Ezek, akik egykor még csuhások, térdre csatakiáltással vonultak ki a parlamentből, de akik mára olyan szinten fonódtak össze az egyházzal a politikai biznisz jegyében, hogy azt már a jóisten se tudná kibogozni, még ha akarná, akkor sem. Ezek, akik a kereszténység nevében kereszténykedve bárkivel bármit megtesznek, és a szemük nem rebben. Kezdve a hajléktalanok elzavarásától a közterekről és a hajléktalanság alaptörvényi kriminalizálásától Iványi szegényegyházának tönkretételén keresztül, a menekültekkel való riogatásig, nyomorult emberek migránssá és terroristává degradálásáig. Mindezt az ipari méretű kormányzati korrupcióval megtámasztva, ami az egyházaknak áttalicskázott közpénzekben is mérhető, amelyekből templomok és egyházi iskolák épülnek, csinosodnak, NER- közeli strómanok közbeiktatásával, brutálisan túlárazott beruházások formájában. 

A puritánsággal öblögetnek a legnagyobb rongyrázás közepette úgy, hogy az ország segge éppen kilátszik a gatyából, és lassan be is fog fagyni. A legnagyobb keresztény, az ember, aki most jön a templomból sikeresen leamortizálta az ország megítélését, az anyagi készleteit pedig a hatalma megszilárdítására fordította. Közben a „nemzet betleheme” attrakció megtekintése 10 millióba kerül a Kossuth téren, és sikerült összehozni Európa legdrágább adventi vásárát a Vörösmarty téren! Kereszténykedés a vérmagyarkodás után. Ebből a pozícióból lehet csak igazán hazaárulózni és libsizni. Akinek nem habzik reggeltől estig a száján az áldott és meghitt (a hideg ráz már ezektől a szavaktól is) advent és karácsony, az nyilvánvalóan egy senki. Hát legyen: áldott, meghitt lopást, áldott, meghitt hazudozást, áldott és meghitt hülyének nézést minden kormánytagnak és bátoroknak!  Vagy ha úgyis állandóan imádkoznak a doktorminiszterelnök úrért, időszerű lenne átírni az üdvözlégyet, miért is ne? Azon csodálkozom, hogy még nem tették. Pedig milyen jól hangzana. Üdvözlégy Viktor, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te a despoták között, és áldott a te uralkodásodnak gyümölcse, Lőrinc. Miniszterelnök urunk, Szent Viktor, Istennek fogadott gyermeke, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Hát nem milyen jól hangzik? A himnusz mellé, a Nélküled után igazán kellene már egy magasztos ima is, mert így nem fog sokáig tartani a mi urunk, Júdás Viktor földi királysága. Gyerünk hívek, áhítatra fel! Semjén doktor is elgondolkodhatna azon, hogy még életében szenté avassuk ezt a kivételes, rendkívüli, mondhatni isteni tulajdonságokkal megáldott felcsúti gyermeket, aki naponta vért izzadva küzd értünk balga, eltévedt lelkekért. Akinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete. (Bocsánat, ez nem az.) Aki napi szinten viszi vásárra a bőrét értünk, és küzd mint egy gladiátor a brüsszeli arénában a pogány és megátalkodott bürokraták hada ellen, egy szál magában, és teszi kockára az életét is értünk, ha kell. Egy igazi földre szállt angyal, aki csak a béke üzenetét akarja átadni a gonosz Nyugatnak, de nem kérnek belőle. Pedig Putyin mennyire bízik az ő szájában olajággal repkedő töltött békegalambjában, de a békevágya valahogy csak nem akar érvényesülni. Mindig csak toppantgat, de nem hallgatnak rá. Sőt, az a sok gaz és hitetlen még ki is küldte kávézni, pedig ő megmondta, hogy ő elhozza a Moszkvának oly kedves szélsőséges illiberális királyságot Európába. Egyelőre csak a kávéautomatát sikerült elfoglalni, sok tejjel és cukorral. Úgyhogy igen, itt tartunk, így haladunk: nem előre, mint a paradicsom, hanem hátra, egy lyukas gumicsizmással a gátra. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.