Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Orbán mer kicsi lenni, és gyűlöli

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,725,271 forint, még hiányzik 1,274,729 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A hétre kinevezett legfőbb ellenség David Pressman amerikai nagykövet. Mármint persze nem az én ellenségem, nem is általában az ország lakóié, hanem Orbán Viktoré és így természetesen az ő udvartartásáé is, mert nagyon összetartó társaságról beszélünk. Összeköti őket a közös érdek. Felváltva küldik harcba a janicsárokat nindzsákat, tegnap Menczer Tamáson volt a sor, hogy elmagyarázza a közpénztévében, merre van előre:

Pressman nagykövet úr furcsán szokott viselkedni, mintha Magyarország az Egyesült Államok 51. tagállama lenne, és ő lenne itt a helytartó. Mi egy ország vagyunk, ráadásul a magyar államiság egy picikével régebbi, mint az amerikai. Azt pedig már a legprimitívebb politikai viták során sem nagyon szokták előhozni, hogy a magyar kormány Soros Györgyöt és a fiát zsidó származása miatt kritizálja. – szögezte le Menczer Tamás az M1 aktuális csatorna műsorában.
    Mint mondta, Soros Györgyre és a fiára, „mi tehetséges magyarokként szoktunk hivatkozni, a baj az, hogy a tehetségüket rosszra használják: migráció- és háborúpártiak. „Mi pedig békepártiak vagyunk, és nemet mondunk a bevándorlásra! A magyarok döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania, és pont az a baj, hogy az amerikai nagykövet nem tartja tiszteletben a magyar emberek döntését! ” – hangsúlyozta a politikus. (MTI)

Pressman nagykövet úr valószínűleg nem azért van itt, hogy minden alkalommal hevesen bólogasson, amikor Orbán Viktor szóra nyitja a száját. Ebből a célból ott van például Semjén Zsolt, aki a bólogatás mellett még olyan túlcsorduló szerelemmel is tud nézni a főnökére, hogy mindannyiszor meghatódom tőle. Továbbá egy háromnegyed parlament, egy rakás miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár és mindenféle saját alapítású és működtetésű szervei vannak a kormányfőnek, ha helyeslést és vastapsot óhajt hallani. Pressman nagykövetet nem a magyar kormány fizeti adófizetői pénzből, neki nem kell megfelelnie Orbán elvárásainak, ellenben képviselnie kell az Amerikai Egyesült Államok álláspontját bizonyos kérdésekben. Ebben az esetben az van – és mintha ezt sikerült volna elfelejtenie a komplett pártközpontnak -, hogy Soros György is, a fia is amerikai állampolgárok. Így aztán okkal és joggal szólal meg az amerikai nagykövet akkor, amikor politikai terméket csinál belőlük a magyar kormány. Az pedig a világon senkit nem érdekel, hogy a magyar államiság életkorban hogyan viszonyul az amerikai államisághoz. Ennél már csak az lenne szebb, ha Orbán Viktor végső érvként azt hozná fel, hogy ő idősebb, mint David Pressman, ezért van igaza. Iszonyat szánalmas, amit művelnek. Gondoltam, szólok. Már csak azért is, mert engem és minden honfitársamat égetnek, ahányszor csak szóra nyitják a szájukat. És folyamatosan nyitják. Menczer Tamás nem akart lemaradni Kovács Zoltán asztalverése mögött. Talán valami kenyérharcról van szó, fogy a pénz, és hegylakósat játszanak a fiúk. Csak egy maradhat… És akkor jöjjön a főzseni:

Magyarország nem nagyhatalom, mégis igényt tart az önálló külpolitikára, és elvárja, hogy ezt az igényét a nála nagyobbak is fogadják el – jelentette ki a miniszterelnök hétfőn, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett budapesti konferencián.

    Orbán Viktor azt mondta: a nagyhatalmi státuszú országok, amelyeknek megvan a kellő katonai, gazdasági erejük, anélkül is ki tudják vívni a tiszteletet, hogy arra külön figyelmeztetni kellene partnereiket.
    „Mi magyarok nem vagyunk nagyhatalom, mégis igényt tartunk az önálló külpolitikára, és elvárjuk, hogy mások, nálunk nagyobbak is, ezt az igényünket fogadják el” – közölte.
    Hozzátette: ez nehéz feladat, mert „relatív erőfölényünk alacsony”, ugyanakkor nem maradt más választása egy ilyen ambíciójú és méretű országnak, mint hogy a tartására, a markáns és karakán kiállására hagyatkozzon, „arra az ösztönre, hogy nehéz helyzetben nem megfutamodik, nem rejtőszínt vesz fel, nem beügyeskedi magát, hanem vállalja a konfliktust”.
    Ebből is lehet relatív erőfölényt csinálni, és Magyarország ezt is teszi. Valójában a legsikeresebb politikai termékünk nemzetközi vizeken éppen az, hogy Magyarország, bár csak tízmilliós ország, mégis képes önálló külpolitikát folytatni – hangsúlyozta Orbán Viktor. (MTI)

Van egy csomó ország, amelyik szintén nem nagyhatalom, mégsem sérelempolitizálással igyekszik felhívni magára a figyelmet. Úgy tűnik, a csúti önjelölt messiás erősen keveri a dolgokat. Az ő zavaros gondolatiban nem fér meg semmi más, csak támadás és védekezés. Ha egyik sem jön be, akkor rákezd a rinyálásra, hogy őt (aki azonosítja magát az országgal, mégpedig azzal az országgal, melynek legalább a felét kitagadta, hazaárulónak, külföldről fizetett idegen ügynöknek, magyarul beszélő idegennek bélyegezte a saját propagandabrigádja) nem tisztelik, elnyomják, nem engedik önállóan dönteni a nagyobbak, erősebbek, gazdagabbak. Vitya! Mindenki ívesen tesz a magyar külpolitikára, mert ilyen lényegében nincsen. Árnyékbokszolás van, zsarolás, fenyegetőzés, hőbörgés, követelőzés és hátbaszúrás. Ezek nem politikai, még csak nem is külpolitikai eszközök, hanem nagyjából egy debil óvodás eszköztára, amivel előnyt akar kicsikarni magának. Ha egy ország miniszterelnöke politikai terméknek, sőtpláne legsikeresebb politikai terméknek látja az állandó cirkuszolást és az ezzel kiharcolt figyelmet, abban az országban iszonyúan nagy a baj. Az önálló külpolitika nem azonos azzal, amit Orbán és Szijjártó művelnek. Pláne nem azonos azzal, hogy kiszámítható rendszerességgel támadják hátba, árulják el az ország természetes szövetségeseit. Nekünk ugyanis nincs dolgunk a türk országokkal, és még egy csomó más országgal sincs, nekünk az Európai Unió tagállamaival van dolgunk, életünk, jelenünk és jövőnk. Ha ez Orbán számára nem evidencia, akkor nem is kell keresgélni ennek a népnek az árulóját. Azt pedig már elmondtam párszor, de nem lehet elégszer; a tiszteletet nem követelni, hanem kiérdemelni kell. Máshogyan nem működik. Olyan, mint a szerelem. Azt sem lehet kérni – pláne elvárni, megvenni, kizsarolni -, csak elfogadni. Amúgy pedig szólhatna valaki a miniszterek elnökének, hogy Magyarország közepes ország, és egy centivel nem lesz attól nagyobb, ha a kisgömböc felszívja magát, mint a hülye béka a mesében. Ámde mondok mást. Finnország kicsit nagyobb, mint fele lélekszámban Orbanisztánnak, Svédország kevéssel 10 millió fölötti lakossal rendelkezik, Dániában 5,8 millióan élnek, Norvégiában 5,4 millióan, Ausztriában 9 milliónál kevesebben, Szlovákiában 5,4 millióan, Portugáliában kicsit 10 millió fölött, Csehországban szintén, Belgium 11,5 millió lakosú, Bulgária lakossága 6,8 millió, Ciprus 1,24 millió, Észtország 1,33 millió, Görögország 10,64 milliós, Horvátország 3,9 milliós, Írországban 5 millióan élnek, Lettország 1,88 millió, Litvánia 2,8 millió, Luxemburg 640 ezer, Málta 518 ezer, Szlovénia 2,1 millió. És valamiért egyik sem sír, mint a fürdőskurva, hogy el van ő nyomva, mert a nagyok rátelepedtek. Mindegyik ország él, működik, mégpedig együttműködik a szövetségeseivel, semelyik nem cirkuszol, jajveszékel, óbégat. Csak Orbán. Drága fideszesek! Nektek ez kicsit sem furcsa?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi pedig – ahogyan mindig szoktunk – hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Két és fél hétig még biztosan.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.