NEHAZUGGY

Hazafelé ugorjon már be a Pennybe egy fél rőf kolbászért, mert kerítést akar fonni

Tamás Róbert | 2023. December 2, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 734,189 forint, még hiányzik 2,265,811 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Kedvenc címem tegnapról: Orbán Viktort kérik, hogy fújja le a beruházást (Index). Belátom, az én sajátosan beteges humorérzékem rovására írható a dolog, de elég sokáig felröhögtem, ahányszor csak eszembe jutott a cím. Egyrészt elsuhant lelki szemeim előtt a végtelenül naiv, kalapgyűrögető, a hierarchiát a végsőkig tisztelő kisemberek hosszú sora, akik abban a meggyőződésben éltek és haltak, hogy ha ezt Mátyás király, Rákosi elvtárs, Kádár elvtárs tudná, akkor nem engedné. Azóta már tudjuk, hogy Mátyás király, Rákosi elvtárs és Kádár elvtárs is tudta, csak éppen semennyire nem érdekelte. Az azonban különösen nagyon vicces mostanság, hogy miközben a kormánypárt egyfolytában a népnek az ő akarata mögé bújva építi a szebb jövőt, az alattvalók olyan kendőzetlenül építik a személyi kultuszt, hogy öröm nézni. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy egy normálisabb országban – tehát a jobb banánköztársaságokban is – fel sem merül senki fejében, hogy személyesen a miniszterek elnökéhez forduljon bármi kínjával-bajával, mivel megvannak a hivatalos szervek ahová fordulni lehet. Nálunk meg legfeljebb fel. És akkor még csak a vesszőig jutottam a mondatban, mert nem bontottam ki azt a látomásomat, ahogy Orbán Viktor lefújja. Konkrétan előkap a kipcsak farzsebéből, vagy a kazah sapi alól egy flakon Chemotoxot, célra tart és kíméletlenül fúj. Csodás! Nem ennyire, de azért van humorfaktor ebben a címben is (szintén Index): Rálépett a kormány a gázra. A sebváltó meg a fékre lépett, és így cívódtak ők, ameddig el nem érték a szakadék alját.

Demeter Szilárd, akiről most derült ki (számomra legalábbis), hogy Csaba is, kemény küzdelemben ismét elnyerte a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói posztját. Rajta kívül senki más nem pályázott, ami csak annyit jelenthet, hogy az egész országban nincsen egyetlen egy alkalmas ember sem rajta kívül. Más oka aligha lehet a dolognak. Mindeközben:

A magyar vállalkozók magánsikerei az ország közsikereinek előfeltételei, ezért a kormány nem irigy a vállalkozók tőkéjére, hanem ellenkezőleg, minden vállalkozónak még nagyobb sikereket, még nagyobb üzleti hasznot és tovább gyarapodó tőkét kíván – mondta a miniszterelnök pénteken, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) rendezvényén, Budapesten.

A kormányfő a magyar vállalkozók napja alkalmából tartott eseményen reményét fejezte ki, hogy a vállalkozók sikeresek lesznek és mindebből az ország felemelkedése, vagyis a közhaszon növekedése áll majd elő. Hozzátette: a politikai vezetők felelőssége és munkája, hogy ezt úgy igazgassák össze, hogy a vállalkozók magánsikere az egész ország sikerévé váljon.

„Olyan kormányunk van, amely hisz abban, hogy a dagály minden hajót felemel” – fogalmazott. (MTI)

Hát de mennyire nagyon igaza van a drágaszép doktorminiszterelnök úrnak! Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Orbán Győző, Orbán Ráhel és a többi magyar vállalkozó magánsikerét én mindig is a saját közsikeremnek éreztem. Mintha az én pénzemből gyarapodna az övék, tisztára olyan érzésem van nekem. A vízállásjelentéssel meg aztán tényleg megint olyan nagyon okosat talált mondani a miniszterelnök úr, hogy az valami egészen csuda! A dagály az tényleg olyan, hogy nem válogat, az felemel mindent! Hajót, farönköt, ázott kutyaszart. Legfeljebb a léket kapott hajót nem, de hát az meg úgy járt, mi a francnak lyukadt ki, hát nem? De. És aztán még mást is mondott ez az aranytorkú szónok! Hogyaszondja:

Szertefoszlott az a mítosz, hogy az európai gazdaságban uniós tagállam uniós pénz nélkül nem tud boldogulni – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) rendezvényén pénteken Budapesten.

Orbán Viktor a magyar vállalkozók napja alkalmából tartott ünnepségen kifejtette, az, hogy 2023-at így kivédték, 2024-ben jól láthatóan visszatér a növekedés és közben „egyetlen penny” európai uniós támogatás sem érkezett Magyarországra, jól mutatja: lehet úgy szervezni a gazdasági életet, hogy csak saját erőforrásokra vagy piaci alapon bevont erőforrásokra építik a gazdaság növekedését az Európában megszokott pénzügyi transzferek helyett vagy nélkül.

Ez nem azt jelenti – folytatta a kormányfő -, hogy azt a „pár milliárdocskát”, amivel tartozik Európa, ne hajtanák be rajtuk, de fontos, hogy a magyar gazdaságban meglegyen az önbizalom. (MTI)

Szerintem a németek, osztrákok, hollandok, franciák, dánok, finnek, svédek és még pár ország polgárai tudják, hogy uniós pénz nélkül is van élet, mert ők nettó befizetők. Szemben Magyarországgal, amelyik az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője az uniónak. Vagyis volt, ameddig drágajó kormányunk végleg ki nem húzta a gyufát. Természetesen a mi érdekünkben, mert az nekünk mindenképpen nagyon jó, ha rájövünk végre, hogy van élet az unión kívül is. Vagy még nem ennél a résznél tartunk? Na mindegy! Azt, hogy jövőre mi tér majd vissza jól láthatóan, kizárólag olyan korszakos jövőbelátók tudhatják, mint amilyen a mi sportkedvelő nindzsapávagalambunk. Annyira belenézett ő a szép jövőbe, hogy véreres lett neki a szeme, amitől aztán úgy emlékezett, hogy az uniós támogatás angol fontban fog érkezni, netán az euro váltópénze a penny. Az lehet még, hogy Anikó asszony nem lelte reggel a kedvenc otthonkáját a hozzápasszoló hajgumival, és megkérte élete párját, ugyan, hazafelé ugorjon már be a Pennybe egy fél rőf kolbászért, mert kerítést akar fonni. Aztán a túl sok információ bezavart, ez velem is gyakorta előfordul. Abban pedig egy kósza pillanatig sem kételkedem, hogy az a pár milliárdocskát be szeretné hajtani a kipcsak nindzsa, hiszen olyan családban nőtt ő fel, ahol tudják, hogy ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Végezetül ugyanennek a beszédnek egy bizonyára világsikerre ítélt mondata:

a magyar józan fajta, amikor azt látjuk, hogy nem fogyaszt, az azt jelenti, hogy megtakarít.

Minden tiszteletem ellenére – amiből mondjuk a miniszterek elnökét egy atomnyi sem érinti – szeretném megkérni a csúti csodacsatárt, hogy a saját családját leszámítva ne nagyon nevezze fajtának a honfitársaimat, az még falun sem szokás, már ha érti, mire gondolok. Amúgy pedig nincsen ilyen direkt összefüggés a fogyasztás és a megtakarítás között, bár ezt az ország pénzével a párnacihában bizonyára nehéz megérteni. Igyekszem elmagyarázni és lassan írom, hogy a korlátozott képességűek is értsék: előfordul, hogy az ember nem fogyaszt és nem is takarít meg. Ez olyankor van, amikor nincsen pénze fogyasztani, így aztán megtakarítani sincs miből. Ezt köznyelven nyomornak hívják. Ha az ember ezt a sportot úgy űzi, hogy még munkahelye is van, dolgozik, szorgos, nem issza el, akkor általában egy oka szokott lenni a dolognak. Mégpedig az, hogy rosszarcú bűnözők kifosztották. Ezt csak úgy mondtam, hátha sikerül szöget ütnöm a politikusok fejébe. Ugyanitt kalapács olcsón eladó.

Jó ébredezést, szép napot, kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok mindenkinek! Vagy majdnem mindenkinek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!