Július 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Öreg hiba a kínos gúnyolódást összetéveszteni a humorral

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,763 forint, még hiányzik 1,424,237 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ütemesen haladunk a személyi kultusz építgetésének hímes mezején. Immár – ha talán akaratlanul is – a kormánytól és főként a közpénztől független média is segédkezik ebben. Egyrészről nem tudom, hogy tudnak-e még ártani ezzel, vagy már mindegy, és nem több, mint bosszantó jelenségről van szó. Az is lehet, hogy csupán engem dühít a dolog, de engem legalább biztosan. Megszületett Orbán Viktor hatodik unokája! És akkor mi van? A bulvárlapokon kívül ez miért hír, pláne miért országos hír? Miért nem a hatvanpusztai uradalommal van tele napról napra a független média? Másrészről (nem, ezután sem leszek politikai elemző, de talán itt és most van helye az egyrészről-másrészről megközelítésnek) közelebb vagyunk a valósághoz akkor, ha nem a kormányra, a parlamentre, valamelyik minisztériumra hivatkozik a sajtó, hanem nevesíti ki az, aki a valóságban ott van minden döntés, minden esemény mögött, aki felelős mindenért, ami ebben az országban történik. Persze nincs egyedül, hiszen bűntársak nélkül nem működne a dolog, ám mindennek a csúcsán egyetlen ember pöffeszkedik, ezt nem árt észben tartani. Szóval jól van az talán, hogy végre nem teszünk úgy, mintha ez még egy valamennyire, akár csak egy kicsit is működő demokrácia lenne. Nem az. Gratulálok az unokához!

Ha már tettestársak, nem maradhat ki a reggeli összefoglalóból Semjén Zsolt, aki olyan ájult szerelemmel tud nézni a miniszterek elnökére, hogy mindannyiszor elpirulok, ahányszor csak látom az izzó tekintetét. Azt nem tudom, hogy izzott-e ez a tekintet akkor is, amikor Vadai Ágnes írásbeli kérdésére körmölte a választ, de akár igen, akár nem, ezt írta ő:

kormányunk szeretettel fordul az elesettek és rászorulók felé, szigorral az erőszakos migráció felé és csak humorral tud fordulni az önök itthoni és a magyar emberek támogatását akadályozó brüsszeli politikája felé (HVG.hu)

Ez majdnem tökéletes, de azért egy kicsit nem ártana módosítani rajta. A kormánynak nem feladata szeretettel fordulni senki felé, így az elesettek és rászorulók sem ezt várják, hanem hatékony segítséget. Nem mondom, hogy nincsen logika Semjén szavaiban, hiszen az általunk befizetett adók és járulékok szociális kiadásokra fordítható része (is) úgy olvad el a kormány enyves kezében, mint májusban a hó, a szeretettel fordulás pedig ingyen van. Csakhogy az elesettek és rászorulók nem tudnak átülni egy másik autóba, pláne egy másik országba. Ők itt vannak, és itt lenne szükségük segítségre. Ha ez megtörtént, lehet őket szeretgetni is, hiszen az nem kerül semmibe. De előtte segíteni kell a talpraállásban őket, mert a társadalom hiába szolidáris, ha a pénzéből aztán stadionok és kastélyok épülnek. A migráció elleni szigor miből látszik? Összevonta Orbán Viktor a szemöldökét, amikor szabadon engedték az embercsempészeket? Esetleg még azt is mondta – természetesen sűrű ujjlengetés közben -, hogy ejnye és bejnye? A humorról sok mondanivalóm nincsen. Legfeljebb annyi, hogy megfelelő intelligencia nélkül nem beszélhetünk humorról. Öreg hiba a kínos gúnyolódást összetéveszteni a humorral, ugyanis a kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz.

Tegnap óta már azt is tudhatjuk, hogy az Európai Unió fenyegeti Magyarország szuverenitását, továbbá azt olvasta ki a Fidesz örökös elnöke és tulajdonosa a tányér alján maradt lecsószaftból, hogy hamarosan amúgy is szét fog hullani, vagy egyéb módon meg fog szűnni az unió. Ugyanazzal a lendülettel azt is elmesélte ő a határon túlról a dicsőítésére összesereglett elvtársainak, hogy pont tesz arra, mit akar az unió összes tagországa, ő, mármint Orbán Magyarország Viktor a büdös életben nem fogja megszavazni a vétó lehetőségének eltörlését. Konkrétan; megvétózza a vétó eltörlését. Az biztosan jó móka lesz, de tartok tőle, hogy pont annyira nem hat meg senkit, és éppen annyira nem lesz eredménye, mint ahogy az utóbbi időben a meglépett, illetve belengetett vétóknak sem volt. Ha az ember egyetlen pillanatig is értelmet keres Orbán gondolati bakugrásai között, az bizonyára elgondolkodik azon, hogy vajon épeszű ember állítja-e azt, hogy az Európai Unió megszűnik létezni, majd ugyanazzal a levegővel azt is kijelenteni, hogy márpedig a vétójog meg kell maradjon. Minek? Egy megszűnt, széthullott, felrobbant, végkimerülésben kimúlt szervezet romjain ki, miért és milyen ügyben óhajt fekvőrendőrt alakítani?

Nem annyira volt jó hír Orbán Viktor számára, hogy Lengyelországban megbukott az ő szövetségese (bár az utóbbi időben a szövetség kapcsán több kérdőjel volt, mint fizikatanár a magyar közoktatásban), aki ugyan még csimpaszkodna a hatalomba, de előbb vagy utóbb kénytelen lesz belátni, hogy vége a szép, hosszú előadásnak. A reménybeli új kormány már belengette, hogy első dolguk lesz csatlakozni az Európai Ügyészséghez. Ennél a bejelentésnél csak az lesz kínosabb, de főként károsabb, ha meg is történik a csatlakozás, és netán az új lengyel kormánynak sikerül megszerezni azt a visszatartott uniós forrást, amit az előzőnek nem. Nem állítom, hogy ettől mimagyarok egyből gondolkodásnak indulnak tömegesen, de talán néhányan, akik nem elkötelezett szektatagok, csak valamiért úgy gondolták eddig, hogy de legalább ezek kormányozni tudnak, talán az agyukhoz kapnak. Nem lenne amúgy nagyon nagy baj, mert szerintem Orbán már mindenórás. Mármint nem a külsejéről beszélek persze, hanem arról a döntéséről, hogy a hatalmát csak az unión kívül fogja tudni megtartani. Akkor is csak azért, mert független ország diktátor-hajlamú uralkodójaként olyan törvényeket léptethet életbe, amilyeneket az uniós tagság miatt most nem tehet meg. Akinek kérdés, hogy mire gondolok, az tájékozódjon egy kissé Oroszország és Törökország irányában, hamar meg fogja érteni.

Ameddig Orbán Viktor az Európai Unió széteséséről, pontosabban szétcsúszásáról szövögeti a szép terveit, Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter arról mesélt az osztrák Kuriernak adott interjúban, hogy Magyarország EU-tagsága nem kérdéses. Ennek én igazán nagyon örülök, már amennyiben Bóka Jánosnak van befolyása bármire, ami az ország jövőjét, illetve a főnöke döntéseit illeti. Ugyanez a miniszter másnap a Habsburg Ottó Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében rendezett fórumon, hogy „Magyarország elfogadja az európai közösség alapvető szabályait, de nem mond le arról a jogáról, hogy számon kérje azokat az intézményeken is”. Ez így nagyon helyes. Már csak azt lenne jó vázolni, hogy mely alapvető szabályokat fogad el Magyarország, de talán még ennél is fontosabb lenne azt tisztázni, hogy a magyar választópolgárok mikor, hogyan és mi módon kérheti számon a magyar kormány bármely cselekedetét? Már persze csak azt, amiről tud, mert véletlenül nem titkosították ötszáz évre. Ez tipikusan az a kicsit sem vicces eset, mint amikor egy bűnöző megpróbál a bíróságon a törvényekre hivatkozva kibújni a büntetés alól, a jogaira hivatkozik, miközben az áldozatai jogait páros láppal taposta bele az altalajba. Alakul ez, bár a kibontakozó kép egyre ocsmányabbnak tűnik. De oda se, minden a világon véget ér egyszer. Még az is, ami rossz.

Jó ébredezést, kellemes pihenést kívánok mindenkinek a hétnek az ő végén! Miért ne kezdhetnénk a napot egy imával?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.