NEHAZUGGY

Az én generációm pedig ezt a diktatúrát ismeri

Lázár Gergő | 2023. November 11, Szombat | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Program, önálló ötletek és történelmi léptékű vízió híján az ellenzék különböző vádakkal, a meglévő dolgok rombolásával próbál fogást találni a négyszeres kétharmaddal tizenhárom éve kormányzó erőkön. Ennek egyik visszatérő eleme, hogy Orbán Viktort Kádárhoz, illetve a kialakult közállapotokat a szocialista állampárti időszak viszonyaihoz hasonlítják.

A párhuzam felállítása azonban durván dacol a tényekkel. A jelenlegi kormányt négyévente egy többpárti demokráciában, egy európai viszonylatban kifejezetten arányos és igazságos választási rendszerben szavazta meg a magyar nép. Az országban működnek a (részben ellenzéki vezetésű) helyhatóságok, a szólás-, sajtó-, gyülekezési- vagy éppenséggel vallásszabadság mértéke messze meghaladja a gulyáskommunizmusét, már csak azért is, mert ilyesmi akkoriban nem volt.

Jellemzően azok tagadják például a szólásszabadság meglétét (paradox módon nagy nyilvánosságot kapó megszólalásaikkal egyben cáfolva is önmagukat), akik éppenséggel a Kádár-rendszerben tölthettek be olyan pozíciókat, ahonnan a hatalom üzenetét közvetítették.

Ezek bizonyos Ungváry Zsolt állításai, aki a vasarnap.hu, vagyis a KDNP háztáji lapjában fejtette ki aktuálpolitikai diagnózisát. Amelynek vezérmotívuma szerint tehát a baloldal program és önálló ötletek híján különböző, hazug vádakkal illeti a regnáló hatalmat. Ennek nyomán én azt a kérdést tenném fel Ungváry Zsoltnak és mindenki másnak is, aki osztja a véleményét, hogy a Fidesz mikor állt elő utoljára valódi választási programmal? A folytatjuk ugyanis már lassan tíz éve nem választási program, hanem egy propagandisztikus szlogen, amelyet ráadásul két évvel ezelőtt már nem is erőltettek, hiszen szükségük sem volt rá. A programjuk alapját az ellenzék gyalázása, a brüsszelezés jelentette, majd a háború kitörése után Orbán és a propagandagyár a Fidesz malmára hajtotta a vizet azzal, hogy élet-halál kérdésévé tette az egész választást és kicsinálta a közös ellenzéki miniszterelnökjelöltet annak egyetlen mondata miatt. A magyar választók eléggé könnyen megvezethetőek, ezért pár hét propagandájának köszönhetően Orbán képes volt átírni a választások korábban prognosztizált szorosabb végkimenetelét és minden korábbinál nagyobb győzelmet aratott.

Nagyon fontos azonban, hogy azért nincs már választási programra se szüksége Orbánnak, mert a propagandája olyan erős, agresszív és hangos, hogy az abba pumpált közpénzek milliárdjaival nem négyévente, hanem négyóránként képes valamilyen üzenetet átvinni, ami aztán egyik percről a másikra tudja átírni az esetleg boruló helyzetet a hazai politikában. De ezen felül – már hogy micsoda programmal és önálló ötletekkel áll elő négyévente a kormánypárt –, azt is kiemeli a drága propagandista úr, hogy idehaza többpárti demokrácia van és európai viszonylatban is kifejezetten arányos és igazságos a választási rendszerünk. Nos, nem tudom melyik másik országhoz viszonyított Ungváry, de megszámlálhatatlan alkalommal jegyezték már meg külföldi, független megfigyelők azt, hogy a választások nem szabadok és a kormánypártoknak lejt a pálya. Persze ez egyébként is így szokott lenni, egy kormányon lévő pártot nehezebb leváltani, megbuktatni a választáson, de nem mindegy, hogy mekkora a kormánypárt előnye.

Mert a Fidesz nem néhány százalékos előnnyel dolgozik, hanem ezermilliárdos előnnyel, amely egyszerűen behozhatatlan. És itt még csak nem is csupán a pénzügyi vetületéről beszélünk a történetnek és nem arról, hogy a Fidesz kezében van a hirdetési piac, a vidéki sajtó, és uralják a közösségi médiafelületeket is – értsük úgy, hogy aki többet fizet, az több felületet kap – a rádiók, a köztévé, az ÁSZ, a bíróságok, a rendőrség, a nemzetbiztonság és minden Orbán kezében és érdekében működik. Aki gyakorlatilag szinte minden jelentős fronton megszerezte a hatalmat és nem engedi ki a kezéből. Nem nagyon van olyan legális módszer, amivel ez a kormány leváltható, ezért abban reménykedni, hogy egyszer csak majd megvilágosodnak a magyarok és képesek lesznek a propagandán túl is látni, véleményem szerint óriási hiba. Tavalyelőtt a teljes ellenzék összefogott, megtörtént az, amire milliók kérték őket, és mi lett a végeredmény? Minden korábbinál nagyobb Fidesz győzelem. Ha valami, hát ez egészen biztosan bizonyítja azt, hogy ilyen választási rendszerben a Fidesz verhetetlen. Mert történjék bármilyen esemény is, azt többségében a saját hasznukra tudják felhasználni. Ehhez persze kell az ellenzéki politikusok alkalmatlansága is, de csak emiatt nem kellene még több millió magyarnak diktatúrában élnie, mégis most ez történik.

A mi generációnk diktatúrából csak baloldalit látott. Rendőrállamból még emlékezünk a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatára, és 2006-ban megkaptuk ennek kicsit modernizáltabb változatát. Nekünk a diktatúra balos, a jogállamiság jobbos, és ezt a tapasztalatunkat akárhány NGO és hiteltelen, üvöltöző, rossz arcú DK-s politikus vagy népszavás újságíró sem fogja felülírni.

Nos, én egy másik generáció tagja vagyok, méghozzá azon generációé, amely már csak az MSZP, majd később a Fidesz uralkodására emlékszik. Én magam 1989-ben, vagyis a vasfüggyöny leomlásának évében születtem, tehát bizonyos értelemben már beleszülettem a szabadságba. Nem tapasztaltam meg a Kádár-rendszert és nem emlékszem sem az első Fidesz-kormányra, sem pedig az SZDSZ-re. A fejemben Gyurcsány Ferenc kormányzásától van meg a hazai politika, ezért ami az én generációm emléke, az nem más, mint hogy volt egy alkalmatlan miniszterelnökünk, akit egy még alkalmatlanabb, ámde sokkal gonoszabb, dörzsöltebb és gátlástalanabb követett. Nekem a jobboldaliság a mellveregetést, a másik ember gyűlöletét, a vallás ránk erőltetését, a korrupciót, a hazugságot jelenti, nem pedig a jogállamiságot. A mi generációnk legpusztítóbb, legkorruptabb, leghazugabb politikusa véleményem szerint – remélem ez örökre így is marad – Orbán Viktor, akit egy jó ideig nem fogunk tudni elfelejteni. Gyurcsány Ferenc kormányzásának emléke is ott van persze, de ha a két politikust egészen komolyan össze kellene hasonlítani, ha kettejük közül kellene választani, akkor csukott szemmel is az utóbbit választanám, hiszen ő legalább nem szándékosan vezette szakadékba az országot, mint ahogy azt most Orbán teszi, ráadásul büszkén döngetve a mellét. Véleményem szerint a szándékos károkozás sokkal rosszabb és megbocsáthatatlanabb az alkalmatlanságnál, és pont ezért lesz számomra mindig Orbán Viktor nagyságrendekkel, összehasonlíthatatlanul kártékonyabb politikus, mint Gyurcsány Ferenc valaha is volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!