NEHAZUGGY

Addig nem dőlhetnek hátra, ameddig mindenkit le nem daráltak a francba

Szuverén jó reggelt kívánok mindenkinek! Rogán Bűnöző-Feltaláló Antalnak külön is, miután november 9-e az Európai Feltalálók Napja. Hogy Rogán, a nemzeti néphülyítésért és agymosásért felelős főpropagandista és bűntársai feltalálótársai mit találtak fel és miért nyomozott az ügyükben az OLAF és hova (nem) futott ki az egész ügy, arra aligha emlékszik már bárki. Pláne hogy az említett ember legnagyobb bűne távolról sem az a néhány száz millió forint, amit eredetiségét tekintve vitatható, ámde vitathatatlan üzleti sikerű találmányával zsebre rakott, hanem az a gyűlöletkeltő propaganda, amellyel a magyarok számottevő részének agyát a saját pénzükön kilúgozta, és olyan sebeket ejtett a lelkükön, ami szerintem aligha gyógyítható. Vagy ha igen, nem az idő fogja begyógyítani, legfeljebb az elmúlás.

De nem elsősorban Bűnöző Antal miatt érdekes a mai nap. Talán nem mindenki tudja (aki igen, attól elnézést, rövid leszek), hogy november 9-e az 1914-es születésű, budapesti gyökerekkel rendelkező Hedy Lamarr színésznő születésnapja, aki nemcsak hollywoodi filmek kvázi obligát szépségmodellje volt, de a műszaki tudományok területén is kivételes képességekkel rendelkezett. A Hedwig Eva Maria Keisler néven Bécsben, egy jómódú bécsi bankár és egy budapesti, zsidó származású zongorista lányaként született Lamarr Kósa Lajossal ellentétben tényleg nemcsak rendkívül szép, de okos is volt. Olyannyira, hogy ő találta fel az ún. ugró kódos adó-vevő rendszert, amit torpedók irányítására használtak, és ez a találmány lett az alapja egyebek mellett a bluetooth-, illetve wifi hálózatok működésének.

Semmivel össze nem függő, alig rosszindulatú zárójel: nem áll szándékomban a szintén nagyon szép Tóth Gabriella művésznő törölt, majd újraírt perverz, szánalmas magánéleti kitárulkozására és bizonyítványmagyarázására egy büdös szót se pazarolni, ezért le is zárom ezt a gondolati ívet egy mondással, amit Lamarrnak tulajdonítanak: „Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.” 

Lendüljünk is túl ezen a hevenyészett kulturális természetű kirohanáson, és vessük néhány pillantást a NER-mocsárra. Láthatóan nem, nem és nem fáradnak bele az elvtársak. Se 13, se 22 milliárd euró, se semennyi uniós támogatás nem bír elég nagy téttel számukra ahhoz, hogy ne érjenek rá minden mással foglalkozni. Meg sem próbálnak úgy tenni, mintha úgy tennének, hogy szarják össze magukat annak érdekében, hogy ÉRDEMBEN teljesítsék azokat a jogállamisági horizontális, vertikális rohadt feltételeket, amelyeknek teljesítése  megnyitná az uniós pénzcsapokat. Gyanítom, hogy a sokáig bevált útszéli zsarolás sikerességére tettek fel mindent (egyesek látni vélik ennek a forgatókönyvnek a valóra válását), de akárhonnan nézem, mindenben az ellenkező irányba húzzák a szekeret, mint azt húzni kellene, ha a magyar érdek alatt valóban az ország érdekét értenék. Nem azt értik alatta. Tíz esetből tízszer nem. Alighanem Petri Sarvamaa néppárti EP-képviselő megragadta a lényeget, midőn azt állította az uniós biztosok szerint az Orbán-kormány által nagy ívben nem teljesített jogállamisági feltételek nem teljesítése kapcsán, hogy Magyarországon sok időt és erőfeszítést fordítanak arra, hogy megkerüljék a dolgokat. És tényleg.

Mondhatnám, hogy jó, jó, hát a korrupcióellenes szabadságharc érthető okokból nem megy olyan flottul, mint a törvényesített tolvajlás (hát nem a Lölő-jelenség is a szélsőséges osztrák alvilághoz fegyvergyáros-üzleti világhoz van bekötve helikopter fronton, még szerencse, hogy a gazdája nem tud róla, kérdezzék meg Egyrésztmásrészt Gábor elemző urat, az MLSZ elnökségi tagját), de legalább a stadionépítési politikájukról kiderült, hogy beváltotta a hozzá vágott százmilliárdos reményeket. Hát nem mondhatom, mert ez sem igaz. És nem azért, mert valamiféle lelki defektus okán rossz hírét akarnám kelteni a futballt nettó fideszes identitásképző tényezővé, a politikai haszonszerzés terepévé emelő/züllesztő (?) futballmániás miniszterelnöknek és bandájának. Nem, nincs ilyen késztetésem. A Csányi Sándor- és Török Gábor-féle Magyar Labdarúgó Szövetség tolta bele az arcunkba, hogy mire jutott 12 év alatt a milliárdokkal felpumpált magyar foci, hogy hol tartanak a magyar klubok, minő hatalmas megtérülés mellett szolgálják a miniszterelnök mániáját a stadionhegyek. Az MLSZ adatokon, számokon, statisztikákon alapuló, Brüsszel által meg nem hamisított jelentése alapján a magyar adófizetők milliárdjaiból leginkább a nagy büdös lófasz lett. A propagandisztikus önámítással vegyes melldöngetés farvizén a valóság mellbevágó: a stadionok 29 százalékos kihasználtsága mellett régiós összevetésben Magyarország adja a legkevesebbet az NB I.-nél magasabban rangsorolt bajnokságokba, miközben a magyar bajnokság egyenlege nem pozitív zérus, hanem rohadtul negatív: többet költ játékosok vásárlására, mint amennyi bevételt realizál az értékesítésekből. Győztünk, elvtársak! Bár itt kivételesen nem érvényes a hozzányúltak, szarrá vált elv, mert azelőtt is szar volt, de legalább az futball oltárán elégetett közpénzek csilliárdjait soha senki nem fogja visszaszolgáltatni a kéményen csodálkozó mimagyarembereknek. Amikor egy-egy kósza futballsiker kapcsán az egész apparátus egy emberként szinte magának tulajdonítja a győzelmet, akkor ennek nem kizárólag a vélt vagy valós futball megszállottság az oka, hanem az MLSZ által számszerűsített kudarc elkenésének kényszere. Mindazonáltal megnyugodhatunk: a kijózanodás ezúttal is elmarad.

Akinek meg enni nincs mit, lakni nincs hol – és ilyen honfitársaink azért egyre többen vannak – nem olvasnak MLSZ-jelentéseket. Se. Mert küzdenek a túlélésért. Ha az MLSZ jelentése sokkoló adatokat tartalmaz a korrupt, önkívületi pénzszórás kudarcáról, a Habitat for Humanity Magyarország éves jelentése a magyarországi lakhatási helyzetről hatványozottan sokkoló. Nem azért, mert ne lennének egyébként is fogalmaink arról, hogy mire megy ki a szelektív családpolitikai támogatás-demográfiai fellendülés orbáni koncepciója (igen, az, amit Japánban és Dél-Koreában is érdeklődve irigyelnek). Hanem mert számokkal, adatokkal alátámasztva leírva látni, hogy az orbánizmus egyik legnagyobb vívmánya, hogy durván nem elérhető a megfizethető, emberhez méltó lakhatás ma Magyarországon, miközben habzik a szájukon a mimagyarok, a nemzeti érdek, a bezzeg a nemzeti kormány, a megvédés hazug propagandája, még annál is mellbevágóbb. Ordít a számokból, hogy a regnáló önkény számára vállaltan nem prioritás a lakhatási szempontból rászorulók  megsegítése, hogy a felső-középosztály kegyeinek keresése, azaz SZAVAZATAINAK besöprése mellett mennyire nyíltan lemondtak az egyre jelentősebb kiszolgáltatott, szegény rétegről (jó hír, hogy a jövőre is csökkenő támogatások változatlanul a tehetősebbeknek kedveznek), és hiába kúrtak el több mint 635 milliárd forintot „lakástámogatások” címszó alatt például a tavaly, a támogatásra valóban rászorulók lényegében semmit nem kaptak. Miért? Mert abból az orbánizmus nem profitál, amiből pedig nem profitál, arra nem költ. Lehetőleg semmit. Pedig viszonylagos közgazdasági konszenzus van abban, hogy ahol a társadalom alsó részének egyre rosszabb a helyzete, ott közép- és hosszútávon a tehetősek is megszívják.

Ezért sem gondolom, hogy itt arról lenne szó, hogy az elszabadult hajóágyúnak tűnő oligarcha-miniszterelnök elveszítette volna a realitásérzékét, ellenkezőleg: ezekből a lelkileg, erkölcsileg egészséges ember számára visszataszítóan embertelen intézkedésekből látszik csak igazán, hogy itt nem félrement valami több mint tíz éven keresztül, itt nem félremegy valami, amikor például hozzávágnak egy szlovén másodosztályú focicsapathoz 570 millió forintot (és ez csak egy apró példa), miközben Brüsszelre mutogatnak, mert nincs pénz tanári béremelésre, hanem ez a legfőbb politika. A nagyon is tudatos stratégia.

Mint ahogy az is a tudatos stratégia része, hogy miközben óbégatnak évek óta, hogy nekik járnak az uniós pénzek, de nem kapják meg őket, miközben május óta semmilyen előrelépés nem történt a pozitív végeredmény érdekében, már a államvédelmi az ellenségeivel való leszámolásért felelős szuverenitásvédelmi hatóság létrehozásán ügyködnek. Példát akarnak statuálni azokkal, akik az állampárt heteroszexuális, Krétáról szakállasan hazasunnyogó, hazugságon kapott frakcióvezetője szavaival külföldi érdekekért „elárulják” a hazát. Nem tudom, hogy a külföldi érdekeket szolgáló hazaárulásnak van precízebb mintázata, mint Kocsis főnökének szégyenteljes fickándozó rángatózása Vlagyimir Vlagyimirovics társaságában, de nem véletlenül nem én vagyok a Fidesz frakcióvezetője. Ebben sem az a hírérték, hogy miután az ellenzékkel már leszámoltak, de még mindig van írmagja a független sajtónak, még mindig útban van néhány kimúlni nem óhajtó civil szervezet, putyini modell szerint addig nem dőlhetnek hátra, ameddig mindenkit le nem daráltak a büdös francba. Értsd: a belföldi pénzek felett 100%-os az állampárti befolyás pipa, a külföldi forrásokat meg majd betiltják a picsába. Hanem az a hírérték, hogy összefércelték a „szuverenitásvédelmi” törvényjavaslatot, de az uniós tárgyalások miatt kivárnak a parlamenti benyújtással (!!!!!!) Az egy dolog, hogy orosz átjáróházat, kínai akkumulátorgyarmatot és türk befolyási övezetet csináltak az országból, ami ugye nem hazaárulás. De mindeközben nem is szégyellik, hogy lófaszt se szándékoznak betartani a jogállamisággal kapcsolatos elvárásokból ezután se, még egy kicsit visszafogják magukat, amíg megérkezik az uniós lóvé, aztán ha a pénz landolt Mészáros és Tiborcz bankjánál, megy tovább a gecizés, ahogy eddig. Pazar. Úgyhogy szerintem lehet persze még sok kiváló, sok fejezetes dokumentumfilmben merengeni azon, hogy vajon szabad országban élünk, csakhogy ez egy már régen álkérdés. Mráz Ágoston Sámuel pedig ne vergődjön a magyarázkodással, mint Tóth Gabi a családi traumáinak teregetésével: Orbán nyelvezete nemcsak lefordítva elborzasztó, hanem magyarul is. Pont azokat fogják majd eltaposni a Kocsis-féle janicsárok, akik régóta elborzadva hallgatják a felcsúti korrupt despota egyre szélsőségesebb, egyre embertelenebb, egyre inkább fasizálódó szövegét.

Ezek után Novák Katalin államelnök-imitátor átlátszó brüsszeli műsorát humanitárius okokból most inkább nem kommentálom, Sándorpalotáné tenyérbemászó pávatáncának java úgyis még csak ezután jön. Szuverén szebb napokat mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább