NEHAZUGGY

Harci tök

Swan Edgar | 2023. November 1, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Friss közvéleménykutatás szerint már a fideszes szavazóknak is az a véleményük, hogy a kormány tehet a magas energiaárakról, már ők is átlátják – nem mindannyian persze, de egy részük igen -, hogy át vannak verve. Innen már csak egy lépés annak felismerése, hogy nem csak most vannak átverve, a kormány propaganda csodafegyvere, a rezsivédelem néven futó átverés mindig is az emberek zsebére ment, a lopás egy formája volt. Pontosabban most is az. Ez azért nem jó hír, mert ameddig azt nem érzi a társadalom többsége, hogy az uniós források, az adóbevételek, a Balaton-part valaha is köztulajdon, tehát az ő tulajdona is lett volna, így aztán azt sem érzi, hogy meglopják, a befizetett pénz – rezsiszámlára, vagy a boltban vásárláskor – bizony az ő pénze volt. Látta, megfogta, megszámolta, azt érti, az fáj. Talán ezért lett olyan sürgős és fontos a nemzeti konzultáció, azzal eddig mindig sikerült megerősíteni a nyájban az összetartozás érzését. Kell a híveknek az illúzió, hogy számít a véleményük, hogy együtt vezetik ezt az országot Orbán és ők, hogy van beleszólásuk, és csak nekik van, az ellenzéknek, a libsiknek nincs. Most tehát a pártlapoknak is az a feladata, hogy elhitessék a célközönséggel, van bármi jelentősége a senkit semmire nem kötelező, senkit semmire fel nem hatalmazó, többnyire a társadalom, de még a fideszes szavazók többségét sem érdeklő, de legalább milliárdok eltapsolására alkalmas magánlevelezésnek. Mert másnak nehéz lenne nevezni a dolgot, hiszen élő ember nem látta, nem tudja ellenőrizni, hogy az irányított álkérdésekre egyáltalán hányan válaszoltak, és ők mit.

Úgy tűnik, most nem csak az összeterelés a cél, hanem a miniszterek elnökének megroggyant renoméja is némi tatarozásra szorul.

A mostani konzultációtól ugyanakkor különösen félnie kell Brüsszelnek, mert éppen azokról a nagy ügyekről szól majd, amelyekben az elit még a választások előtt be akarja betonozni az általa képviselt ideológiát. Ebből a szempontból pedig most különösen nem mindegy, hogy mit gondolnak a magyarok és az, hogy mennyien élünk a véleménynyilvánítás lehetőségével. Mert

egyedül mi vagyunk olyan szerencsések, hogy a kormányunk annyira felnőttnek néz minket, hogy megkérdezzen a nagy ügyekről.

Egyedül mi mondhatjuk el, hogy mit gondolunk valójában a háborúról és Ukrajna támogatásáról, a rezsicsökkentés eltörlésére vonatkozó próbálkozásokról, vagy arról, hogy Brüsszel továbbra sem akarja odaadni a nekünk jogosan járó forrásokat. Ha pedig Orbán Viktor a mi megerősített felhatalmazásunkkal meg tudja védeni a magyar álláspontot és meg tudja akadályozni a brüsszeli terveket, akkor azt egész Európa megköszönheti nekünk. Mert az azt fogja jelenteni, hogy még visszafordítható az az erkölcsi és ideológiai züllés, amelyet most az Európai Unióban látunk. (vasárnap)

Szerintem meg be kellene már fejezni a népámítást. Az Európai Unióban már senkit nem érdekel Orbán Viktor véleménye, már nem hatnak a mestertervek, nem működik a zsarolás, a vétó, semmi sem. Ha az összes többi tagország egy véleményen van bizonyos kérdésekben, és egyedül csak Orbán Viktor menne más irányba, az ma már nem működik. Sem nemzeti konzultációval, sem nélküle. Azt sem értem, miből gondolhatja, vagy hogyan hiheti azt el bárki, hogy ha 26 tagállam egységes, ha ők mindannyian azonos véleményen vannak, csak a zsarnokokkal és diktátorokkal kokettáló, az oroszokkal és Kínával csencselő magyar miniszterelnök akar mást, akkor majd az ő akarata lesz az erősebb. Aki akar, konzultáljon nyugodtan, de olyan nagyon ne vegye a szívére, ha még annak ellenére sem Orbán Viktor fogja vezetni az Európai Uniót.

És most egy kicsit forduljunk el a politikától, hiszen fontos sorkérdés kering a neten, én az elmúlt napokban többször is belefutottam. Jelesül arról beszélek, hogy kell-e nemzeti-kulturális kardot rántani, és megvédeni a halloweentől a mi ősi keresztény ünnepeinket, ez esetben mindenszenteket és halottak napját. Természetesen mindenki azt gondol és azt tesz, amit csak akar, az én véleményem csak egy. Senkit semmiről nem akarok meggyőzni, csupán néhány információt osztanék meg azokkal, akik harcot hirdetnek a migránsünnep ellen. Először is érdemes észrevenni, hogy a halloween nem mindenszentek és halottak napja helyett van, hanem ezek előtt. Amennyire tudom, a halloweennek, a mindenszenteknek és a halottak napjának azonosak a gyökerei, mindegyik az ősi kelta ünnepből ered. Csak ameddig a mindenszentek és a halottak napja bekerült a keresztény ünnepek közé, a halloween nem. Tehát egyáltalán nem egy amerikai üzleti fogásról van szó, hanem valami olyasmiről, aminek nálunk nincsen igazi hagyománya, ezért sokan úgy hiszik, a megszokott ünnepek helyét akarja átvenni. Nem akarja. Itt jegyzem meg, hogy az én zsenge gyerekkoromban – egy kis hegyi bányászfaluban töltöttem életem első hat évét – október 31.-én minden háznál ki volt rakva a töklámpás. Az én szüleim az ő szüleiktől vették át a szokást, tehát legalább 100 éve biztosan jelen volt a településen. Hogy mikor, hogyan került a közösségbe, és hogy más falvakban is szokásban volt-e, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy számomra nem új és nem ijesztő az, hogy máshogyan, a szokásoktól eltérő módon nem szomorúan gondolunk azokra, akiket elveszítettünk. Ilyenkor óhatatlanul előkerül mindaz, amitől egy gyerek általában félni szokott; boszorkányok, szellemek, kísértetek. Úgy vélem, nem baj az, ha ezeket a félelmeket bolondozással, jelmezekkel, édességgel oldjuk fel. Európa sok országában hagyomány a halloween, ilyenkor ellepik az utcákat, ablakokat, kirakatokat, lakásokat a csontvázak, szellemek, boszorkányok, és így már mindjárt nem is ijesztőek, nagy bulikat csapnak, jókat esznek, nevetnek. Aki akarja, fogadja el, aki nem akarja, utasítsa el. Nem kötelező, és én a magam részéről nem harcolnék ellene. Attól még, hogy a gyerekek – és a magunk – lelkét segítünk megszabadítani a halál nyomasztó rémétől, ki lehet menni a temetőbe másnap, harmadnap, és gyertyát gyújtva emlékezni lehet szeretteinkre. Nem hinném, hogy üzleti okokból került el hozzánk ez a szokás, hiszen igazából nem pénzigényes a dolog. Egy darab tök kell hozzá és egy gyertya, jelmezt mindenki tud barkácsolni, arcfestéket lehet kunyerálni anyutól, vagy fillérekért be lehet szerezni évekre elég mennyiséget. Szerintem a virágokra, sírcsokrokra, koszorúkra, mécsesekre nagyságrendekkel többet költünk. Harcoljon persze ellene, aki jónak gondolja, én nem fogom tenni.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek november első napján! Már csak két hónap van hátra az évből, ami persze semmit nem jelent, én nem emlékszem, hogy egyetlen január elseje is más lett volna, mint az előtte lévő nap, de reménykedni persze lehet. Szép napot kívánok, mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!