NEHAZUGGY

Brüsszel ellenszele és egyéb böszmeségek

Dicsérjen, magasztaljon, csodáljon téged a Szikora Róbert jeligére csodaszép jóreggelt, vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Ahány ház, annyi baj legyen, ahogy tavaly se, meg azelőtt se, idén se állítottam be az ébresztőórát vadhajnali 3 órára, hogy megnézhessem, amint a digitális készülékeim visszaállítják magukat még vadhajnalibb 2 órára, bocsánat. Megy ez nélkülem is, hála legyen. Nem tudom, hogy össztársadalmilag milyen a viszonyunk ezekhez az rendszeresen módosuló időszámításokhoz, amelyek alkalmával hol előre megyünk, hol hátra, de számomra az mindig jó hír, ha egy órával többet lehet aludni, mintha eggyel kevesebbet lehetne. Még ha az egy órával korábban sötétedésnek rohadtul nem örülök. Mondjuk aki vasárnap korán kel, az meg is érdemli a sorsát, azokhoz hasonlóan, akik gondolkodás nélkül szolgálják az urat (nem azt, a másikat), de ezen felülemelkedve nézzük is meg gyorsan, merre van az előre-hátra.

Mielőtt az elején megidézett művész úr emelkedett gondolataira három és fél sort pazarolnék (arra egyet se pazaroltam, hogy Dalcsináló Ákos úr milyen megejtően siránkozott a pártpropagandában pár napja, hogy őt annak nevezik, aminek kinéz, pedig ő nem is egy közpénzélősködő, de nem ám). Bár a szellemi épségünk megőrzése érdekében nem érdemes a drága időnket, energiánkat pazarolnunk erre a mélyen hányingert keltő, abszurd nemzeti konzultációs belengetésre (via Dömötör Csaba, Rogán cselédje), főleg, hogy ITT és ITT a kollégák már kimerítően megemlékeztek róla, az jutott eszembe a Dömötör szájába adott hazugságokról, hogy én már annyiszor azt hittem, hogy van az a pont, ahol igenis túl lehet tolni, és túl is fogja tolni a Rogán-központ. Mert van az a pont, ahol már a degeneráltnak nézett hívő is megsértődik és rossz néven veszi, hogy őt ennyire semmibe veszik, ennyire egysejtűnek nézik. Sokáig tényleg azt hittem, hogy mivel nem az őserdő közepén, a barlang mélyén, az emberi civilizációtól távol eső galaxisban élünk, elérkezik a kétkedés, a megkérdőjelezés pillanata, amikor a vakhit falai leomlanak és véres harcban ugyan, de a szellem felülkerekedik az évtizedes társadalmi kísérlettel együtt járó érzelmi manipuláció kóros hatásain.

Egy ideje elkezdtem beletörődni a megmásíthatatlanba. Hiszen napról napra, évről évre ott állnak a bizonyítékok hűvös halomba hányva, hogy nincs az az alufóliasisakért kiáltó ostobaság, nincs az a képtelen hazugság vagy bántóan primitív összeesküvés, ami a keménymag biztosítékát kiverné. Szerintem most sem fogja (ez ügyben a tavalyi háborús választási kampány volt a kegyelemdöfés a több kisvárosnyi halálos áldozatot szedő járvány után szinte közvetlenül), mert a vakhit falaiban pont az a lényeg, hogy nem nagyon szokásuk leomlani. Ennek ellenére a negyedik orbáni kétharmadon túl is van remény. Legalábbis ezt mondják az illiberális agysebészek által természetesen kigúnyolt és mélyen megvetett társadalomtudósok, akik ezt a kérdést is kutatták: hogy talán még nem érdemes felkötni magunkat. A magyarhoz hasonlóan szarrá zsibbasztott, végletesen polarizált társadalmak képe leginkább látszat: a többség annak ellenére normális, hogy a szélsőséges populisták nagy erőkkel dolgoznak a társadalom kettéosztásán, de ők nem többen vannak, hanem kevesebben. Lehet, hogy nem egy könnyed vasárnap délelőtti olvasmány, de akit érdekel a Dömötör és bandája egybites, hazug propagandáján túli valóság, annak feltétlenül ajánlom Kováts Eszter politológus témába vágó írását.

Akkor ha 130-cal bevettük a gondolati hajtűkanyart, egy lóugrással kanyarodjunk vissza pár szó erejéig a NER-be simult orbáni művészvilághoz, és a lovagkeresztes Szikora úr szakértéséhez, akinek 70 éves létére van kedvenc politikusa, mert 70 éves korára nemcsak a tehetsége ért fel a csúcsra, de a végtelen bölcsessége is. És hogy miért éppen Orbán Viktor? Hát mert egyrészt nagyon jó, amit a magyar néppel tesz. Hogy a jóisten áldja meg mindkét kezével és lábával. Meg azért is, mert tulajdonképpen egy politikai zseni, aki több lépéssel jár a kora előtt, akárcsak Kádár János, csak még nála is több lépéssel. Teljesen nyilvánvaló Szikora úr számára, hogy Orbán is, Kádár is ellenszélben kormányoztak (az más kérdés, hogy csak az utóbbi esetében indokolt a múlt idő, de mindegy). Konkrétabban: Orbán Viktor nyilvánvalóan Brüsszellel szemben harcol, Kádár János pedig szintén nem úgy táncolt, ahogy Moszkvából fütyültek. Kérdezném, hogy mi a fasz van, de sajnos már rég meghaladtam a három és fél sort, amit ígértem. Annyira gáz látni, hallgatni ezeket a kivénhedt, opportunista, középszerű dalnokokat, ahogyan lóg a nyelvük a sárga földig. Annyira szomorú, ahogy egymás tyúkszemére taposva kiabálják, hogy Brüsszel az ellenség. Egyrészt kíváncsi lennék arra a bokros listára, amit Szikora úr a bálványa magyar népet szolgáló jótéteményeiből álmából felriadva is össze tudna állítani, másrészt nehéz eldöntenem, hogy ez most dicséret volt, és ha igen, kire nézve a legcikibb? Kádárra, Orbánra vagy Szikorára?

Gondolom, hogy Brüsszel ellenszele miatt van, hogy az Orbán-família több mint 11 milliárd forintból konkrétan egy, a rezsim végének világvége kibekkelésére alkalmas atombunkert vagy haditámaszpontot vagy kacsalábon forgó luxuskastélyt (fene tudja, mi az adekvát megnevezése) húzott fel Hatvanpusztán. Egy műemléképületegyüttes helyén, hol máshol. Érzek azért egy markáns különbséget e tekintetben Kádár és Orbán között, bár távolról sem ez az egyetlen. De bizonyára a brüsszeli ellenszél miatt lehet az is, hogy a magyar oktatási rendszer a politikai zseni uralkodásával szoros összefüggésben tulajdonképpen már összeomlott, még ha a silány minőségű oktatás hatásai évtizedes távlatban fognak igazán pofán vágni. És ha tíz év múlva esetleg lesz valaki, aki nekifog a romokból valamit újjáépíteni, az újjáépítés újabb tíz évet vesz majd igénybe, amivel máris összesen 20 éves lemaradásban leszünk. Azokhoz képest, akik az oktatásba fektettek akkumulátorgyárak, stadionok, templomok és haszontalan baromságok helyett. Ja, hogy a 90 éves Robi bácsit az rohadtul nem érinti majd, mert most is beleszarik? Hát igen. És akkor nem beszéltem arról, mert már én is unom, amikor egy nagypályás maffiózó brigád zsenialitása abban merül ki leginkább, hogy nyíltan uszítanak a társadalom legelesettebbjei ellen. És itt nem csak Iványi Gábor és egyháza keresztényüldözéséről beszélek, hanem úgy általában arról a cinikus módon kereszténynek csúfolt mocskos, aljas, gonosz gyűlöletpolitikáról, amivel az állampárt operál, hogy ne a saját alkalmatlanságáról legyen szó. Ha most csak a józsefvárosi Fidesz hajléktalanellenes szőnyegbombázását említem, az is bőven elég. Tök jó lenne tudni, hogy a tokától bokáig vallásos Szikora nertársnak hogyan fér össze ez a szaftos gyűlölet a kereszténységével, a vallásával, az Istenével. Mondjuk neki kell majd elszámolni, amikor eljön az ideje, jó étvágyat kívánok neki hozzá. Neki is.

Mint ahogy a Sándor-palotát, kiemelten Sándorpalotánét se irigylem azért, ami az ítélet napján vár rá, már ha az ítélet napja olyan lesz, amilyennek gondolom: igazságos és méltányos, és semmi más nem fog számítani, csak az, hogy ki hogyan élt, milyen ember volt, és mire használta azokat a lehetőségeket, amelyek az ölébe hullottak, hogy élt vagy visszaélt a kisebb vagy nagyobb hatalommal, ami adatott neki. Szóval tök cuki, hogy miközben az ország döglődik a recesszió súlya alatt, Sándorpalotáné Óceániában ás a keresztény gyökerek után, mert annak legalább semmi haszna nincs. Ez egy dolog. Ami ennél kicsit fontosabb, hogy egy ausztrál lapnak teregeti a főnöke, ura, parancsolója pártállami propagandáját szabadságról, családról, kereszténységről, miközben arról panaszkodik, hogy egy nagy európai hírportál interjút készített vele a közelmúltban, ám kikukázták az anyagot, mert állítása szerint a válaszai nem voltak „megfelelőek”. Szerintem ezért kár volt Ausztráliáig és Pápuáig rongyolni, tisztelt elnökasszony, ezt bármelyik propagandaorgánum és nyomában az összes többi szívesen nagy dobra verte volna. Nem is nagyon lett volna más választásuk.

Gondolom, hogy előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a Politico valóban ilyen módon járt el, mert ha igen, az köpedelem és tényleg gyomorforgató. Nem látom be, hogy ez az Orbán pórázának végén nyáladzó emberarcú államelnök mit tudna mondani, ami ne jelenhetne meg bárhol. Ugyanis minden szavával önmagát minősíti. Akkor is, amikor azt állítja Ausztráliában, hogy Magyarország 2 millió ukrán menekültet fogadott be, ami egyszerűen nem igaz, vagyis hazugság, és akkor is, amikor arra az alákérdezésre, hogy „hogy a nyugati médiában miért jellemzik tévesen Magyarországot és a magyarokat antidemokratikusnak és szabadságellenesnek”, képes röhögés nélkül elővezetni, hogy azért, mert nem értik a magyar nyelvet. (??????) Jó, nemcsak ezért, hanem mert a magyar álláspont sokszor nem illik bele a fősodratú, liberális narratívába, úgyhogy alezredesné szokszor nehezen érti, hogy olyan emberek, akiknek egy része még csak nem is járt Magyarországon, hogyan állíthatnak határozottan ilyen tévhiteket Magyarországról és a magyar emberekről. Nem, nem, nem! Magyarországot és a magyar embereket nem szokták minősíteni azok, akik nem tudnak magyarul (és valószínűleg még egy csomó nyelven nem tudnak), hanem a politikai érdekből keresztényfundamentalista, szélsőséges, korrupt Orbán-kormányt szokták joggal bírálni, Novák meg soha nem fog felnőni a pozíciójához. Egy szánalmas bábu marad, ami mindig is volt.

Még rengeteg mondanivalóm lenne, odaát folytatom, a végére még annyit, hogy ja, végül is ha eltekintünk a borítékolható végkimeneteltől, akkor valami halovány értelmet talán lehet találni abban, hogy vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményez a DK a hatvanpusztai bunkerkastély miatt Orbán ellen. Még akkor is, ha nincs a nevén, üzleti ügyekkel nem foglalkozik, különben is Gyurcsány. Azonban csak akkor, ha ezt a témát innentől kezdve minden nap ütik, és orrvérzésig nyomatják, hogy a plebejus vidéki legény, az egy közülünk templom egere többek között arra használta az elmúlt tíz évet, hogy a famíliája hercegi pompában élhessen, miközben az ország nyomorog. Hogy ilyen a világon nincs, de a sokat mocskolt Európában biztosan nincs. Ha viszont ez is csak egy kósza fellángolás, fél napos érdeklődésre számot tartó nekibuzdulás, akkor szerintem felesleges pofozgatni a fekáliát. Áldás, békesség!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább