Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


1956 szelleme már régen elhalálozott

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem engedünk az ’56-ból!

Ma is követnünk kell az 56-os hőseink példáját, akiknek a szabadságvágyát nem tudták megtörni! Mi magyarok tudjuk jól, hogy a szabadságharchoz nemcsak szív, nemcsak ész, de erő is kell, a mi erőnk pedig az egységünk!

Nem kérdés hát, hogy a szabadságunkat ma is bárkivel szemben meg fogjuk védeni!

Éljen hát a magyar szabadság, éljen a haza! Tisztelet a hősöknek!

Deutsch Tamás így emlékezett meg ’56 hőseiről Facebook oldalán. Kérdés, hogy mégis mire gondolt, amikor arról beszélt, hogy nem engedünk 1956-ból? Mert hát az utóbbi időben aki kétségbe vonta ’56 eseményeit az nem Brüsszel volt, esetleg a hazai baloldal, hanem az orosz állam, amely egy olyan tankönyvet adott ki, ahol igencsak megkérdőjelezték az akkor történteket. Emiatt nem kérette be Szijjártó az orosz külügyet sőt, Putyinnal sem igazán beszélgettek erről. Szépen elsiklottak az ügy felett, amely egyébként igen sokakat felháborított. Bezzeg ha Németországban, Franciaországban, vagy Svédországban jelent volna meg ez a könyv, na akkor bekérettek volna mindenkit, aki él és mozog és olyan szóváltás lett volna belőle, amire elég régen nem volt példa idehaza.

De nem, a Fidesz nem enged 1956-ból, mert ugye hősökről van itt szó, olyan hazaszerető, nemzeti hősökről, mint amilyenek a magyarok most, akik újra és újra megszavazzák azt a nemzeti kormányt, amely megvédi a magyar családokat, a keresztényeket és zsidókat, valamint a menekültektől rettegő idős embereket. A mi nemzeti kormányunk tulajdonképpen ’56 örököseként küzd immár 13 éve azért, hogy ne vegye el a Nyugat a szuverenitásunkat és mi minden gond nélkül hozhassunk rasszista, homofób törvényeket, hiszen a szuverenitás azt jelenti, hogy mi minden korlátozás nélkül gyűlölhetünk másokat. Mi a korrupciónkért, a gyűlölködésünkért harcolunk, hogy annak jogát el ne vehessék tőlünk, tehát valóban megmaradt ’56 eszméje a fejekben. Noha most beengedjük az oroszokat – már nem csak a spájzba , de már a hálószobába is -, de mint tudjuk, ezek az oroszok nem azok az oroszok. Ezek demokratikus, szabadságszerető nép, akik azért támadták meg Ukrajnát, mert segíteni akartak rajtuk a nácik és fasiszták támadásai miatt.

Teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz, ha nem Orbán Viktor személyesen ’56 eszméjének megtestesítője. Hiszen 1989-ben is, annak ellenére, hogy mindenki mondta neki, ne próbáljon olyasmivel hergelni, ami már egyébként is eldőlt, elmondta a nagy beszédét, amivel megalapozta politikai pályafutását. Úgy ismerték meg sokan, mint egy szabadszájú, demokráciát akaró harcost, miközben már akkor, 1989-ben is csupán a saját pályafutását akarta megalapozni, semmi mást. Orbán mindig abba az irányba mozdult, amerre a szél fújt, hogy aztán az utóbbi években a populizmus farvizét meglovagolva (de szép képzavar!) kiépítse a mai Magyarországot. Azt az országot, amelynek már semmi köze sincs ahhoz a Magyarországhoz, amely még fel merte emelni a fegyverét a megszálló szovjetekkel szemben. Ez a mai Magyarország felemelt kézzel, boldogan megy szavazni egy diktátorra, aki legalább a sajátjai közül való. Többé nem idegen népek vezetői nyomnak el bennünket, hanem egy általunk megválasztott, ízig-vérig magyar ember, aki állandó harcban áll a fél világgal és a valósággal egyaránt.

Tény persze, hogy 1956-ról meg kell emlékeznünk, hiszen az a nemzetünk egyik legfontosabb múltbéli eseménye, de a Fidesz ezt is saját céljaira próbálja felhasználni és összemossa a saját problémáival. Mert annak idején valóban volt miért fegyvert fognia a szabadságharcosoknak, azonban ha ma valamiért össze kellene fognia a magyar nemzetnek, az nem Brüsszel és Gyurcsány, hanem a magyar kormány, élén Orbán Viktorral. A legnagyobb pusztítást és ezzel veszélyt is Orbán egymaga jelenti, hiszen olyan károkat okozott ennek az országnak és nemzetnek, mint szinte egyetlen más korábbi vezető sem 1989 után. Orbán veszélyt jelent a magyar demokráciára, a magyar társadalomra, a fiataljainkra és az ország jövőjére. Minden egyes nap, amit az ország vezetőjeként tölthet el a Karmelitában, tovább rombolja ennek az országnak a képét. Ha olyan hűek lennénk a szabadságunkhoz és ’56 szelleméhez, akkor már évekkel ezelőtt elzavartuk volna ezt a félnótást a hatalomból.

Késő lesz majd 10 év múlva rádöbbenni arra, hogy micsoda pusztítást vitt véghez Orbán Viktor az uralkodása alatt, hiszen ezt egy generáció alatt sem lehet majd rendbe tenni. 1989-ban legalább azt gondolhattuk, hogy végre a saját kezünkbe kerül a sorsunk, az most is ott van, mégis úgy viselkedünk, mintha el kellene fogadni azt, hogy elnyom minket egy hataloméhes vezető. Mi történt 1956 Magyarországával? Hol vannak a valóban szabadságszerető magyarok? Hol vannak azok, akik nem kérnek több elnyomást és egy demokratikus, fejlődő országban akarnak élni? A válasz erre vélhetően az, hogy Ausztriában, Angliában, vagy épp Németországban vannak ezek az emberek, mivel megunták, hogy ők az egyetlenek, akik tüntetésről tüntetésre járnak, miközben a társadalom nagy része otthon kushad, és négyévente újabb kétharmaddal szavazza meg a felelősöket. Nehéz őket elítélni persze, hiszen nem mindenkinek van ideje arra, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a magyar nép újra rádöbben arra, hogy ugyanúgy elnyomják őket, mint tették azt kevesebb, mint egy évszázada. Lehet, hogy egyes elemei eltérnek, de végső soron egy élhetetlen országban vagyunk kénytelenek felnőni, amit csak is magunknak köszönhetünk. Ez pedig nagyobb tragédia még annál is, ami 1956-ot követte. Ott legalább megpróbálkoztunk a lehetetlennel, most már erre is lusták vagyunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.