Július 14,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Innen nem lehet visszajönni, ez a végállomás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,477,250 forint, még hiányzik 1,522,750 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tiszteletem mindenkinek! A „nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék” csatakiáltás mára nem egyszerűen érvényét veszítette mindazzal együtt, amit még 2007-ben adott elő ellenzékből a nagyérdeműnek a mi Júdás Viktorunk, hanem tulajdonképpen ő maga semmisítette meg saját magát és saját magával együtt minket is a nagy mellébeszélő. Konkrétan értelmezhetetlenné, okafogyottá vált a „mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjünk a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon” handabanda is, nem beszélve „az olaj keletről jön, de a szabadság nyugatról” akkori slágerről. Így változnak az idő múlásával Júdás Viktor elvei, így lesz önmaga paródiája, általános értelemben így lesz valaki a nagy nyilvánosság előtt egy hiteltelen, hazug, szarkeverő, hitvány senki. Akkor is, ha ezekre a nagy igazságaira már a legtöbben nem emlékeznek azok közül, akik ma is ájultan isszák a szavait. Régen volt, talán igaz sem volt. Mondhatni semmi nem az, ami az ő cserepesre harapdált száját elhagyja. Ami tegnap volt, az holnapra érvényét veszti, nevezzük annak, ami: hazudozásnak, mellébeszélésnek és hülyéknek nézésnek. Jobb helyeken legalábbis így nevezik, mi viszont ugye nem a jó helyek közé tartozunk. 

Ahogy a térdre csuhásoktól eljutottunk addig, hogy ember, most jövök a templomból, úgy azon sem lehet már csodálkozni, hogy most éppen vérszerződést köttetik annak érdeképen, hogy a Gazprom energiaóriás mellett a Roszatom nukleáris cég is jó partner maradjon, hát hiszen Orbán Magyarországa folytatni kívánja a gazdasági együttműködést Putyin Oroszországával. Ez elég világosan következik már csak abból is, hogy az orosz állami média olyan felvételeket is bemutatott, amelyeken Szijjártó külügyminiszter szívélyesen és melegen ölelgeti a Gazprom vezérigazgatóját, Alekszej Millert, de az orosz és magyar küldöttség általában is baráti kézfogással köszöntötte egymást Pekingben. Ez van, mára már ez senkit nem érdekel. Akit meg igen, az hazaáruló.

Mindazonáltal nem érdemes elengedni a témát: a pekingi diktátor meetingen ott volt mindenki, aki ebből a szempontból számít, talán csak a szicíliai maffia keresztapja és valami afrikai véreskezű diktátor hiányzott, bár ez se igaz. Mindenkit kárpótolt az orosz agresszor egyszemélyben. Erre mondják, hogy illusztris társaság a maga nemében. Ezek között a nagy formátumúak között feszített a mi felcsúti árulónk, aki vagy azért vigyorgott, mert a jatlegtől eltorzult a vizenyős és zavaros feje, vagy szimplán nem vitte magával a gyógyszereit. Mindegy is, a lényeg az, hogy mostanra az Antarktisztól Fekete-Afrikáig mindenki konstatálhatta, hogy ki is ő valójában és mit is képvisel. A szégyent, a megalázást és az egyéb kellemetlen következményeket meg majd viseljük mi helyette. Magyarán: mi cipeljük azt a keresztet, amit ő a hátunkra akasztott. Ha tetszik, ha nem. Erre a méltatlan műsorra kapta fel a fejét – na nem a parlamenti ellenzék, amely azonnal utcára hívta a híveit, hanem – az Egyesült Államok budapesti nagykövete David Pressman, és találkozót hívott össze. Igen, egészen konkrétan az Orbán–Putyin-találkozó miatt ültek össze a NATO-tagországok nagykövetei és Svédország budapesti nagykövete. A diplomaták azért találkoztak, mert aggodalommal tölti el őket Magyarország és Oroszország egyre inkább mélyülő kapcsolata. Zárójel: a Bloomberg is arról írta, hogy Orbán és Putyin pekingi találkozója biztonsági aggályokat vet fel a NATO-szövetségesek körében. Janusz Bugajski, a washingtoni Jamestown Alapítvány nevű stratégiai agytröszt vezető munkatársa leszögezte: „Orbán elárulta a NATO-szövetséget, és Magyarországot moszkovita eszközzé tette Közép-Európában. Ideje kizárni Budapestet a magas szintű találkozókból és a hírszerzési információk megosztásából.” Zárójel bezárva. 

Ahol az Orbán-kormány és propagandagyára által folyamatosan ostromolt Pressman elmondta: „Mindannyian aggódunk amiatt, hogy a magyar miniszterelnök találkozott Putyin elnökkel, miközben Oroszország agresszorként áll háborúban Ukrajnával. (…) Aggasztó, hogy Magyarország úgy döntött, ilyen módon lép kapcsolatba Putyinnal. Ahogy az a nyelvezet is aggasztó, amivel a miniszterelnök Putyin ukrajnai háborúját jellemezte. Mindkettő megérdemelte, hogy megvitassuk.” Mint láthattuk, hallhattuk, legbátorabbak vezére katonai műveletnek nevezte Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját Putyinnal való tárgyalása során.

Szövetségesként tekintünk Magyarországra, de ugyanakkor látjuk azt is, hogy Magyarország egyre mélyíti kapcsolatát Oroszországgal Ukrajnában vívott brutális háborúja ellenére. Fontosnak tartjuk, hogy ezekről a döntésekről fenntartsuk a párbeszédet a magyar kormánnyal és a magyar emberekkel is. (…) „Az Egyesült Államok és a szövetségeseink által felvetett biztonsági aggályokról a magyar kormány rendre azzal próbálja meg elterelni a figyelmet, hogy azt állítja: valójában a megosztó kulturális kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt támadjuk. De ez természetesen nem igaz. Nem hiszem amúgy, hogy bárkit meggyőznének a kormány ilyen irányú próbálkozásai. De ha jogos biztonsági aggályaink vannak, akkor ezeket az aggályokat közöljük a szövetségeseinkkel, és elvárjuk, hogy komolyan is vegyék”

– így érvelt az amerikai diplomata, és mivel én nem vagyok sem diplomata, sem ennyire kifinomult kultúrember, lefordítom magyarra. Az az érzésem, egyben meggyőződésem, hogy Orbánnak átadták a selyemzsinórt. Azt hiszem, hogy a nemzetközi nyilvánosságban most már mindenki tisztában van azzal, hogy pontosan mit művel. Elárult minket, az országot, a szövetségi rendszereket, amelyeknek Magyarország tagja, és átvitt, szimbolikus értelemben az egész világ előtt csókolta meg az orosz keresztapa kezét. Aki ennek ellenére szénné alázta. Az a borzasztó videó, amin rángógörcsben fészkelődik abszolút mindent elmond az alá- és fölérendeltség viszonyról Budapest és Moszkva vonatkozásában. Ezt üzente a háborús diktátor: Magyarország a csicskánk. Úgyhogy ezek után szerintem senki ne csodálkozzon azon, ha felmerül, hogy kivágnak minket a szövetségi kötelékből, vagy innentől kezdve nemigen osztanak meg velünk bizalmas információkat. Ez lenne a minimum, bár mivel én nem vagyok diplomata, nekem az árulás szó jutott eszembe. Az árulóknak kisbetűvel írják a nevét, mert az árulásnál nagyobb bűn nincsen. Nem, nem kapcsolódik ide egy kicsit se, de a monarchia korát idéző diplomáciai honárulás is eszembe jutott, nem tudom, mennyire fedi azt, amire a Fidesz miniszterelnöke vetemedett, ahhoz viszont se jogásznak, se diplomatának nem kell lenni, hogy az ember ennek a borzalomnak a súlyát megértse. 

Persze ez így nem igaz. Sokan vannak, akik biztosan nem fogják fel, hogy ennek a nemzetközi politikai rengésnek, aminek Pekingben volt az epicentruma, mekkora lökéshulláma lesz. Nekik azt javaslom, gondoljanak arra, milyen, amikor kitör egy vulkán. Először csak a robbanás hallatszik, látszik, kicsit később azonban elindul a pusztító láva is, ami elsodor mindent, ami az útjába kerül. Kérdés, hogy ki fogta fel, ki érti, ki van felkészülve ennek a politikai vulkánkitörésnek a pusztító hozadékaira. Én az elmúlt években legtöbbször elakadt lélegzettel figyeltem azt az öngyilkos (kül)politikai lavírozást, amit Orbán bemutatott, és amit eddig mindig megúszott. Ez a mostani szerintem tényleg az utolsó volt neki. Innen nem lehet visszajönni, ez a végállomás. És nekünk is. Leszállás. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.