Július 14,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Dehogyis nincs lejjebb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,477,250 forint, még hiányzik 1,522,750 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem megfeledkezve arról, hogy hiába döngeti a mellkasát a korrupció kormányának illetékes Dumb&Dumbere azzal, hogy milyen sikeresen harcolnak ők az infláció ellen, hogy várhatóan már novemberben egy számjegyűre szorítják le a pénzromlás ütemét, a lassuló éves infláció dacára a havi drágulás még mindig jóval nagyobb annál, ami szükséges lenne ahhoz, hogy bárminemű megnyugtató árstabilitásról lehetne beszélni, vessünk egy elkerülhetetlen pillantást a forrongó Közel-Keletre és az orbáni kocsmadiplomáciára. Nem a grúz-magyar közös kormányülésre gondolok, hanem minden idők legkártékonyabb külügyminiszteri rangra emelt teremfutballistájára. Sajnos kénytelen vagyok. Akinek hétfőn Genfben volt jelenése, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának soros ülésén migránsozzon. És aki még hétfő este tett közzé a Brüsszel utál minket, gyűlöl minket, ki nem állhat minket vértolulásos elborulása meghosszabbításaként egy cinikus, saját magával ábrázolt Facebook-posztot, amelyben annak örvendezett, hogy

hosszú idő után fordul elő az, hogy egy nemzetközi tanácskozás legfőbb témája nem az ukrajnai háború lesz.

Ezzel Szergej Lavrov és számos sötét autokrácia külügyminiszterének kebelcimborája alig titkolható kárörömmel szerintem arra utalt, hogy végre van másik véres konfliktus a világban – az Izrael elleni terrortámadás -, úgyhogy nem kell Ukrajna miatt picsogni, hiszen most fontosabb feladataink is vannak: meg kell akadályozni az Izraelt sújtó konfliktus eszkalációját. Amire Lavrov kifutófiújának persze semmilyen hatása nincs, de amelyben szerinte kulcsszerep jut az Öböl-térség arab államainak, ezért van hatalmas jelentősége az EU-Öböl menti államok külügyminiszteri értekezletének. Amely kedd reggel kezdődött Ománban, ahova egyenesen Genfből repült a nemzeti darálás és toporzékolás állócsillaga. Ahonnan aztán újra posztolt (nem ő, hanem az influenszer hadserege), és újra világossá tette, hogy „most az a legfontosabb, hogy meg lehessen akadályozni az izraeli-palesztin konfliktus eszkalációját”. Szó szerint idézem:

Történelmi jelentősége van az Európai Unió és az Öböl beli (sic!) arab államok mai külügyminiszteri tanácskozásának, ugyanis szombat óta egy újabb jelentős regionális konfliktus ad okot aggodalomra. Remélem, hogy ezúttal minden európai szereplő őszinte és tiszteletteljes hangot fog megütni és nem kritizálásra és kioktatásra fogja használni a mai alkalmat.

Ahogy a 12,2 százalékos szeptemberi inflációs mutató önmagában nem elegendő ahhoz, hogy győzelmet lehessen hirdetni az infláció felett, úgy Szijjártó Péter egymást hatalmas sebességgel követő, spontán hányingert keltő megszólalásaival se lehet eleget foglalkozni ahhoz, hogy ne tudná két perc múlva alulmúlni saját magát. Az Európai Unió és az Öböl-térség országainak TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ külügyminiszteri tanácskozásáról jutott eszembe, hogy alig egy hét telt el azóta, hogy TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ találkozót tartottak az uniós külügyminiszterek Kijevben (ez egy Magyarországgal szomszédos ország fővárosa, ahol másfél éve ropognak a fegyverek, bombák süvítenek minden irányból, halomra hullanak az ártatlan civilek, és jelentős magyar kisebbség él), ahova Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azért hívta össze az érintetteket, hogy szolidaritásukról és támogatásukról biztosítsák az ukrán népet. Moszkva Ukrajna ellen indított háborújának tavaly februári kitörése óta ez volt az első olyan alkalom, hogy a diplomáciai vezetők az EU-n kívül gyűltek össze, igen, valóban történelmi jelentőségű találkozó volt. Arról az október 3-i TÖRTÉNELMI találkozóról a békepárti Orbán-kormány külügyminisztere, aki szeptember 22-én New Yorkban kedélyesen lapogatta Szergej Lavrov háborús orosz külügyminisztert, azért maradt távol, hogy nem vagyunk gyarmat jeligére a német ThyssenKrupp AG ipari mérnöki és acélgyártó multinacionális konszern képviselőivel találkozzon.

Az ember, aki mindenhol ott van, ahol valamelyik rozzant autokrata összecsap két tányért, aki már annyi időt töltött a levegőben idén, hogy szeptember közepére sikerült lerepülnie a Föld–Hold átlagtávolságot, Kijevbe nem tartotta fontosnak jelen lenni. Azt írtam akkor, hogy szerintem hatalmas szégyen, hogy a békepárti hazugságkormány okleveles rikácsolója nem volt képes/hajlandó odamenni. Bár számtalan ilyen van, egyetlen szempontot és érvet említettem ennek alátámasztására anélkül, hogy azt sugalmaztam volna, hogy Európa mindenki másnál szuverénebb kormánya külügyminiszterének személyesen a moszkvai gazda tiltotta meg, hogy odatolja az arcát. Azt írtam, hogy ha valakinek, hát a magyar kormánynak mindenkinél súlyosabb erkölcsi kötelessége lett volna biztosítani a magas szintű kijevi jelenlétet (akármit is gondolunk arról, hogy ez a magas szint a mi esetünkben Szijjártót jelenti), már csak azért is, mert amikor a háborús áldozat országgal szembeni aggályaikat hangoztatják, amikor Ukrajna mindenféle támogatásának megtagadását lebegtetik, amikor úgy beszélnek a háborúról, mint akiket sokkal jobban érint, mint bárki mást, akkor az ukrajnai magyar kisebbséget tolják maguk előtt, a kárpátaljai magyarokkal takaróznak, az ő érdekeikre hivatkozva kavargatják az illiberális fekáliát az Európai Unióban.

Ezt a semmivel nem igazolható hiányzást és távolmaradást alig egy héttel később sikerült még gyomorforgatóbb színben feltüntetni ezzel az elszólással, amely azt ünnepli, hogy hosszú idő után egy nemzetközi tanácskozás legfőbb témája nem az ukrajnai háború lesz. Olyan íze van ennek, mintha azt mondta volna, hogy végre máshol is halomra gyilkolnak valakik valakiket és viszont, végre mással is lehet foglalkozni, mint a rohadék ukránok legyilkolásával. Ha az ellenzék véletlenül komoly diplomáciai, külpolitikai alternatívát akarna állítani ezzel a gyalázatos önsorsrontó külpolitikával szemben, amit Szijjártó és főnöke képvisel (kötelező lenne már nagyon régen árnyalni ezt a rövid és hosszútávon egyaránt  keleti elhajlást, amire az önmagában nem válasz, hogy mindent helyeslünk, amit Brüsszel képvisel), nem lenne meglepő, ha első nekifutásra nem találnák a szavakat. A helyükben én se találnék megfelelő szavakat arra, hogy a Magyarország szomszédságában zajló háborúról az összes lehetséges politikai bőrt lehúzó, az áldozatot állandóan a háborús agresszor érdekében rugdosó, elmarasztaló, fenyegető magyar külügyminiszter a világ egy másik, jóval távolabbi részén kirobbant konfliktust arra használ, hogy belerúgjon az ukránokba. Egyúttal a tiszteletet emlegetve beszóljon a szövetségeseinek, ahogy szokta, mintegy megelőlegezve, hogy ezek a hungarofóbiás szemetek úgyis kioktatják és kritizálják majd az arabokat (ezek most nem terroristák, ezek a jó arabok), ahogy minket, mimagyarokat szokásuk bántani.

Még csak nem is arról beszélek, hogy a szombaton kirobbant izraeli konfliktus szinte nulladik percében siettek nagyon helyesen világossá tenni, hogy teljes mértékben támogatják Izraelt abban a harcban, amit saját területi szuverenitásáért, saját biztonságáért és a védelemhez való jogáért folytat (a legyen béke helyett), amihez képest nem tudom, hogy mennyi idő telt el Ukrajna orosz megtámadása után, hogy bármelyik magasrangúnak számító beszélő fej akárcsak hasonlót kiejtsen a száján. Hanem arról beszélek, hogy az Orbán-kormány külügyminisztere – amelyik kormány a moszkvai terrort úgy volt hajlandó hosszú idő után, halkan, békével öblögetve elítélni, mintha testületileg a fogukat húznák – kvázi annak örül, hogy Budapesttől légvonalban 2200 kilométerre végre kialakult (sokadszorra is kiújult) egy várhatóan minden eddiginél véresebb konfliktus, és végre nem kell egy nemzetközi tanácskozáson amiatt az aljaskodás miatt sunnyognia és feszengenie, amit az ukránokkal vagy a svédekkel szemben művel ő és a bandája több mint egy éve. Olyan, mintha Szijjártó annak örülne, hogy végre máshol is ölik a civileket, és végre nem a moszkvai háborús haverjai bűneivel foglalkozik a Nyugat. Végre nem az orosz terroristák mundérjának becsületét kell védeni mindenkivel szemben állva, végre megkönnyebbülhetünk egy kicsit.

Szijjártó Brüsszel utál minket, Brüsszel gyűlöl minket, Brüsszel ki nem állhat minket vértolulásos elborulása kapcsán meggondolatlanul és rendkívül jóindulatúan azt írtam, hogy ezzel a veszett szűkölés új dimenziójába léptek a nertársak. Ahhoz képest ez itt a mindig van lejjebb kategóriának még az orbánizmushoz mérten is újnak számító, elborzasztó mélysége. Pislogni sincs idő, és máris jön a következő.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.