NEHAZUGGY

És ha kell, akkor Haynauval mérik Európát, az aradi vértanúkkal pedig saját magukat

Polgári, ízléses, kulturált jó reggelt, vidám vasárnapot kívánok! Hagyományainknak megfelelően, a teljesség igénye nélkül ugyan, de a valóság és a tények feltétlen tiszteletben tartása mellett igyekszem az alábbiakban reflektorfénybe állítani néhány, kis hazánk nagy nyomorúságait plasztikusan és kiábrándítóan szemléltető, általam relevánsnak ítélt közéleti-politikai történést.

Mindenek előtt fogadjuk meg az ezercsilliárdos hiányt és veszteséget felhalmozó jegybank csörgősipkás elnökének jókívánságait, aki annyira nem tudott leépülni még, hogy ne lenne tökéletesen tisztában a napok egymásutániságával. Tegnap például kiválóan felmondta, hogy szombat van, tehát ma vasárnap lesz (és tényleg), mindenki élvezze a késői őszt (az ádvent fontossága most nem időszerű), és lehetőleg ne cseszegesse őméltóságát, hogy miért akkora az infláció, amekkora. Jó látni, hogy Matolcsy György is áll a helyzet magaslatán, mint a cövek, és tökéletesen elégedett magával, hát hiszen két éve harcol a világbajnok drágulás ellen, és úgy látja, hogy sikert sikerre halmoz. Nyilván bármiben, amihez hozzáér, ez nem is kérdés. Igazán megtisztelő, érezzük is megtisztelve magunkat, hogy a főnökével ellentétben, akinek sokáig ő volt a jobbkeze, egyáltalán ennyit is kipréselt magából.

Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy igen, Ukrajna háborúban áll, tegnap óta Izrael is háborúban áll, az EU-csúcsról TikTokon deliráló miniszterelnök állításával szemben azonban mimagyarok nem állunk háborúban, és ne is álljunk soha. Bár erre a garanciát nem őkorruptsága jelenti, bármennyire is kapaszkodik a rendeleti kormányzásába és hazudja le a csillagokat az égről. A teljes káoszra, teljes kudarcra és akár teljes csődre vonatkozó megállapításai mindazonáltal helytállóak, én magam sem tudnám precízebben összesűríteni az elmúlt tizenhárom év kormányzásának visszafordíthatatlan következményeit. Az biztos, hogy ebből a posványból, amibe beletaposott össznépileg, nem lesz könnyű megtalálni a kijáratot.

Tehát amellett, hogy nem állunk háborúban és ne is álljunk soha (a szellemi polgárháborúban már tizenhárom éve szügyig benne állunk), még azért van némi halovány ok az örömre: Például az, hogy mi még nem tartunk ott, ahol példának okáért Irán tart, mi még nem jutottunk el a demokratikus visszafejlődésnek ama csúcsára, hogy a saját polgártársaink Nobel-díjjal való kitüntetését az ország elleni támadásként értékeljük. Ezzel azt akarom mondani, hogy pozitívumnak tartom (ide jutottam), hogy Magyarországon nincsenek bebörtönzött jogvédők, esetleg leendő Nobel-díjasok.

Mi még csak ott tartunk (mi=Magyarország=Orbán-kormány), hogy miközben magunk előtt tolva hencegünk a külföldön folytatott kivételes szakmai kutatómunka csúcsára felért tudósaink teljesítményével, mintha személyesen a saját érdemünk lenne, az állami álhírügynökség bevetésével hallgattatjuk el a véleményüket. Amíg az ország tulajdonosa a Kominformmal és a Reichspressekammerrel a billentyűzetén, fröcsögve védi a sajtó szabadságát Brüsszeltől, vagyis az Európai Uniót totális médiaelnyomással vádolja, az általa propagandával hülyére zsibbasztott Magyarországon meghívják a közpénzmédiába Krausz Ferencet, a fizikai Nobel-díj friss tulajdonosát, a vele készült beszélgetésről szóló tudósításában az MTI néven futó állami-fideszes álhírügynökség pedig simán elhallgatja, hogy a szakember aggodalmának adott hangot a magyarországi tanári szakma jelenlegi megbecsültségével kapcsolatban. Konkrétan kicenzúrázzák belőle, hogy a világhírű kutató a tanári szakma fontosságáról üzent félreérthetetlenül a döntéshozóknak. Igen, az ország tulajdonosának, a munkaalapú társadalom feketeöves bajnokának, a Magyarországot vendégmunkásokra épülő akkumulátorlerakattá züllesztő illiberális gengszternek. Is. Meg a haverjainak.

Tegnap óta nem tudtam még túltenni magam ezen a gyászos tényen, hogy 2023 Magyarországán, hivatalosan még mindig az Európai Unió egyik tagországában ugyan nem börtönöznek be leendő Nobel-díjas emberjogi aktivistákat, de nem mehetnek át az állampárti propagandagépezeten kritikus üzenetek akkor sem, ha azokat elismert, nem mellesleg a rezsim által minden irányból körbelefetyelt, a világ tetején álló magyar ember szeretné közvetíteni. Az bezzeg belefért három napja az MTI objektív hírfolyamába, hogy a rendőrminisztérium két pár gumicsizma szellemi és erkölcsi szintjén gravitáló, papagáj üzemmódban közlekedő államtitkára arra jutott az ő mérhetetlen bölcsességében (és nem szakadt rá az ég, ahogy Szentkirályi Alexandrára se, vagy éppen a nem teljesen más okokból ugyan, de az adófizetők jellegváltozáson átesett pénzéből jótékonykodó Mészáros-Várkonyi házaspárra se), hogy a magyar Nobel-díjasok is azt bizonyítják, hogy a magyar oktatást megbecsülni kell, nem lebecsülni. Hi-he-tet-len. Mint ahogy az is belefért az MTI-be, hogy Szili Katalin megélhetési köpönyegforgató miniszterelnöki főtanácsadó a Vasárnapi Iskola Alapítvány éves összejövetelén, a határon túl és a diaszpórában élő magyaroknak udvarolva, hogy a közösség, amely elveszti értelmiségét nagyon nehéz jövőre van ítélve. És nem, neki se rogyott a fejére a mennyezet.

Szóval baltával, láncfűrésszel, körfűrésszel, buldózerrel trancsírozzák szét a közoktatást, majd a romjain, az oktatás iránti elkötelezettséggel öblögetve, a televíziós celebből lett milliárdos strómanné jótékonykodik és megvalósítja önmagát. Mert van neki egy rakás diplomája és egy cefetül romantikus, ATM-re hasonító férje, akitől csak kérni kell, és ő ad számolatlanul. Úgyhogy a nej most már évek óta segít a digitálisan lemaradt iskolákon, neki szívügye a High-Tech Suli program, amelynek egyedisége – mondja Várkonyi művésznő – abban a komplexitásban rejlik, amelyet elsőként valósítottak meg Magyarországon. A digitális eszközöket nyitott tanulási térrel, a több tantárgyat felölelő pedagógiai módszereket fejlesztő képzéssel és a tanárok anyagi támogatásával ötvözték. És nem érzi, hogy mennyire gáz, amit művel, nem érzi kínosnak, hogy a szarrá alázott magyar tanártársadalom lassú és fájdalmas agóniája fölött, az irányított állami közbeszerzésekből szarrá hizlalt milliárdos férje nevére íratott pénzekből játssza a tehetséges üzletasszonyt, akinek

megmelengeti a szívét, amikor azt látja, a pedagógusok a gyerekekkel együtt lelkesednek a modern technológiáért.

Hát van ez is bőven annyira hányingerkeltő, mint hogy van emberszabású újságíró, aki képes volt leírni a Mészáros-Várkonyi párost fényező cikkben, hogy sok nő örülne, ha egy évben akár csak egyszer csokorral lepné meg a párja, Várkonyi Andrea viszont nem panaszkodhat, rendre virággal kedveskedik neki férje, Mészáros Lőrinc.

Attól meg alig marad el valamivel, hogy a maffiakormány volt és jelenlegi sötét arcai – konkrétan Varga Judit és Lázár János -, ott tartanak a lealjasodásban, hogy párhuzamot vonnak az aradi vértanúk és Magyarország uniós „elnyomása” között. Szavakba önthetetlenül undorító, hogy a keze alatt összeomló magyar vasúti közlekedésért felelős dörzsölt vidéki földesúr elmegy Aradig, és a 174 évvel ezelőtti kivégzés helyszínén, azaz a szomszédos országban terjeszti azt a hazug mocskot, ami úgy szól, hogy

az aradi vértanúkat ugyanolyan koncepciós eljárással ítélték el, mint amivel a mai birodalmak, „birodalommá válni akaró erőközpontok” is gyakran élnek, amikor „egy-egy nép jogos jussát világnézeti okból tagadják meg”. A döntés már megvolt, az eszközöket pedig ahhoz igazították.

És jön az igazságügyi miniszter, akinek a bíróságon kellene magyarázkodnia Kenőpénzes Pál ügyében, a vérkorrupt végrehajtói maffia ügyében, a lehallgatási botrány ügyében, de ő nem bujdokol valahol szégyenében, hanem osztja az észt és moralizál:

Az aradi tizenhármak példája és öröksége az, hogy az igazság (???) mellett, az igaz ügy (???) és a józan ész mellett a végsőkig ki kell tartani, és soha nem szabad meghátrálni. Most ismét birodalmak és külső erők próbálják ránk kényszeríteni az akaratukat. Akár Brüsszelből, akár Washingtonból meg akarják mondani, kivel és hogyan éljünk együtt, mit gondoljunk a családról, hogyan neveljük a gyermekeinket és hogy kinek a háborúját vívjuk. Az aradi vértanúk példáját követve ma is az a feladatunk, hogy rendíthetetlenül képviseljük saját, magyar érdekeinket.

Az igazságot, a józan észt hírből nem ismerő, az ország visszafordíthatatlan lealjasításának mélysötét verme alján rendületlenül lapátoló erkölcsi toprongyok most már világosan és cáfolhatatlanul arra tettek fel mindent, hogy a magyarokat Európa ellen hangolják. Ez a terv maradt. Minden embertelen, aljas vagy bizonyíthatóan hazug megnyilvánulásuk arra van kihegyezve, hogy a magyarok Nyugat-Európát tartsák minden bajuk forrásának. És ha kell, akkor Haynauval mérik Brüsszelt, ami még mindig egy város, és nem megy sehova, és ha kell, akkor az aradi vértanúkkal mérik saját magukat.

Nem tudom, minek hívják ezt civilizált kultúrnyelveken, de hogy ennél is mélyebbre legfeljebb akkor süllyedtek, amikor Moszkva helyett Brüsszelt ábrázolták bomba formájában és kitapétázták vele az egész országot, az egészen biztos. Ez ugyanannak a gusztustalan kútmérgezésnek a meghosszabbítása, és ha van pillanatnyilag a lyukas költségvetésnél, az üres államkasszánál, a keleti gigahiteleknél, az akkumulátorfertőnél vagy az infláció által felzabált jelennél nagyobb bajunk, akkor az ez: ez már az EP-választási kampányuk. Az ország nyomorba döntéséből csak úgy tudnak hosszú távon jól kijönni, ha a Nyugatot mocskolják. Az ellenzéki tüntetést vérbe fojtó fehérorosz diktátor a barátjuk. Az örmény keresztényeket Hegyi-Karabahból elüldöző azeri diktátor a barátjuk. Az Ukrajnát másfél éve öldöklő moszkvai diktátor a barátjuk. A kurdokat lemészároló török szultán a barátjuk. A keresztényeket bizonyíthatóan üldöző kínai kommunisták a barátaik. Nekik Brüsszelt, Stockholmot, Washingtont, Berlint kell legyőzniük, hogy valahol legyen.

Aki még mindig nem érti, hogy mennyire súlyos a helyzet, és ha sikerrel járnak, mi lesz ebből az így is leamortizált, lombokoronamentes lombkoronasétányokkal, víz nélküli csónakázótavakkal, tanárok nélküli iskolákkal telepakolt országból, az – bármilyen szomorú – lassan bűnrészessé válik ebben a mocsokban. Az idő pedig fogy, és nem nekünk dolgozik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább