Május 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A jog mindenek felett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gulyás Gergely szerint a jognak még a Szovjetunióban is nagyobb tisztelete volt, mint az Európai Bizottságban. A kijelentés természetesen a nekünk járó uniós pénzek kapcsán hangzott el, kiemelve, hogy a közösségi jogot a Bizottság következmények nélkül tudja ellenünk használni, mivel ezt mindenféle felügyelet híján megtehetik.

Mondta ezt a Bayer Sóban jogász kormányunk szintén jogász kancelláriaminisztere, aki mint tudjuk, híres a független és kifinomult gondolkodásáról (fiatalember révén, jobb híján nyilván alaposan tanulmányozta a Szovjetunió történetét a jog szempontjából, illetve annak alkalmazását is, különös tekintettel a közösségi jogokra), de jó fideszes káderként mintakövetésben is kiváló. Mondhatjuk, hogy már régi mintája ez a Fidesznek, mármint, hogy a leginkább rájuk jellemző dolgokat, másokra fogják, illetve másokon kérik számon. Jelen esetben a felügyelet nélküli jogi visszaélésekre gondolok. Az Uniónak többek között ez az, ami nem tetszik, és egyfajta felügyeletként is próbál működni, különösen amióta rájöttek, hogy mit művel a magyar jogászkormány. Végül is ez a „nekünk járó” pénz az ő pénzük, és épp ezért van beleszólásuk abba, hogyan költsük el. Főleg miután megtapasztalták, hogy milyen kamuprojektekre mentek a támogatások, illetve hogyan játszották ki a NER-nek ezen pénzek túlnyomó részét. Arról nem is szólva, hogy Gulyás ezzel a kijelentéssel szembe köpte mindazt, amit a Fidesz képviselt még a rendszerváltás idején (elnézést, valójában mindig is csak úgy tett mintha képviselne bármit is, a saját anyagi és hatalmi érdekeiken kívül), illetve azóta is, vagyis hogy harcos antikommunistának mutatja magát. Emlékszünk még, amikor Orbán Viktor Nagy Imre sírját megmászva lopta be magát a politikai „idősíkba.”

Az Unió másik nagy problémája a jogászkormány azon ténykedéséből fakad, hogy gyakorlatilag leépítették, kiüresítették a fékek és ellensúlyok rendszerét, vagyis formailag létezik főügyész, illetve ügyészség, bíróság, alkotmánybíróság, köztársasági elnök (aki akár vissza is dobhatna sok törvényt), de mind Orbán Viktor zsebében vannak, vagyis mindezek nem függetlenek a végrehajtó hatalomtól. Lehet ezt csűrni-csavarni, ahogy ezt a jogászok szokták is, de a helyzeten nem változtat, és ezt az Unióban már tudják. Ha csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez az már önmagában garancia lenne az EU-nak ahhoz, hogy odaadják a pénzeket, de természetesen Orbán és kormánya hallani sem akar erről, mivel jó tudják, hogy akkor felelősségre vonhatóak lennének. A rendszerváltás nagy eredménye ugyebár a felelős, illetve felelősségre vonható kormányzat, ami a korábbi szovjet típusú rendszerre nem volt jellemző.

Amúgy se vagyok túl jó véleménnyel a jogászokról. Elnézést is kérek minden tisztességes jogásztól, sajnos a mai világban nélkülözhetetlenek, de egy ideális világban nem lenne szükség rájuk, hiszen nem merülne fel, hogy akármelyik szerződő fél át akarná verni a másikat. Még szerződésre sem lenne szükség, elég lenne ha a szavunkat, illetve a kezünket adnánk rá. Helyenként magyar-magyar tolmácsnak szoktam nevezni a jogászokat, hiszen ez az, amit ők éveken át tanulnak. A jogi nyelvezetre gondolok, amit az átlag halandó nehezen ért meg, de még jó, hogy itt vannak a jogászok és fordítanak nekünk. 

Egyik kedvenc íróm, Frank Herbert egyik regényében (A dosadi kísérlet) leír egy olyan jogrendszert, melyben egy per minden résztvevője az életével játszik. Egy bírósági per során a bírótól kezdve, az ügyvéden és az ügyészen át a pereskedőkig bezárólag, mindenki elvesztheti az életét is (a megfelelő formák betartásával meg lehet ölni a per bármelyik résztvevőjét) – ha az ügyvéd nem jól képviseli az ügyfelét, ha a bíró rosszul vezeti a tárgyalást vagy rosszul ítél, stb. Kíváncsi lennék hányan mennének jogásznak, ha egy ügyre az életüket is fel kellene tenniük. Valahogy az az érzésem a jogászokkal kapcsolatban (hozzávehetjük az orvosok nagy részét is), hogy nem azért mennek erre a pályára, mert érdekesnek találják, netán elhívatottak, segíteni akarnak másokon, stb., hanem kizárólag azért, mert sok pénzt lehet vele keresni. Orbánék esetében még hozzátehetjük, hogy még dolgozni sem kell elmenni, elég ha politikusnak állnak.

A jog, a hozzá kapcsolt ideák ellenére a gyakorlatban nem az igazságról és a törvényességről szól. A szempont mindig az, hogy bármilyen tett jogilag védhető-e vagy sem. Egy jogászokból álló kormánynak meg pláne. Megtapasztaltuk már párszor, hogy a jogot arra használják, hogy védhetővé tegyék a saját egyéni, önző érdekeikből fakadó tetteiket. Ha kellett új törvényeket hoztak, illetve változtattak a régieken, hogy mindazt meg tudják tenni, amit megtettek. És nyugodtan megtehették, mivel nem volt kontroll, illetve felügyelet, ami ezt megakadályozhatta volna. Egy jogászokból álló vezetésnek soha nem az a kérdése, hogy amit tenni akarok az helyes-e, a közjót szolgálja-e, törvényes-e, visszaélek-e a rám bízott hatalommal, hanem az, hogy hogyan változtassak úgy a törvényeken, hogy megtehessem azt, amit akarok. Az ő jogaik mindenek felett állnak, de a kötelességeikkel nem foglalkoznak.

Természetesen meg vannak sértődve, ha diktatúrának nevezik a rendszerüket, de minek nevezzünk egy olyan rendszert, ahol a törvényhozó hatalom olyan törvényeket, hoz, melyek nekik kedveznek, a bírói hatalom úgy értelmezi a törvényeket, hogy szintén nekik kedvezzen, és a végrehajtó hatalom úgy hajtja végre ezeket, hogy az megint csak nekik legyen jó.

Az Unió viszont elvágta ennek a finanszírozását, a rossz kormányzás és a felelőtlen pénzügyi politika pedig válságba sodorta az országot, szóval most a jogászok kormánya is fuldokol és kapálózik. Gulyás fenti kijelentése, amellett, hogy nonszensz, ebből a szempontból nézve valójában teljesen irreleváns és felesleges, hiszen az ilyen jellegű megjegyzések nem változtatnak semmin, csak elpukkannak a levegőben, és legfeljebb a hívők hergelésére jók. El tudom képzelni, hogy ez után a narancs szekta tagja felháborodva mondogatják egymásnak, hogy igen, még a szovjet rendszer is jobb volt, mint most Brüsszel, de attól még ugyanúgy kommunistázni fognak tovább, bár én már azt se tudom, hogy kiket szoktak mostanában lekommunistázni. Nem hiszem, hogy mondjuk a Thürmerre gondolnának. Lehet, hogy a svédek lettek azóta komcsik? Manapság bármi előfordulhat. Azért remélem a szovjetek feldicsérése kiveri a biztosítékot a hívők egy részében is. 

Egy kedves barátom arra a radikális elképzelésre jutott, hogy minden politikai, közigazgatási, gazdasági döntést át kellene adnunk az Uniónak, mert szerinte csak jobban járhatunk. Nyilván ő egy hazaáruló libsi, erős anarcho-szindikalista beütéssel, viszont a jelenlegi folyamatokat látva magam is hajlamos vagyok egyetérteni vele, főleg azért, mert még mindig hihetetlen számomra az a tény, hogy ennyi balfaszkodás, lopás, rombolás, ostoba és felesleges intézkedés, ennyire elcseszett gazdaság-, pénz- és külpolitika és ennyi botrány után, emberek még mindig lelkesen, kritikátlanul tapsikolnak tovább mindenre, amit ezek művelnek, és még mindig elegen vannak ahhoz, hogy Orbánék mindezek után is hatalomban maradjanak.

Persze, hiszen ők mindig mindent jól csinálnak, még akkor is, amikor a Varga – Nagy – Matolcsy trió egymást hibáztatja és egymásra mutogatnak, ami legalább az elismerése annak, hogy mennyire rossz a helyzet. De hát ők nem jogászok. Ez lehet a probléma. Hiába tett oda Orbán Viktor gazdasági és pénzügyi „szakembereket,” nem sikerült jól elvégezniük a feladataikat, szóval legközelebb nyugodtan kinevezhet jogászokat is ezekbe a pozíciókba is, nem fog számítani, hiszen egy jogász, főleg ha fideszes, akkor eleve mindenhez is ért. Azért az sokkal jobb lenne, ha nem lenne számukra legközelebb.

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.