NEHAZUGGY

Utol kellene érni legalább huszadik századot, ha már a huszonegyedik elsöpört mellettünk

Swan Edgar | 2023. Szeptember 25, Hétfő | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 228,540 forint, még hiányzik 2,771,460 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Pintér Sándornak külön is, őt lassan ideje lesz nemzeti kincsnek, hungarikumnak vagy legalább világörökségi helyszínnek nyilvánítani, nehogy még beépítse valamelyik felhevült nerenc. Eddig nem értettem Orbán Viktor zseniális döntését, mármint azt, hogy egy nyugdíjas rendőrminiszter óvó gondjára bízza az oktatást és az egészségügyet. Is. Még a független elemzők, újságírók és sírkőfaragók megfejtése sem győzött meg, hogy Pintér Sándor érti a dolgát, határozott, céltudatos, igazi rendőrparancsnok, tehát ha mást nem, rendet azt tud ő csinálni. A szkepticizmusom egyik oka az volt már akkor is, hogy az országban és a rendőrségen belül sem tudott rendet csinálni, akkor miért tudna olyan területeken, melyekhez nem is ért? A másik oka pedig az, hogy nem hiszek a mondásban, mely szerint tolvajból lesz a legjobb rendőr. Vagy csendőr, de azt még nem hozták vissza, majd ezután fogják. Mondjuk engem senki nem kérdezett meg arról (sem), hogy akarom-e Pintért, vagy nem akarom, Pintér pedig arról nem kérdezte meg sem az egészségügyben, sem az oktatásban dolgozókat arról, akarják-e, hogy ide-oda vezényeljék őket. Az új fejlemény, hogy kivételesen nem Semjén nertárs nyújtott be az éj homályában valami elképesztően aljas törvénymódosítást, hanem a komplett Fidesz-frakció szándékozik benyújtani egy olyan javaslatcsomagot, amihez képest az eddigi aljas salátatörvények jószándékról és hozzáértésről tanúskodnak. Ebben aztán van minden, mint egy rendes búcsúban. Hogy majd akkor a polgárőröket ki lehet vezényelni a határra, hogy őrizzék azt. A kérdésem az, hogy a huszonszázmillió csilliárdba kerülő csirkeháló ezek szerint nem védi egész Európát? Megmég minket sem véd? Annak ellenére sem, hogy rengeteg pénz ütötte valakinek a markát a felépítésével? És a határvadászok, azokkal mi van? Az volt, hogy ők majd kapnak normális fizetést, és ezért özönleni fognak az emberek, hogy bekerüljenek ebbe az elit csapatba. Nem özönlenek? És ha nem özönlenek, akkor tényleg az a megoldás, hogy a polgárőröket vezénylik oda?

Megnéztem a polgárőrségről szóló hatályos törvényt. Eszerint a polgárőrség önkéntes, ingyenes, a polgárőr-egyesületek kizárólag a saját lakóhelyükön rendelkeznek némi – távolról sem hatósági – jogkörrel. Az állam ezeket az önkénteseket azzal támogatja, hogy egy darab polgárőr egyenruhát, és egy darab fényvisszaverő mellényt biztosít számukra. Mármint nem évi egy darabot, hanem összesen egy darabot. És akkor itt még csak nem is az a kérdés, hogy egy kizárólag önkéntesekből álló, a lakóhelyük biztonságát védeni óhajtó szervezetet milyen alapon akar Pintér akárhová is vezényelni, hanem az is, hogy kiket óhajt a határra küldeni? A nyugdíjas postásból, volt buszsofőrből és vérmes konyhásnéniből álló helyi egységet? Vagy csak azokat, akik kötődnek az őhazájuk erősen ijesztő elképzeléseihez, de kell adni nekik valami jogkört, hogy a párt majd adott pillanatban a Fidesz szolgálatára álljon, ha netán szükség lesz rájuk a kormányalakításhoz? Aztán kapnak fegyvert is? Mert akkor mindenki jobban jár, ha szép csendesen elkezd csomagolni. Valami oka csak kell legyen a javaslatnak, de hogy az nem függ össze sem a határvédelemmel, sem semmiféle országos érdekkel, az egészen biztos.

Az álomszerű történetek csak a hollywoodi filmekben léteznek. Általában. Van néhány kivétel is. Például az én álmom, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor 1996-ban bencés gimnáziumi diákként életemben először találkozhattam a polgári ellenzék összefogásán dolgozó Fidesz-elnökkel. Az álom azóta valósággá vált, s mellette dolgozhatok. Ma kilenc éve volt a külügyminiszteri eskütétel (Facebook/Szijjártó Péter)

Ennél csodálatosabb szerelmi vallomást ritkán lát az ember. Hogy elrepült az a kilenc év, ami alatt Szijjártó Péter beteljesítette a saját álmait! Szinte észre sem vettük, pedig nem ártott volna éberebben figyelni, mert iszonyatosan sokba került nekünk az ő mindösszes álma, és még egyáltalán nem mondott le arról, hogy az eddigieknél is jobban kiteljesedhessen. Milyen nagyszerű lenne, ha egyszer, véletlenül lenne egy olyan politikus ebben az országban, amelyik nem csak a saját álmait kergeti bárkin és bármint átgázolva, hanem érdekelné az is, hogy az emberek, akik minimálbérből fizetik a lélegeztetőgépeket, palotákat, repülőutakat, határkerítéseket, stadionokat, vadászati kiállításokat, nemzetközi sporteseményeket, letelepedési kötvények hozamát és visszafizetését, kisvasutat, Hatvanpusztát, botlábú focistákat, parlamenti szavazógépeket, politikából élőket, szóval hogy az ő álmaik miről szólnak. Mert biztosan nem erről:

Szóval felpumpálják közpénzből Lőrinc testvér vállalkozását, kap egy zsíros megbízást, amit aztán bagóért elvégeztet másokkal. Ez a bevett gyakorlat egyébként, szóval semmi meglepő nincsen benne. Szar is lenne, ha mondjuk megyénként lenne 2-3 olyan magyar vállalkozás, amelyik megkapja a megbízást, és akkor nem egyetlen zseni gazdagodna ezen is, hanem sok vállalkozás osztozna a munkán és a bevételen, és tudna munkát adni az embereknek. Jobb ez így, hogy akik valójában elvégzik a megbízást, azok csak annyit kapnak, hogy éppen életben tudjanak maradni. A nagy pénz meg megy oda, ahová a többi is. Zsebbe.

Mindeközben Varga Judit – ismeretlen minőségben – kutyaversenyre látogatott, kolbászt evett mustárral, távcsővel kémlelte a határt és arról mesélt, hogy:

Ha arról van szó, hogy ki európai, ki tett hozzá az európai értékek gazdagításához, ki adta a vérét, verejtékét azért, hogy ez a kontinens a világ legjobb helye legyen, akkor a magyarok ott vannak az első helyen. (Facebook/Varga Judit)

Hát ugye Orbán Viktor jobban érzi magát a Türk Tanácsban, mint az Európai Unió ülésén Brüsszelben. Szóval vagyunk mi itt sokan, akik európainak érzik és vallják magukat, de a kormány tagjai aligha tartoznak ebbe a csoportba, mert ők mindig a gazdájuk után mennek. Az európai értékeket pedig éppen igyekszik szétverni a jó magyar kormány – mert amit ellopni nem tudnak, beleköltözni nem lehet, azt szét szokták barmolni -, vért és verítéket pedig soha nem adtak ők semmiért. Legalábbis a sajátjukat nem, mert nagyon szeretik a máséval verni a csalánt. Be kellene már fejezni a melldöngetést, mert az öndicséret továbbra is büdös, ahogy a sérelempolitizálást is, és utol kellene érni legalább huszadik századot, ha már a huszonegyedik elsöpört mellettünk. Ehhez persze az kellene, hogy ne visszafelé haladjunk az időben, hanem előre.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Végjunk bele az új hétbe, hátha kivételesen történik valami jó is. Vagy nem. Mi mindenesetre hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!