Május 6,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pedig érzik, hogy rég kihűlt a fürdővíz, és már elég mocskos is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 228,540 forint, még hiányzik 2,771,460 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tiszteletem mindenkinek, üdv a fedélzetközben! Vagy a gépházban. Kinek mit dobott az orbáni önkény. Mindenesetre, akármit is dobott, én azért verem lelketlenül, illetve lehetőség szerint inkább többé, mint kevésbé lelkesen napi szinten a klaviatúrámat, hogy akikhez esetleg nem jutnak el a napi történések a fedélzetről (valószínűleg a gépház zaja miatt), ám esetleg erre járnak, azok is tágra nyílt szemekkel rá tudjanak csodálkozni egyre és másra. 

Példának okáért. Miután mindenki könnyekig meghatódott azon, hogy dr. Lévai István Zoltán, a vesztegetési ügybe szinte belebukott szinte exfideszes választókerületi elnök lemondott és hivatalosan legalábbis a fideszes fedélzeti kabinjából is száműzte magát, pár nap múlva kiderült, hogy nem úgy van az, mint volt régen. Tudniillik az akol melegéhez azért ragaszkodik, inkább nem mondana le róla. A jóember öt nap leforgása alatt megvilágosodott: 

„Ugyan jogsértést nem követtem el, de a történtek következményeinek ismeretében a hibámért a politikai felelősséget vállalom és nem kívánom a helyi közösséget ezzel az üggyel terhelni, ezért mind a 15. egyéni választókerületi elnökségi tisztségemről, mind Fidesz tagságomról lemondtam. Tekintettel arra, hogy 2019-ben ötödik alkalommal választottak meg közvetlenül Kossuth Ferenc-telep és Belsőmajor telep önkormányzati képviselőjévé, ezért az irántuk érzett felelősség miatt a továbbiakban mint egyénileg megválasztott önkormányzati képviselő fogok dolgozni.”

Ennyi, bazdmg. Nemhogy azonnali hatállyal vád alá helyezné a Polt Péter vezette ügyészség, nemhogy elszámoltatnák, hogy mibű ajánlgatta azt az 5 milliós megvesztegetési pénzt, nemhogy a pártja sűrű bocsánatkérések közepette eltüntetné és példát statuálna vele, nem. Ő dolgozik tovább, mert őt megválasztották. Na ez a baj, ez a legfőbb baj ezzel a korrupciótól bűzlő, az alvilági módszerekkel kormányzó Jézus Viktor által nemzett, marhára nemzeti, cserébe illiberális és súlyosan antidemokratikus rendszerrel. Ez: nincs olyan, hogy morál, erkölcs és becsület. Helyette van hazudozás, kollektív hülyének nézés és a felelősségvállalás totális, maximális, ordító hiánya.

Felelősség? Mi az? Valami betegség, bazdmg? Olyasmi. Ahol Vargák, Rogánok, Schadl Györgyök, Völnerek, Szijjártók –  a brancs élén a fő polihisztorral, Jézus Viktorral – azt csinálnak, amit akarnak, mert bármit is csinálnak, annak rájuk nézve semmi (értsd: nulla) következménye nincs, ameddig a felelősségre vonás iránt semmilyen társadalmi léptékű igény nem mutatkozik, addig itt nemigen érdemes változásban reménykedni. Ameddig ezek az esetek legfeljebb az állami propagandagyáron kívül eső, azaz a Rogán-központtól függetlenül működő médiafelületeken bukkannak fel, addig evidens módon az alultájékozott, választásokat eldönteni képes populációhoz el sem jutnak, legfeljebb nyomokban és foltokban. Mert erről az MTVA nem pofázik, és nem is fog. Hiszen ezért hívják közmédiának a NER tizenharmadik évében is, szégyenszemre: hogy elhallgassa a rezsimre nézve vállalhatatlan történeteket. Többek között ezért nem demokrácia ez, amiben élünk, hanem mélyülő diktatúra, kedves sütőtökszínű narancslekvárt fogyasztó honfitársaim, akik mindig kikéritek magatoknak ezt a diagnózist. Tény, hogy ennél vastagabb diktatúra tombolt a III. Birodalom goebbelsi propagandájának virágzása idején, vagy a jelenlegi vastagon cenzúrázott orosz pártállami kreálmányokban volt és van jelen, amelyekkel a nyomorult oroszok elől kitakarják a realitást.

Attól nem lesz demokrácia, amit itt látunk, a jólét és szabadság fellegvárában, ebben az ezeréves Szent István-i tragikomédiában. Ahol az 5 milliós megvesztegetésre készülő embert mentegető Kocsis Nembuzeráns Máté egyéb frontokon sem tud leállni, muszáj neki a szájával dumálni. Az állampárt frakcióvezetője arról beszélt tegnap a fent említett közmédiában, hol máshol, hogy ők tulajdonképpen a választási törvény kiterjesztésén ügyködnek. Vagyis a jövőben azokra az álcivil szervezetekre, amelyek választáson indulnak, ugyanazok a szabályok vonatkoznának elszámolás, működés, elfogadható finanszírozás terén, mint a pártokra. A jogászpárti frakcióvezető szerint a törvény akár a politikai korrupcióellenes törvény nevet is kaphatná, az ügyeletes tenyérjós pedig előre megjósolta azt is, hogy Brüsszel nem fogadja majd jól ezt a remek törvényjavaslatot: „A lelkesedésük nem lesz nagy ettől a törvénytől, mi viszont sérelmezzük, hogy miközben a Magyarországnak járó pénzeket nem adják meg, addig a baloldali szervezeteknek, médiafelületeknek öntik a pénzt”: ez nem fair. Majd bírálta az EU vezetését, mondván, ha az jó lenne akkor „a keleti határainknál nem lenne háború, délen migránserőszak, a nyugati határok felől pedig gazdasági támadás”.

Bravó, bazdmg. Mit ittál? Erős a dumád, Mátéka, nem csípi a szádat? Mi jár nekünk, aranyom? Itt egyvalami jár: a ti szátok reggeltől estig. És ahányszor kinyitjátok, a híveiteken kívül a forint szarja össze magát azoktól a hajmeresztő okosságoktól, amik távoznak fogaitok kerítésén. Akár magadra is veheted. Meg a gazdádra. De pláne a Vargára vagy a Matolcsyra vagy a Nagy Mártonra. A három pénzügyi Merlin, a nagy varázslók. Különösen az előbbi addig bűvészkedett, ameddig akkora lett a hiány, hogy az már nemhogy a Holdról, hanem egy messzi-messzi távoli galaxisból is tűélesen látszik. Nagy bajban van a a költségvetést, ezt jelzik a frissen nyilvánosságra hozott adatok is. Augusztusban az államháztartás egyhavi hiánya 358 milliárd forint volt, ez minden idők legmagasabb nyolcadik havi deficitje. A nyolchavi hiány közben elérte a 3298 milliárd forintot, ami az egész évre tervezett 3400 milliárd forint 97 százaléka. A kormány a vártnál magasabb hiányt a háborúval, a szankciókkal, a magas energiaárakkal magyarázza, ám ez félrevezetés. Az energiaárak ma már lényegesen alacsonyabbak annál, mint amivel a költségvetés tervezésekor számoltak. Az első nyolc hónapban energiatámogatásokra a kormány 1085 milliárd forintot kifizetett a rezsialapból, ám a várható éves kifizetések messze elmaradnak majd a tervezettől, miközben az alapot finanszírozó különadók befolynak a költségvetésbe

Magyarra fordítva, Hadházy Ákos után szabadon: muszáj hazudniuk, mert túl sokat loptak. És ha ez valamilyen rejtélyes oknál fogva leesne a keményen dolgozó kisemberek tömegeinek, és esetleg kinyílna a csipájuk, akkor lehet, hogy még arra is rájönnének, hogy rosszabbul élünk mint négy éve, mint egy éve, mint a kolbászból font kerítést ígérő tavalyi választási kampány idején. Ugye, nertársak? Ugye, Rogán? Sőt, még a végén az is kiderülhet, hogy a mi pénzünkön legyártott szlogenjeidet az ellenzéknek kellene használnia ellenetek. Mert az ellenséget a saját fegyverével legyőzni: az az igazi érdem. Legalábbis én biztosan ezt tenném a nagyok helyében, de én nem vagyok nagy. 

Összegezném: baj van a toronyban, a birodalmi gépezet akadozik, kizárólag kommunikáció szintjén tudják már csak manipulálni a sajátjaikat. Akik ugyan érzik, hogy már rég kihűlt a fürdővíz és már elég mocskos is, de még reménykednek abban, hogy hátha mégis tisztán meg lehet úszni ezt a szart, amiben tevőlegesen segítik ezt a bűnbandát. Az a baj, hogy nem lehet. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.