Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Göncz Árpádnak elhittem, Novák Katalinnak nem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,495,206 forint, még hiányzik 1,504,794 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Hétfő van, úgyhogy leginkább az elmúlt hetet lehet ilyenkor, hajnalhasadás után nem sokkal áttekinteni, ami szokás szerint nem volt éppen unalmas, mert ártunk és ormányunk tesz arról, hogy véletlenül sem unatkozzunk. Kenyér már régebben nincs, de azért cirkuszra még futja. Családbarát kormányunk családbarát hajlamú influenszerei nem is hagyták ki az alkalmat, hogy betekintést engedjenek az alattvalóknak a magánéletükbe. Mert ugyan az ezer évre titkosítva van, hogy eddig mennyit buktunk Paks2-n és még mennyit fogunk bukni, mire fel is épül (ha felépül), ahogy azt sem tudjuk, hogy eddig mennyi hitelt vett fel a kormány, kiktől és milyen feltételekkel, de azt máris tudhatjuk, hogy Petinek most volt a századik meccse a Dunakesziben. Szijjártó Petinek. Nem a kapuzárási pánikkal küzdő külügyminiszternek, hanem az ő gyerekének. Merthogy apu kiposztolta, ahogy azt is, hol vásárolt valami – neki persze nem, de hétköznapi embernek bizony meglehetősen – drága cipedlit a lábikójára. Nekem a legjobban az tetszett, hogy a 9 és 12 éves gyerekeitől értesült arról, hogy van ez a bolt, ahol nagyon különleges – meg ne kérdezze senki, mitől különleges, mert én nem tudom – lábbeliket lehet kapni. Nekem is voltak ennyi idősek a gyerekeim, de valahogy abban a korban teljesen megfelelt nekik a (felénk legalábbis) munkaruházati boltban vásárolt, jó minőségű, de olcsó tornacipő sportoláshoz. Igaz, nem Dunakeszin fociztak, csak a játszótér melletti grundon, és fára másztak, bringáztak, túráztak és hasonló – szerintem teljesen normális – dolgokat csináltak, de hogy a divat volt az utolsó, ami érdekelte őket, az biztos. Nálunk a divat iránti igény csúcsa az volt, amikor évente kétszer átmentünk Komárnóba, ahol volt egy áruház, talán Kenvelo (ebben már nem vagyok biztos, csak ez dereng, lehetett valami hasonló nevű tök más), ahol az itthoni árakhoz képest olcsón, egészen jó minőségű cuccokkal lehetett pótolni a kinőtt, tönkrement ruhadarabokat.

Igaz, akkoriban még nem nagyon volt arra példa, hogy egy külügyminiszter reklámozta volna egy túlmozgásos kamaszgyerek márkaboltját, de hát változnak az idők. Akkoriban a külügyminiszter az ország külügyeivel foglalkozott, öltönyben járt tárgyalni, és néha leszállt a földre, nem járt repülővel a szomszéd faluba, és nem vonta bele a családi életébe az ország népét. Igaz, a köztársasági elnök sem örökítette meg az összes magánjellegű rezdülését, pláne nem hurcolt magával egy egész stábot kirándulni, fagyizni, misére, és nem boldogított a fotókkal minket. Azt pláne nem hazudta, hogy személyesen járkál bevásárolni, mert neki feleségi és anyai kötelességei vannak, ami pont úgy történik, mint Kovácséknál a Havanna lakótelepen. Arra emlékszem, hogy a kormánypártiak által oly hevesen gyűlölt Göncz Árpád majdnem megőrjítette a kötelezően mellé rendelt testőrt, mert ragaszkodott hozzá, hogy személyesen vigye le a szemetet, ahogy mindig szokta. Neki elhittem, Nováknak nem.

Donald Trump nagy erőkkel kampányol önmaga mellett, ennek keretében kissé lehülyézte Joe Bident, a szellemi frissességét legalábbis kétségbe vonta, majd szorosan ez után bejelentette az ámuló hallgatóságnak, hogy ha Bidenen múlna, belevinné Amerikát a második világháborúba. Biztosan nem szólt neki senki, hogy azon már túl vagyunk, ahogy arról sem értesítették, hogy Barack Obamát nem kell neki legyőzni momentán, mert nem indul a választáson. Megvan a véleményem a magyarországi választók egy részének elmeállapotáról, de azért az sem semmi, ha tényleg így maradnak a dolgok a nagy vízen túl, és két, többé vagy kevésbé szenilis bácsi közül fognak választani a népek. Mert azért az elég gáz, ha a világ elvileg legnagyobb hatalommal rendelkező embere nem igazán tudja, hogy mi történik a világban, de még a kertben is eltéved, elalszik, hasraesik, a másik jelölt pedig a mindössze három évvel idősebb riválisán gúnyolódik, közben nála sem annyira stimmelnek a dolgok. De ez az amerikaiak baja, megvan nekünk a magunké.

Nini, mi történt Olaszországban:

Közös küzdelmet hirdetett a szabadság és a haza védelmében Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke és Matteo Salvini, a jobboldali olasz Liga vezetője az utóbbi párt nagygyűlésén vasárnap a lombardiai Pontidában.

    Marine Le Pen volt az egyik külföldi meghívott vendége a Pó folyó forrásánál megrendezett politikai találkozónak, amelyen számos európai jobboldali erő vett részt, közöttük az Alternatíva Németországért (AfD) küldöttsége. A Nemzeti Tömörülés elnöke a jövőre esedékes európai parlamenti választásokat az európai népeknek a „külső befolyással” szembeni ellenállásának nevezte. Marine Le Pen ellenállást sürgetett a migrációval szemben is, kijelentve, hogy védeni kell az európai népeket a szervezett migrációs áradattól.
    Matteo Salvini kijelentette: ha Emmanuel Macron francia elnök és Marine Le Pen között kell választania, akkor nem kétséges, hogy az utóbbit választja: „közös feladatunk, hogy győzzünk Olaszországban és az Európai Unióban is” – jelentette ki. (MTI)

Szóval azért ott se minden klappol. És nem azért, mert elfelejtették meghívni a mi elkötelezetten jobboldali, az unió megreformálásán (értsd: elfoglalásán, de legalábbis szétverésén) fáradozó békepávánkat, pedig ugye Marine Le Pen akkor milyen ügyesen idetalált, amikor kellett neki némi baráti hitel az elbukott választáshoz. Márpedig mintha Orbán lemaradt volna a meghívottak listájáról, legalábbis a közösségi oldala alapján ezt kell gondolnom, mert ott nem azzal henceg, hogy meghívták volna ebbe a formálódó jobboldali összetartásba, hanem egy videó tanulsága szerint azon röhögcsél, hogy Magyarországon a nők tartják össze a családot, de ezt ő nem nagyon szokta beismerni. Igaz, nem kifejezetten csak önmagáról beszélt, hanem minden magyarról, de szerintem minden magyar nem ennyire degenerált. Az is lehet, hogy Matteo Salvini már nem szereti annyira nagyon az ő magyar barátját, aki abban a pillanatban fordított neki hátat, amikor már nem vette hasznát. De azt egészen konkrétan nem értem, hogy Matteo Salvininek miért kellene Emmanuel Macron és Marine Le Pen között választania. Megkapta a francia állampolgárságot?

Itt ülök bambán, és egy csomó mindent nem értek, pedig még csak hétfő van. Majd igyekezni fogok kifényesíteni az elmémet. Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy az már szokásunk nekünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.