Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az ember nem kapcsolja ki-be a szexualitását

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,516,732 forint, még hiányzik 1,483,268 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudok szó nélkül elmenni a papi hivatásból kiforduló Hodász András véleménycikke mellett, amelyben a konzervatív szülőkhöz címezve teszi fel a kérdést, hogy vajon ők inkább egy „meleg” gyermeket szeretnének, vagy egy halott gyermeket.

… Az LMBTQ-személyek körében valóban ijesztően magas a depressziósok, öngyilkosságot kísérlők aránya – de ez még az olyan országokra, társadalmakra, közösségekre is igaz, ahol toronymagas ennek a lobbinak az elfogadottsága, a tolerancia a tetőfokára hág, szivárványszínű lobogók lengenek minden egyes házszám felett. Miért nem veti fel Hodász a kérdést, hogy vajon miért van ez? Miért ugrott meg drasztikusan a magukat LMBTQ-nak valló tinik száma? Miért van elképesztő túljelentkezés például a brit lányok körében a nemváltást érintő kezelésekre? S miért nem ejt szót azokról, akik megbánták ezeket az átalakításokat? Akik sikeresen hagyták maguk mögött a homoszexuális életmódot?

Abban igaza van Hodásznak, hogy óriási probléma van a fiatalok mentális állapotával, hogy elképesztő károkat okoz a pornóipar, és hogy azonnali védelemre lenne szükségük a különféle zaklatásokat elszenvedő áldozatoknak. Viszont erre a megoldást egészen biztosan nem az a radikális ideológia jelenti – ami hogyhogynem pont a kiskorúakat célozza tudománytalan és biológiatagadó doktrínáival, valamint a szülők jogait szalámizná le egyre drasztikusabb eszközökkel.

A fenti sorok arra születtek reakcióként, hogy Hodász András egykori pap azt a kérdést tette fel, miszerint a konzervatív szülők meleg, vagy halott gyermeket szeretnének-e inkább, Nyilvánvalóan ez egy borzasztóan erős kijelentés és érthető az, hogy egyeseket felháborított, de az ilyen kijelentések célja pont az, hogy az ereje miatt sokkal komolyabb figyelmet kapjon és többen beszéljenek erről a problémáról. Mert ez egy valódi probléma, olyan probléma, amivel jobb szembenézni. Egyes országokban ma már sokkal elfogadottabb az, hogy az ember a saját neméhez vonzódik, de tény és való, hogy vannak olyan próbálkozások is, amelyek inkább rosszat tesznek az ügynek, mintsem segítenek neki. Nem kell reklámozni sem azt, hogy hetero, sem pedig azt, hogy meleg az ember. Éljen úgy, ahogy azt jónak véli, hiszen ameddig ezzel nem okoz másoknak problémát, mégis kit zavarna vele?

De sajnos vannak olyanok, akiket ez zavar. Egy keresztény, konzervatív szülőt valamiért megrémiszti, ha gyermeke azzal áll elő, hogy ő a saját neméhez vonzódik. Ez nem bűn, nem rossz dolog, nem elítélendő, vagy elfojtandó. Nem érdemes büszkélkedni vele, de nem azért, mert inkább ássa el magában mélyen az orientációját, hanem azért, mert egyébként sem szokás az ember szexualitását reklámozni, hiszen az mindenki magánügye. Ahogy a vallás, vagy épp a politikai ideológia, úgy a szexualitás egy olyan dolog, ami a legtöbb esetben jobb, ha magánügyként merül fel, hiszen amint ezeket valaki a zászlajára tűzi, problémákba fog ütközni. De az LMBT közösség problémája jóval nagyobb Magyarországon, mint mondjuk a Nyugaton, talán ezért érezhette úgy a nemrégiben magát is melegként meghatározó Hodász András, aki vélhetően fiatalok életét próbálta megmenteni azzal, hogy sokkolt bizonyos szülőket, akiknek a gyermekeik esetleg azért nem merik bevallani, hogy melegek, mert félnek a reakciótól, a következményektől.

De térjünk vissza egy kicsit a fenti megszólaláshoz, hiszen vélhetően az olvasók már eddig is tudták az én véleményemet a témával kapcsolatban. Tehát Kulifia Máté, a Hetek című lap lapszerkesztője szerint érdemes felvetni a kérdést, hogy miért ugrott meg a magukat LMBTQ-nak valló tinik száma? Miért növekedett meg azok száma, akik nemváltoztatást szeretnének végrehajtani? Miért nem ejtenek szót arról, hogy sokan megbánták a nemátalakításukat? Vagy miért nem beszélünk arról, akik sikeresen hagyták maguk mögött a homoszexuális életmódot? Nos, azért vallják magukat egyre többen az LMBTQ-hoz tartozónak, mert ma már a Nyugati országokban nem köpik le az utcán ezért az embert, vagy verik meg, esetleg közösítik ki, mint annak idején. Ma már sok országban nem kell rettegnie annak, aki fel meri vállalni, hogy homoszexuális, vagy más eltérő szexuális beállítottsággal rendelkezik. Nem lettek többen, mint voltak annak idején, egyszerűen arról van szó, hogy többé már nem rettegnek, nem hazudnak róla, nem bujkálnak. Mint ahogy ugyanez igaz a nemátalakításokra is, amelyre korábban lehetőség sem nagyon volt, ma már viszont egyre több helyen válik elfogadottá és lehetségessé.

És igen, a feltett kérdés jogos, mert valóban voltak olyanok, akik megbánták a döntésüket, de ezeknek az embereknek a száma elenyésző azokhoz képest, akik élete örökre pozitívan megváltozott. Ki tudja, hány életet sikerült megmenteni az által, hogy végre elérhetővé vált sokak számára ez a módszer? Mert való igaz, hogy az LMBTQ közösség körében igen magas az öngyilkosságok száma, de ezek nagyon sok esetben akkor fordulnak elő, ha a saját családja, vagy barátai nem fogadják el az embert, akkor, amikor egyszerűen úgy érzi a kitárulkozó illető, hogy ezen a világon őt soha nem fogják elfogadni, ezért inkább véget vet a szenvedésének. Tehát való igaz, voltak olyanok, akik megbánták a döntésüket, de számuk elenyésző azokéhoz képest, akik életét pozitívan változtatta meg. Mint ahogy ugyanez igaz azokra is, akik a szerző szerint maguk mögött hagyták a homoszexuális létet. Én ezt elképzelni sem nagyon tudom, hogy mégis miként működik? Kikre gondol itt? Valaki rájött, hogy mégsem meleg és hirtelen heteroszexuális lett? Azért a saját nemhez vonzódás nem olyan, hogy az ember ki-be kapcsolgatja. Vagy vonzódik, vagy sem, ez ennyire egyszerű. A mindenféle gender választása egy más kérdés, de maga a szexualitás nem választható, ezért olyan, hogy valaki maga mögött hagyja a homoszexualitást nem igazán van.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.