NEHAZUGGY

Ezzel az a baj, hogy együtt szárnyalnak, de együtt is buknak

Swan Edgar | 2023. Szeptember 7, Csütörtök | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Tegnap arra ébredhettünk, hogy jó kormányunk ismét meghosszabbította fél évvel a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Lovasberényig. Hét éve élünk válsághelyzetben és sanszos, hogy ezt a kapaszkodót, mely plusz lehetőségeket biztosít a kormánynak (Orbán Viktornak) a korlátlan zsarnokoskodásra, nem is szándékoznak elengedni. Az pedig egy fikarcnyit sem számít ebben az országban, hogy az Orbán-kormány a saját maga által gyártott alaptörvényt is frontálisan leköpi, hiszen a törvényben rögzített, tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet bevezetéséhez szükséges feltételek sem álltak fenn soha, nemhogy a hosszabbításhoz szükségesek. Érdekel ez valakit ebben az országban? Perszehogy nem.

Ahogy az sem, hogy a rezsim annyira kifogyott mindenki más pénzéből, hogy a saját – és persze Orbán Viktor hatalmának – fenntartása érdekében magasabb fokozatra kapcsolta a pénzszivattyúkat. Ebben hihetetlenül kreatívak szerencsére. Nincs is sok választásuk, a fennmaradáshoz és a működéshez bődületes pénzre van szükség. Ha nem érkeznek uniós források, melyeket zömmel eddig is átcsatornáztak az irányított tendereken keresztül, ha a gazdaság nem tud elég pénzt termelni, amit ki lehet szivattyúzni, ha már méregdrága hitelekhez is egyre nehezebb hozzájutni, ha nem elég az alapítványokba és vagyonkezelőkbe pumpált pénz, ha kevés az akkugyárak állami támogatásából esetleg visszanyerhető százalék, ráadásul az aljas unió sem küldi a zsét, hiába ordít fejhangon a fél kormány, hogy márpedig az nekik igenis jár, akkor jönnek a plusz sarcok – melyek természetesen a lakosságot sanyargatják végső soron, mert valakinek meg kell fizetnie a veszteséget -, az útdíjemelések, újabb útdíjak, a támogatások – csok, rezsicsökkentés – szűkítése és a fontos infrastrukturális fejlesztések befagyasztása. Talán még az élelmiszerkereskedelemből tudnak pénzhez jutni, már amennyiben elüldözik a külföldi tulajdonban lévő élelmiszerláncokat, de az így szerzett zsákmány is gyorsan elfogy. Eddig bármilyen területet kaparintottak meg, az garantáltan lerohadt. Márpedig ami lerohad, az nem termel több pénzt, tehát újabb forrás után kell nézni.

Úgy működik a rezsim, mint egy sáskaraj, amelyik megy növényről növényre mindaddig, ameddig el nem pusztít mindent, majd a végén maga is elpusztul, mert nincsen mit zabálni. Vagy mint az a műparaszt, aki úgy hiszi, a végtelenségig ki lehet zsigerelni a talajt anélkül, hogy bármit visszapótolna. Amikor aztán többé semmit nem terem a föld, mert kimerült, akkor csodálkozik és átkozza a sorsot. Valami ilyesmi történik itt is, a végső fázis az lesz, hogy megpróbálják újraosztani a szűkülő forrásokat. Ez máshogy nem megy, csak úgy, hogy az eddigi kedvezményezettektől elvesznek, hogy másoknak adhassák. Kitör a belső háború, hiszen senki nem mond le önként a zsákmányról, ennek jelei már most is láthatóak, elég csak Pesty László váratlanul meglelt gerincére gondolni. Végül összedől az egész szar, maga alá temeti az országot. A túlélők – mert persze lesznek olyanok – viszik az összeharácsolt, a világ minden táján rejtegetett lopott vagyont, és élik világukat. Mi pedig itt fogunk állni a romok között, és senki, a mostani fideszesek a legkevésbé sem fogják érteni, hogy mi történt.

De ez még odébb van. Most azt nézhetjük élő adásban, ahogy egy bűnszervezet kirabolja és lassan elpusztítja az országot, hogy egyetlen ember akaratát szolgálja minden és mindenki, hogy az ország minden erőforrása a diktatúra fenntartására fordítódik, hogy az ország lassan elsivatagosodik, mert sem pénz, sem akarat nincs a folyamat megállítására, de amúgy is mindegy, mert az idetelepített akkumulátorgyárak, és majd egy idő után a kimerült akkumulátorok, melyeket értelemszerűen szintén az országba fognak hozni, hiszen itt készültek, megmérgezik a talajt, vizet, levegőt. Hosszú-hosszú évtizedekre. És ez nem a ködös, bizonytalan jövő, ami alakulhat másként is, ez már a jelen. Mindez néhányszáz család emberi ésszel elképzelhetetlen luxusáért, néhányszáz politikából élő fizetéséért és parlamenti székéért, párezer, vagy talán pár tízezer propagandista egzisztenciájáért és 1-1,5 millió ember adókedvezményéért, csokjáért, közpénzből finanszírozott viszonylagos jólétéért.

Most van az, hogy az államadósság közel a felével emelkedett egyetlen ciklus, tehát négy rövid év alatt, most van az, hogy a a GDP egymást követő negyedévekben folyamatosan csökken, a reálbérek zuhannak, az infláció továbbra is tombol, már az ételen kell spórolni, kimutathatóan kevesebb élelmiszert vásárolunk – mert többre nem futja -, az állami rendszerek nem, vagy csak nagyon rosszul működnek, és már a harminc fokban reszkethetünk, hogy mi lesz akkor, amikor beindul a fűtési szezon. Mindeközben a propagandisták egymáson keresztülesve hirdetik, hogy nem is igaz semmi abból, amit a saját szemünkkel látunk, a saját bőrünkön érzünk, itt minden szép és jó, holnap még ennél is jobb lesz, a kormány a helyén van, Orbán Viktor Európa – és a világ – megkerülhetetlen erős embere, az árak csökkennek, a bérek nőnek, a rezsi meg van védve – ahogy a katasztrófa is -, az ellenzék, a független média, a nem Orbán-függő szakemberek hazudnak.

Kérdés az, hogy amikor már nem lesz honnan elvenni, elkezdik-e leépíteni a propagandagépezetet. Voltak már szűkítések eddig is, elég csak a legutóbbi esetre gondolni, amikor a nyolcaska beleépült az Origóba. Mindig sírnak a propagandisták, hogy a független médiát képtelenség kiirtani, mert ha legyőznek (megvesznek, bedarálnak, fideszesítenek, bezárnak) egy portált, lesz helyette másik. Igazán érdekődve várom, hogy az eddig már beszántott pártlapok mikor élednek újra. Hiszen azt tudjuk – mégpedig tőlük -, hogy az ország nagyobbik része jobboldali, a szavazók kétharmad része fideszes (amúgy talán a fele sem), szóval indokolt lenne, hogy ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyben a kormány megvédte az ő népét az inflációtól, járványtól, rezsidémontól, migránsoktól, háborútól és az elmúlt 100 év legjobb tíz évét tudhatják maguk mögött, hogy a hálás kormányhívők eltartják a kedvenc médiatermékeiket. Mondjuk a háromnyolcast. Nem is értem, miért nem bíztak az olvasóikban, miért nem tőlük kértek segítséget. Igaz, hogy ott meg is szűnik a biztonság, hó végén vagy jön az sms a banktól, vagy nem, vagy elég a fizetés a megélhetésre, vagy nem. De hát az elveiért az ember hajlandó áldozatot hozni, nem? Lassan eljön az ideje annak is, mert a rezsim a propaganda nélkül percek alatt megbukik. Eddig a kormány pénzelte őket – a mi pénzünkből -, eljön az idő, amikor meg kell szolgálni az eddigi jóságot. Mert hát már régen összenőtt, ami összetartozik. Ezzel az a baj, hogy együtt szárnyalnak, de együtt is buknak.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Szokás szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!