Ez az a szitu, drága véreim, összmagyarok és nemmagyarok (idegenszívűek), amikor a tehetség csődöt jelent. Már azt hittem, minden jelzőt ismerek, amivel e honban a Békepártit illetik. Mi több, magam is hozzájárultam legalább egy tucattal a jelenség mennél árnyaltabb publicisztikai megjelenítéséhez. Ehhez képest szembejön velem a neten egy újabb, minden eddiginél lehengerlőbb, száz szónál is kifejezőbb jelző(bója). Teljesen kifeküdtem tőle! Ilyen nincs, hogy az ember kiteszi a lelkét, dolgoztatja az agyát, hogy cizelláltan, a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartásával, ám mégis sokatmondó kifejezések alkalmazásával írja körül ezt a mi orbánfőnket – erre lazán lekörözi egy független politikai elemző (vagy legalábbis magát annak képzelő személy).
Világmagyarázó.
Értitek? Vi-lág-ma-gya-rá-zó!…
Ez az újmagyar nyelvi csoda bizony nekem sosem jutott volna eszembe. Ha megszakadok sem, ha csecsszopó kisdedként az anyatejjel együtt szívtam volna magamba Becket, Ionesco, Mrožek, Örkény minden művét, akkor sem. A Tranzit címen elkövetett verbális nemzeti ámokfutás után Nagy Attila Tibor fejéből pattant ki a következő mondategyüttes. „Elismerésre méltó, hogy a mostani magyar miniszterelnök olvasott ember, ezt ismételten bizonyította. A hallgatóság kisebbfajta politikai filozófiai áttekintést kapott tőle, és látszott, hogy a fejében jól össze vannak rakva a Fidesz ideológiájának elemei. A magyar politikai életben jelenleg Orbán Viktor a legjobb és leghatásosabb világmagyarázó, ebben olvasottsága is segíti, ehhez képest alig-alig van méltó versenytársa”.
Nos, igen. Nem tilos a jelzők aggatása ott, ahol nem szabályozza törvény a Legfőbb Vezető emlegethetőségét – mint például Észak-Koreában. Az ottani orbánviktor teljes hivatalos megszólítása: 조선로동당 위원장이시며 조선민주주의인민공화국 국무위원회 위원장이시며 조선인민군 최고사령관이신 경애하는 김정은동지, azaz „A Koreai Munkapárt elnöke, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Államügyi Bizottságának elnöke, a Koreai Néphadsereg Legfelsőbb Főtábornoka, a tisztelt Kim Dzsongun elvtárs”. Mifelénk nagy a szórás e téren. Lövegkörnyezetükből kiragadva, álljon itt néhány, a kirívóbbak közül.
Isten kegyelmi ajándéka Ő, Isten kiválasztott népének. Minden kiejtett szava maga a Kinyilatkoztatás. A világ nyolcadik csodája, egyszemélyben.
A tihanyi echo kismiska ahhoz képest, hányan, hány helyütt visszhangozzák az ilyesmiket. Ez az államalapító fazon, a Szent István nem végzett elég alapos munkát! Nyomokban még mindig fellelhető a bálványimádat a magyar néplélekben. Hogyhogy még nem Nemzeti Ünnep az Ő Születése Napja? A Magyarországé lehet az, az Övé nem?!… Lám, példaképünk, Észak-Korea ebben is elől jár! Ott még Rákosi Mátyást is tisztelik annyira, hogy kórház őrzi a nevét. Ehhez képest mi van itt?!
OK, legalább kórházak még vannak, mutatóba.
Az idézett független szerint „a szellemi fölény szintén Orbán Viktor és csapata oldalán van, ez kiderült Tihanyban. Ez a helyzet versenyhátrányt jelent az ellenzék számára.”
Nofene, már az is?!… Gulyás Gergely Miniszterelnökséget Vezető Miniszter a kormánypárti független Magyar Hírlapnak adott 2019-es interjújában úgy vélte: az ő újságírójuknak lenni morális fölényt jelent.
Összefoglalva, ékegyszerű: a szellemi és a morális fölény a kormányoldalon, az erőfölény (anyagiakban, befolyásban, szolgahadban) – nem vitathatóan – szintén ott. Ergo az ellenzék nyugodtan elhúzhat ahova akar, a politikán kívül tágasabb!
De most tényleg! Ki rúghatna labdába olyan szellemi fároszokkal szemben, mint Kövér, Hollik, Kocsis, Deutsch, Németh, Kósa? Vagy a moralitás olyan „jobboldali” letéteményeseivel szemben, mint Bayer, Bencsik, Novák, Schmidt, Böjte?
Kérdés persze: mihez képest áll fenn ez az orbitális fölény?
A sarki villanyoszlophoz képest semmiképpen. Annyi esze és tartása még annak is van, hogy meg sem szólal!
Ami a Nagyfőnök olvasottságát, tájékozottságát illeti, nem pazarolnám rá a szót, mint ahogy az ellenzék szellemi és morális állapotát sem most vesézném ki. Sertepertél körötte egy hadseregnyi tanácsadó, azok olvasnak, figyelnek helyette. Az orbáni életmű filozófiai és ideológiai elemei sem szúrják ki a szemem. Az sem teljesen komplett, aki bedől az efféle ordenáré populista bölcsködésnek, izzadságszagú kocsmafilozófálásnak. Én egy szélhámost látok, aki széltoló is egyben. Aki az őt felemelő ország minden erőforrását a saját szolgálatába állította, távoli banánköztársaságok szintjére süllyesztve azt. Kényszerpályák, pótcselekvések jellemzik országlását. A keleti nyitásnak címkézett mizéria is csak egy célt szolgál: a hatalmának élethossziglani megtartását. Nyugathoz tartozó országban ezt nem teheti meg. Nem közhasznú víziója van, hanem bankszámlái. Mint ahogy a folyók folyását sem lehet visszafordítani, egy országot sem lehet a saját múltjának a zsákjába visszagyömöszölni. Hiába látszatkonzultál rogyásig, a valóság az, hogy a népet semmibe veszi, manipulálja, kihasználja.
Elnézve a mai Világot, meg kell mondanom, hogy az ember legjobb barátja még mindig nem a Valóság.
Üzenek itt neki, még az sem tilos. Felkenheti a hajára. Vagy a bajuszára – mert van neki, bármit mutat a látszat. Csak mások nevén van az is.
Hagyd már a világot, fireg-forog az nélküled is. A bizonyítványodat magyarázzad, kispajtás, arra volnánk inkább kíváncsiak!
Pandula Dezső
A címlapkép innen származik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.