Június 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Világkarnevál

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,010,177 forint, még hiányzik 989,823 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Több évtizede annak, hogy utoljára láttam bármiféle felvonulást. Akkoriban még hangosbemondó köszöntötte a transzparenseket és egyéb szerkezeteket nyélbe ütő szocialista brigádokat, a lelkesen integető ifjúkommunistákat, az élőképeket bemutató úttörőket. Volt Felvonulók kérték műsor a tévében, és igen, katonai díszszemle erősítette a harci kedvet a gaz imperialpistákkal szemben.

Ezt a Rubik-kockás, akasztófás képet a neten találtam, neves filmész tette közzé. A helyszín feltehetőleg a főváros, készítője ismeretlen. Az 1980. évi május elsejei felvonulás egyik kompozíciója. Mai ésszel kissé talányos az üzenete. Lehet hogy az akkori PártunkésKományunk túl addiktívnek ítélte meg a kockák kirakását? Holott a játék meghódította az egész világot, növelve a rezsim deficites presztízsét.

Nem tudom, a Debreceni Virágkarnevál kompozícióit felvonultatják-e mostanság valamiféle NER-es tribün előtt. A fentinél sokkal direktebb a propaganda a minapi masírozás legütősebb kompozícióján. Vannak ott mindenfélék, repülőgép, szárnyat bontó turul, terepmintás harcosok, pirossapkás díszkíséret. Az embernek kél lövöldözni kedve. Címe is sokatmondó: A békéhez erő kell! Bővelkedünk mostanában az efféle nagy igazságokban, csak bele ne gebedjünk aztán!

Virágkarnevál és háborús propaganda? Kicsit nem olyan ez, mint templomban kufircolni? (Fotó: MTI/Balázs Attila)

*

Nagy buli volt Magyarország Születésnapján (a gyengébbek szerint Névnapján). OV-nak hízott a mája rendesen. Szerinte az egész világ idefigyelt. Még az Integritás Hatóság is felfigyelt valamire téli álmából felzökkenve, de az valami egészen más volt. Ezért sem kell az a fülsüketítő puffogtatás-durrogtatás, csak megzavarja a békésen szendergő látszathivatalokat. Tán még a Holdról is látszott a banzáj, úgy is kell, azért van űrprogramunk, hogy látszódjanak sikereink odaföntről is. Az indiaiak még valami szerkentyűt is leszállítottak a felszínére, onnan kukkolnak bennünket ők is. No és mekkora nevek tették tiszteletüket, az embernek eláll a két füle! Lényegében tíz kicsi diktátor látogatott ide a jobbára muszlim napkeletről, valamint két bűnüldözött keresztény onnan, ahol a nap nyugszik. Feltűnő ez az aránytalanság ahhoz képest, hogy ez az ihaj-csuhaj legalább annyira volt a zsidó-keresztény kultúránk és adekvát mivoltunk ünnepe, mit az államalapításé.

Főbb partnereink az EU-ban és a NATO-ban fülük botját sem mozdították. Bizonyára valamely egzotikus homokos partot választották, nem a NER-t. Hát miféle partNERek az ilyenek?!…

*

“Üstökön ragadtuk a nehéz diót.” – tényleg ezt mondta A Felülmúlhatatlan, szokásos pénteki agytágítóján. Üssetek tökön, ha tudom, miféle dióra gondolt.

Sok dióféle ismert, de a botanika csak a mogyorót, a földimogyorót, a makadámia diót és a nemes gesztenyét ismeri el a dió rokonának.

A többi csak névrokon. Meglehet, nevük tartalmazza a dió szócskát – nem mindig, gondoljunk csak a pisztáciára vagy a mandulára -, de egy közös bennük. Csonthéjasok, azaz kemény a héjuk. Diótörő nélkül nehezen boldogulnál.

Ezért is rögzült a szólás emígyen: kemény dió.

Egy diófélére tudok csak asszociálni a nyelvbotlás kapcsán, a kókuszdióra, ami, ugye, igazándiból nem is dió. Viszont a gömbölyded burka kemény és súlyát tekintve nehéz! Nagyot koppanna bárki fején. 

De üstöke annak sincs. A Kinyilatkoztatások Üstököse megint nem fején találta el a szöget.

A csepeli birkázóbajnok – lamentálás helyett – legott üstökön ragadta az alkalmat. Üstöllést üstöt ragadott és lefőzött egy újabb adag kisüstit.

Egészség, NERtársak!

*

Bocsánatot kívánok, de még nézni is rossz, ahogy a Sándor-palota aktuális bitorlója mily önfeledten lubickol a nyilvánosság piszoárjában! Látható élvezettel dolgoztatja stábját, pancsikolja pénzünket. Csiszolgatja a nézését meg a járását, csípőjének a ringását, haltál-megvető bátorsággal küzd a kilói ellen. Példátlan leleményességgel találja ki, mi nem tartozik a legkevésbé sem alkotmányos kötelezettségei közé. Ha kell, úszik, edz, túrázik, ablakot pucovál, békeangyalkodik, ha kell, sajtos stanglit vagy kenyeret süt. Lényeg, hogy kattogjanak a fényképező masinák. Van hamis, álságteljes mondandója mindenről, ami nem kenyere. Lovagol a vesszőparipáin, úgymint: a kormány állítólagos családbarátsága, az óvodások sosemvolt nemváltó műtétjei, a világvégével fenyegető migránsveszély és az egyéb méretes ökörségek. Ő lett Orbánfölde Arca most, hogy kartársnője, a Jucus fénye hirtelen Brüsszelig kopott. 

De Államfőként, az államszervezet demokratikus működésének Őreként mit tett Őnaccsága a jogállam védelmében, a hatalmi ágak megbomlott egyensúlyának helyreállítása érdekében? Mozdította-é a kisujját is a széthullott nemzet egységének restaurálása céljából – amelyet jog szerint személyében kifejez? A hadsereg főparancsnokaként felszólalt-e az indokolatlan fegyverkezés ürügyén dúló belterjes korrupció, a rafinált háborús rémhírterjesztés ellen? A Magyar Köztársaságot képviselve próbálta-é megállítani második ura és parancsolója, valamint annak külügyére külhoni ámokfutását? Hányszor vett részt vagy szólalt fel az Országgyűlés ülésein? Kezdeményezett valaha törvényt, országos népszavazást? Élveteg picsáskodás helyett feloszlatta-é egyszer is a maffiaszerűen működő, elvetemült parla(g)mentet? Miért ír alá minden neki megküldött – törvénynek álcázott – szír-szúr szöveget, akár s(z)arkalatos, akár nem? Miért gyakorolta rendeltetésellenesen a kegyelmezés jogát, elvakult terroristákat mentve fel? Miért adományozott EU-s állampolgárságot körözött bűnözőknek? Nem-é megbocsáthatatlan becstelenség a NER Magyar Becsület Rendet adományozni egy közismerten bűnpártoló, megélhetési csuhásnak?!… (Nem tévesztendő össze a Magyar Civil Becsületrenddel, az egészen más tál tészta!)

Aki kötelességeit ennyire negligálja, jogosultságait társadalmi rendeltetésükkel ellentmondóan gyakorolja, nem több mint cifra bojt, magamutogató cafrang egy éppen a szakadékba tántorgó országon.

*

A Terror Háza főigazgató asszonya abban a hiszemben él, hogy azért rakták oda, miszerint – afféle szellemi boszorkányként – agymenéseivel onnan terrorizálja a jónépet. Holott megpróbálhatná úgy is, hogy meg sem szólal.

Legutóbb is mi hagyta el a száját? Az, hogy „a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus baloldali, szocialista ideológia”. Mind, így, együtt!

Ejha! Szegény Szálasi, azt még ő sem gondolta volna, hogy egyszer jő majd egy kormánytörténész és összeboronálja Sztálinnal.

*

Botcsinálta történészekből nincs hiány a NER-ben.

„Ma 102 éve, 1921. augusztus 21-én szabadította fel Baranyát Horthy Nemzeti Hadserege a hazaáruló szocialisták alól. Ezzel Pécs és Baranya visszatért Magyarországhoz.”

Ezt egyik kedvenc idiótám, dr. Hoppál Péter írta világgá. Erdélyi származásúként sosem tanultam a magyar történelmet, csak a románt, azt is románul. De annyit még én is tudok, hogy a szerbek szállták meg a szóban forgó területeket.

*

Amint több lap is hírül adta, azonnali hatállyal kirúgta Pálffy Istvánt a Hír TV.

A dublini kocsmákból hazatántorgott emberünk már az első munkanapján arról beszélt, hogy megértőnek kell lennünk az olyan betegekkel, mint a pedofilok.

Nagy kunszt!

Én már vagy 16 évvel ezelőtt kirúgtam – azonnali hatállyal – a képernyőmről ezt az urat. Már akkor is félrebeszélt.

*

Elcsíptem egy videót, melyen a hevesi ünnepi kenyér megszegőjének hát- és élettértáncosa mutatta be a tudományát. 

Te, én még ilyen fürge lábakat nem láttam!…

Egyéb testrészei fürgeségéről én nem tudok nyilatkozni, de sokak szerint nem a méret a lényeg.

*

Amilyen fazonok a kormányt manapság kiszolgálják, védik, sztárolják, A Békeharcos helyében én inkább azért fizetnék nekik, hogy tűnjenek el a francba és kussoljanak!…

*

Ha én befolyásos NER-csicska lennék, erőst kerülném a medencék közelségét és a szállodák felső emeleteit. Egy ablaktalan pánikszobát is készíttetnék, wifikapcsolattal és többnapi enni-innivalóval.

No és a magánrepülőmmel se nagyon szárnyalnék.

*

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis vannak olyan ehoni milliárdosok, akik nem a „kapcsolati tőkének” becézett elvtelen összefonódások réven szerezték a vagyonukat. Nem haverkodtak se jobbra, se balra, nem csúsztattak kenőpénzt (újbeszélül: alkotmányos költséget) se ide se oda, nem jártak se misére se majálisra.

Ők a lottómilliárdosok. Nem sokan vannak és nem is kérkednek azzal, amijük igazából van: a szerencséjükkel.

*

Hazánk táján a helyzet úgy rosszabbodik, hogy közben jottányit sem javul.

*

Egy újszülöttnek minden diktatúra új.

*

Megnéztem egy filmet Fábián Juliról a magyar filmcsatornán (Like a Child). Örülök hogy Budapesten, a XI. kerületben teret neveztek el a fiatalon elhunyt énekesnőről, tavaly decemberben adták át. Rendkívüli tehetség volt!

Jómagam csak annyival adózhatok az emlékének, hogy a Bölcs Vezetőnek behódolt énekesek nevét többé soha, semmilyen formában le nem írom. Legyen ez egyben az én főhajtásom a ma is aktív, világsztárokat megszégyenítő képességekkel bíró magyar énekesek és előadóművészek előtt, akiket a rendszer látványosan mellőz csak azért, mert kritikusak a fennálló állapotokat illetően.

Száradjon le a klaviatúrám az asztalról, ha fogadalmamat megszegem!

*

Annyira szégyellem magam! (Szinte) perverz örömömet lelem abban, hogy az ismerőseim közül eltávolítom a trollokat, a szektatagokat, az agymosottakat, a személyeskedőket. 

A vélemény természetesen szabad. De a kölcsönös tisztelet, a morál és az értékrend e helyütt elvárások.

Az ocsút el kell választani a búzától.

*

Az, hogy Prigozsint „véletlen” baleset fogja érni, két hónapja köztudott. De az, hogy nem sajnálnak másik kilenc embert is feláldozni az ügy érdekében, az azért mégiscsak túlzás! Az anyagi kár sem csekély. Mindezt pusztán a nagyobb hitelesség kedvéért.

Hiába, a diktatúra a látszatok művészete.

*

Szegény vagyok, de gazdagon érzek és gondolkodom.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.