Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


És mi a túrót kezdjünk a több szerénységgel? 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy a Polt Péter fejétől bűzlő fideszes ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért Bige Lászlóra, mert a Fidesz Magyarországán zéró tolerancia uralkodik a korrupcióval szemben, illetve most, hogy a saját maguk paródiáját alakító illiberó-horthystáéknak véget ért a keleti diktátorbuli (és egyik sem maradt itt a mindenféle Isztánok vezetői közül), térjünk vissza egy szerintem is fontos kérdésre. Amit Pesty László disszonáns öntudatra ébredése óta immár hivatalosan is Lölő-jelenségnek lehet nevezni (és újabban Szíjj László lába is büdös). Ez pedig azért fontos, mert kevés annyira arcba mászóan pofátlan, a Rogán-féle keményen dolgozó/gyapotot szedő/éhező/nyomorgó kisember tragédiáját megjelenítő jelenség van ebben az országban, amit talán még az egyik fizetéstől a másikig csodálkozó kisember is képes átfogni a tudatával és viszonyulni hozzá valamilyen módon. Lölőhöz is, meg az ő nevére íratott brutális vagyonelemekhez is, amelyekben visszatükröződik a saját nyomorúsága. Még akkor is, ha az M1 vagy a TV2 főműsoridős híradójában viszonylag ritkán említik az Arany Rózsát vagy Lölő 8 milliót érőnek kinéző tasiját vagy Lölőné 4400 eurós, pizsamának kinéző Dior-hacukáját. Nem mintha a gazdagság önmagában bűn lenne.

Lehet, hogy nem értelmetlen feltenni a kérdést és megpróbálni megválaszolni, hogy vajon hogy jutott el az Orbán-kormány egyik viszonylag gyakran és sokat beszélő feje szűk egy hónap leforgása alatt onnan, hogy nem ismeri a Lölő-jelenséget azon keresztül, hogy Lölővel az egyetlen baj, hogy nincs belőle még vagy 30-40 egészen odáig, hogy nem is úgy van, hanem mostantól mindig is úgy volt, hogy szerénységből kellene több annak az egyetlen darab Lölőnek, luxushajóból meg kevesebb? Vagyis amennyiben július 27-én Gulyás miniszternek még fogalma sem volt arról, hogy ki az a Lölő, akkor mi történhetett, ami megmagyarázza, hogy augusztus 21-én az ellenséges médián keresztül üzen neki, hogy miből mennyi volna elfogadható egy olyan hihetetlenül ínséges és nehéz időszakban, amikor nemzeti közösségünk szív, mint a torkos borz? Ez egy fontos kérdés, fel is lehet tenni, meg is lehet válaszolni, de szerintem nem ez az igazi, a releváns, a legfontosabb kérdés. Már csak azért sem, mert ha annyira be akart volna szólni neki, megtehette volna az atlétikai vébé VIP-páholyában is, ahol valamiért jelenése volt a Lölő-jelenségnek is.

Ahhoz, hogy ezt a kérdést fel tudjuk tenni, menjünk vissza az egyik kályhához. 2019 januárjában, amikor Mészáros Lőrincnek még nem volt a nevén a Rose d’Or, Magyarországra ömlöttek még az uniós támogatások, nem volt egy éve recesszió és Vlagyimirovics sem szabadította ránk az elhibázott brüsszeli szankciókat, Mészáros és Gulyás gazdája kormányinfót tartott, ahol a korrupcióról, a rokonai és haverjai már akkor is bőven mesébe illő, gusztustalan gazdagodásáról kérdezték. Magyarország tulajdonosa akkor arról beszélt, hogy

1) korrupció az nincs, mert a korrupt országok szegények, Magyarország ezzel szemben száll, hasít, épül, szépül;

2)  Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Garancsi István és Simicska Lajos gazdagodása meg még ennyire sem téma: Nem foglalkozom üzlettel, ez nem dolga a politikának. Üzletember se foglalkozzon politikával, mert nem lesz sok esélye. Az üzleti érdekeltségeket és a politikát el kell választani.

Na most ehhez képest 2023 augusztusában a politika látszólag kiesik a szerepéből és beleugat az üzletbe. Egy miniszter beleugat annak a visszatérően üzletembernek nevezett gázszerelőnek az ún. üzleti ügyeibe, akiről egy évtizede azt hallgatjuk, hogy minő kivételes áldás a nemzetnek, aki a tehetségéből és a szorgalmából kapaszkodott fel a Forbes-listára, ne irigyeljük, legyünk rá büszkék, csináljuk utána. Hát bazmeg, ha tíz éve azt hallgatjuk, hogy ez az ember a saját erejéből, kútfejéből lett milliárdos, a politikának meg semmi köze az üzlethez, akkor az igazán fontos kérdés egyedül ez lehet: milyen alapon szól bele egy mezei miniszter abba, hogy mekkora hajót vesz magának a tisztességesen megkeresett adófizetői pénzéből egy derék üzletember? Mi köze van hozzá a kormánynak?

Hát ez az. Ez itt egy csúnya beismerő vallomás, a mindenki pénzéből kifogyott Orbán-kormány beismerő vallomása arról, aminek az ellenkezőjét Pesty László megszállottan ismételget hetek óta, miszerint a gazdának természetesen semmi köze a késsel-villával enni nem tudó funkcionális analfabétákhoz, akik több mint tíz éve szívják az ország vérét. Ha tudná, nem hagyná. Ez a beismerő vallomás arról, hogy Pesty László nagyon is téved, mi meg mindig is tudtuk: Lölő nem egy autonóm entitás, nem egy önerőből sikeres vállalkozó, hanem egy pórázon rángatott strómanpénztárca, akinek csak úgy odaszólnak. Miután sokáig még a nevét se volt hajlandó leírni az állami hírügynökség a korrupcióval egy mondatban. Aki önerejéből lett milliárdos, és nem manipulált közbeszerzéseken került a nevére felfoghatatlan vagyon, arról lófasz se tudja, és lófaszt se érdekel, hogy merre járkál, melyik kikötőből melyik kikötőbe tart minek a fedélzetén, amit mibű vett meg. Ezzel szemben ez a Dior-táskás szemű, a vagyona méretével fordítottan arányosan boldognak látszó üzletember adófizetői pénzekkel telenyomott bank tulajdonosaként jachtoztatja a habtestét a bank tulajdonában álló luxusjárművön, miközben az ország a gravitációt megszégyenítve csúszik bele a szegénységbe. A kérdés az, hogy ilyen körülmények között mi a túrót kezdjünk a több szerénységgel? Már ha túltesszük magunkat a fenti, másik kínzó kérdésen: mi köze van a kormánynak ahhoz, hogy Mészáros, éppen hány méteres luxusjachtot vesz a nevére? Ha eddig nem, akkor most miért?

Persze, értjük, még csak társadalomtudósoknak sem kell lennünk ehhez. Amíg mesterségesen pörgették, fűtötték a gazdaságot, volt pénz lóvéra, ameddig nagyjából mindenkinek jutott némi alamizsna és leeső morzsa a konfitált libamájas homárba töltött, citrushínáros kaviárba fullasztott ázsiai wagyubélszínes asztalról, addig nyugi volt az elefántcsonttoronyban, elég volt beleböfögni az mikrofonba, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozunk, oszolj, alattvaló! Most, amikor szorítani kell a nadrág szíján, és nem látszik a recessziós alagút vége, elképzelhető, hogy Rogán szondái kilengenek, és a konfitált libamájról álmodó éhes alattvalóknak esetleg elkezdi csípni a szemét ez a mérhetetlen, gátlástalan rongyrázás. Ez elképzelhető, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy tíz év hazudozás, tagadás, cinikus beleszarás után egy miniszter kvázi beismeri, hogy Lölő nemcsak hogy létezik, de egy, az adófizetők pénzén politikai hátszélellel hízó stróman. A kérdés az, hogy ha egy miniszternek köze lehet ahhoz, hogy az ország messze legsikeresebb üzletembere mekkora hajóval nyaral, akkor Gulyás tulajdonképpen a politika és az üzlet bűnös, korrupt összefonódását ismerte el ezzel? Igen. És ha igen, akkor mit keres még a helyén?

Eléggé világos, hogy mire megy ki ez a színházi előadás, amiben Gulyás lett a főszereplő, de a lényeget szerintem ne tévesszük szem elől: a stróman kezét el lehet engedni, ha már több belőle a kár, mint a haszon, de a vagyonát rohadtul nem lehet elengedni. Szerintem azt érdemes látni, hogy ha nem az lenne a helyzet, hogy szűkülnek az eddigi jól bejáratott csatornákon ellopható források, akkor most Gulyás még mindig tagadásban lenne, mert őt nem/sem a hivalkodó, gennyes luxus zavarja, hanem az, hogy ez esetleg olyanok számára is nyilvánvalóvá válik, akik eddig magasról tettek rá. Ez a súlytalan ejnyebejnye mindazonáltal pontosan arra világít rá, hogy bár most azt próbálják elbábozni, amit tíz éve, hogy Mészáros nem is Orbán, hogy ezek a gigapofátlan vagyonok függetlenek a politikától, a lónak a faszát. Nem az a fontos, hogy mi eddig is tudtuk, hanem az, hogy a drámai gazdasági viszonyok akár valóban képesek lehetnek erodálni a NER-bűnözők összezárását, akik lányos zavarukban ilyen önleleplező baromságokat beszélnek.

Tehát mi kezdjünk a szerénységgel ezekben a hihetetlen nehézségekkel sújtott időkben, Gulyás úr? Itt senki nem szerénységet vár el, hanem azt, hogy a mindenféle üzleti érdekeltségek által a politika közvetlen segítségével összezabrált csilliárdok kerüljenek vissza a helyükre. Nemcsak azoktól várjuk el ezt, akiket Mészárosnak hívnak, hanem valamennyi NER-vállalkozótól és a velük egy követ fújó korrupt fideszes politikusoktól. Gulyás Gergely pedig legközelebb akkor szólaljon meg, amikor az édes gazdáját szólítja fel arra, hogy számoljon el az összes többi mellett Mészáros nevű pénztárcája nevén lévő vagyonokkal. A hatvanpusztai dácsáról se feledkezzen meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.