Január 14,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Beteljesült a próféta jövendölése

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 874,424 forint, még hiányzik 2,125,576 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor stílusosan kezdeném a mai cikkemet: 再會! De akár írhatnám ezt is: Добрый день! Magyarul: jó napot! Teljesen mindegy, miután a NER megátalkodottan a keleti nyitást hajtja és erőlteti, ha kell, ha nem. Úgy látszik, nekik kell. Akinek meg nem kell, az elhúzhat innen a döglődő nyugatra, és beteljesítheti azt a vágyálmát, amit ezek több mint 13 éve ígérgetnek nekünk, és semmi nem lett belőle. Az már csak hab a tortán, hogy minden látszat szerint Gyurcsány kottájából játszanak. Idézet(ek):

„Úgy tenni mindig, minden egyes pillanatban, mintha a magyar nemzeti érdek csak azért létezne, hogy mások erőszakot tehessenek rajta: nem bátorság; gyurcsányság.”

„A magyar nemzeti érdek állandó elárulását remek kompromisszumnak eladni: nem bátorság; gyurcsányság.”

„Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság.”

„Nem létező céget vezetni, oda behordani a zsákmányolt holmit, aztán eltüntetni: gyurcsányság.”

„Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság.”

„A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság. Erre büszkének lenni: gyurcsányság.”

„Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.”

Az összes idézőjel bezárva. Az eredeti poszt ma is fellelhető a maga teljes, mindennél aktuálisabb pompájában a Magyar Nemzet archívumában. Ha valaki nem emlékezne e veretes gondolatokra: a Bayer névre hallgató kanálisszájú nemzeti kultúrkeresztény bírta kipréselni magából őket 2007-ben, amikor a főnöke még nem volt abban a helyzetben, hogy a pusztulásba vezethesse kicsiny hazánkat.

Nem kérdés, hogy ma, 16 évvel később, semmi mást nem kell tenni, mint a Gyurcsány nevet Orbánra cserélni, és máris megérkeztünk oda, ahonnan azok már rég visszajöttek. A legvidámabb barakk már a múlté, az orosz gyarmat mellé nyugodtan ki lehet majd tenni a feliratot minden határátkelő tábla alá: Üdvözöljük China Town-ban! Mert kommunistázni csak pontosan, szépen, ahogy a vörös csillag megy az égen, úgy érdemes. És úgy is csinálják, ha kell, ha nem. A volt szovjet blokk legszebb hagyományait követő moszkvai revizionista kretén után a keblünkre öleltük a Kínai Kommunista Pártot is, és Jézus Viktor hathatós közreműködésével valóra vált egy álom. Nem Mohamed ment a hegyhez, hanem a hegy jött Mohamedhez.

Annyira meghatóan szép ez a kollaboráció, ez az európai értékek szemen köpésével kicsipkézett nemzeti politika, hogy az embernek sírni lenne kedve, mit sírni, hangosan zokogni. Nálunk ez az innováció, ez a jövő. A munkaalapú társadalom, értsd szarért hegyért dolgoztatott proletárok és vendégmunkások százezrei, a hozzáadott értékkel köszönőviszonyban nem lévő összeszerelő üzemek favorizálása, a szennyező és környezetromboló gyárak telepítése lett a fő csapásirány, szemben a tudásalapú, valódi, hozzáadott értékteremtéssel. Iskolák leamortizálása – pipa, nyelvvizsga kiiktatása a felsőfokú végzettség megszerzéséhez – pipa (ami arra enged következtetni, hogy nem kell nyelvet tanulni, a legjobb, ha egyáltalán nem tanulsz, akkor legalább nem húzol el innen a vérbe), röghöz kötés a CSOK-kal és a babaváró faszsággal – pipa, alá- és fölé rendeltségi, hűbéri viszonyok visszaállítása, stratégiai vállalatok lenyúlása, a hazai vízkészletek kínaiaknak való kiárusítása,  a földek einstandolása – mind-mind pipa. És mind azt támasztják alá, hogy a küldetés teljesítve vagyon. Mindezt a balga nép hathatós közreműködésével, a rogáni propaganda patikamérlegen kimért és gyakorlatba ültetett gazemberkedésével megspékelve. Köszönjük szépen!

Magyarán: se föld, se víz, és lassan már levegő se lesz ingyen. Még az is lehet, hogy pont azért vettek a kínai elvtársaktól 10 ezer darab lélegeztetőgépet, hogy ha már levegő sem lesz, akkor a kiválasztottak majd legalább azokon keresztül oxigénhez tudjanak jutni. A többi meg fulladjon bele a saját és a NER mocskába, amit ránk zúdítottak, és oldja meg az életét, ahogy tudja. Legfeljebb elmehet mindenki sírásónak. Ahogy a sírásónak állt kémia-fizika szakos tanártól tudjuk, ott legalább sokkal jobb a hangulat, mint a tanári szobában, és sokkal jobban is lehet keresni, mint az oktatási intézményekben. 

És akkor ne feledkezzünk meg a több évtizedes távlatban pártját ritkító, mondhatni történelmi recesszióról sem (ha akarnánk, se tudnánk megfeledkezni róla), amit ezeknek sikerült összehozniuk az elcseszett intézkedéseikkel és a Bulgáriát is megszégyenítő korrupcióval nyakon öntve. A lényeg, hogy a Mészáros-Várkonyi duó jól van, nyaralgatnak, pihenik kifele a közpénzlopás fáradalmait a 27 milliárdos jachton, természetesen nem közszereplői mivoltukban. Úgy látszik, a kanyarban, záróvonalon a megengedett sebesség többszörösével, lovas szekéren vágtató Matolcsy-Varga párosnak elfogyott az üzemanyaga a gazdaságfellendítés Grand Prix-jén. Konkrétan a leállósávba kényszerültünk, a lovak pedig megdöglöttek a nagy tempóban. A hatalmas, ámde annál hamisabb lózungok elfogytak, a szétlopott ország kizsigerelt teteme egyre jobban bűzlik, a széttárt, enyves kezekből (amelyeket amúgy is le kellett volna vágni, ahogyan azt Pokorni vizionálta anno) kifogyott az erő a nagy hajrában. A szó szoros értelmében.

Sebaj, lesz tűzijáték, meg tivornya Erdogannal, mindenki jól van, köszönik szépen, ha meg a népnek annyira mégse jó, arra ott van a propaganda. Az a propaganda amit – ha élne – Goebbels is szájtátva nézne, és sírva könyörögne a receptért. Olykor az az érzése az embernek, hogy a szájhabzás tekintetében sikerült már azt a náci tempót is felülmúlnia a keresztény árja magyar miniszterelnök uraságnak. És ha eddig nem kellett, ezután fog igazán kelleni a véres hergelés, miután a saját lábán álló, külső segítségre nem szoruló sziklaszilárd magyar gazdaság ennyit tud. Pont annyit, amennyit látunk. Semennyit.

Ez kormányzás? Ez fellendülés? Ez az utolértük, sőt, már le is hagytuk Németországot és Ausztriát valósága? Jobb helyeken ezért verés jár, itt viszont önvállveregetés és a szokásos lejáratása, rágalmazása, mocskolása azoknak, akik figyelmeztetnek a veszélyekre, a helyzet tragikumára. A néhány szavas csatakiáltások sora – nem leszünk gyarmat, a Holdról is látszik, háborús szankció, brüsszeli szankció, Soros, Gyurcsány – kevés lesz. Bár egyelőre ezzel is beéri az egybitesre degradált társadalom mintegy hárommillió polgára, de attól még tény: a nem érkező uniós pénzek, az Európa perifériáját jelző szélsőjobboldali szalonképtelenség, a keleti diktátorokkal és bűnözőkkel való smúzolás, a választási győzelemre elégetett több száz milliárd forintok, a lopás, csalás és hazudozás ide vezetett. A recesszió gödrébe. És ahogy a kolléga írta: feltűrt ingujjban balfaszkodni és sejtelmes fotókat posztolgatni, nem egyelő azzal, amire itt szükség lenne: az ország vezetésére. Na az pont nincs. De hogy is lehetne szakértelemre, konszenzusra épülő, a polgárok érdekeit szolgáló kormányzást elvárni egy maffiamódszerekkel pusztító bűnszervezettől? Azt hiszem, beteljesült a próféta 2007-es  jövendölése: 

„Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.”

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.