Május 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Addig se a buzilobbi terrorizálja őket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy a nertársak, a családbarát, gyerekbarát, patrióta állampárt potentátjai végre elvonulnak rohadtul megérdemelt önfeledt pihenőszabadságukat eltölteni – miért is ne tennék, hiszen ők nem tartoznak a populáció azon több mint 40 százalékhoz, amelyiknek abszolválhatatlan kihívás elmenni nyaralni, ráadásul az utolsó percig durván megdolgoztak érte – vessünk egy pillantást a kezük munkája nyomán kibontakozó valóság egyik legdurvább szeletére. Nem teljesen függetlenül attól a tegnap sokadszor megfogalmazott állításomtól (amit ma is vállalok), amely szerint ennek az országnak harangoztak. Nem azért, mert szétlopták, kizsigerelték, átverték a négy évről négy évre egyre demokratikusabban megválasztott vezetői, hanem azért, mert több mint tíz év alatt lényegében szétverték, lezüllesztették, tönkretették az élhető jövő szempontjából stratégiai fontosságú oktatási rendszert. Amire – mint minden másra is, amihez hozzányúltak és szarrá vált a kezük között – lehet azt mondani, és természetesen mondják is, hogy a) hazugság, b) nem teljesen hazugság, viszont mindenki más tehet róla, csak ők nem, akiknek kizárólagos lehetőségük volt rendbe tenni a másfél évtizede elmúlt nyolc évet. Ettől még igaz, és napról napra nehezebb visszalapátolni a trágyát a dakota lóba, hogy miképpen az egyes területek egyenként, úgy a nagy egész is beteg, pusztul, rohad.

Az Orbán-kormány által bűnös városként kezelt Budapest egyik kerületében, Újpesten, több mint ezer középiskolás mentális egészségét mérték fel kérdőíves vizsgálat formájában azt követően, hogy csak a tanév első két hetében tízen kíséreltek meg öngyilkosságot. A vizsgálódás nyomán kirajzolódott kép döbbenetes és megrázó lehetne mindenkinek. Legalábbis mindenkinek, akinek az morális állapota és a szellemi  egészsége megkérdőjelezhetetlen. Aki a gyermekeket soha a büdös életben nem használná fel és ki, akinek eszébe nem jutna a gyermekek mögé bújni és a gyermekek érdekeire hivatkozva a saját alantas, mocskos céljait érvényesíteni. Mint kiderült, a felmérésben részt vevők 21 százaléka (!!!!!!) esett szexuális abúzus áldozatául, 1007 főből mindössze 29 fő, vagyis nagyjából 2,9 százalék (!!!) mondta azt magáról, hogy nincsen semmilyen gyermekkori ártalmas élménye.

  • A 9-10. osztályos tanulók 47 százalékát érte már verbális, 21 százalékukat pedig fizikai bántalmazás. 31 százalék tapasztalt saját bevallása szerint érzelmi, 23 százalék pedig fizikai elhanyagolást. A felmérésben részt vevők több mint egynegyede azt állította, hogy szexuális bántalmazás áldozata volt.
  • A 11-12. osztályos diákokat érintő összesített adatok szerint körükben a szexuális, verbális és fizikai bántalmazást átéltek aránya pár százalékkal csökkent, magasabb lett azonban azoknak az aránya, akiknél van valamilyen függő a családban: a gyerekek 26 százaléka jelezte ezt, míg 35 százalékuk azt állította, hogy mentális vagy pszichiátriai betegséggel küzd valaki a családban.

Nem állítom ellentmondást nem tűrően, mert talán még a nemzeti konzultáció művésznéven elhíresült nemzeti manipulációs technikával rojtosra hülyített országra nézve sem lenne helytálló, hogy ez egy olyan felmérés, amely reprezentatívnak tekinthető Magyarország egészére. Ennek ellenére az meggyőződésem, hogy ha a fővárosban egy ilyen típusú vizsgálat ilyen brutális eredményeket hozott, akkor ez mindenképpen egyfajta lenyomata a teljes magyar társadalom mentális állapotának. Ameddig a Századvég a Nézőpont Intézettel összekapaszkodva, ezeken az eredményeken teljes joggal felháborodva megkutatja, hogy ha ez a helyzet Budapesten, akkor mi lehet a helyzet Borsodban vagy Nógrádban, érdemes látni, hogy nem lehet más a helyzet egy olyan országban, ahol álszent, divatkeresztény lelki nyomorékok fél szemmel a politikai népszerűségi felmérésekre kacsintgatva teli tüdőből kiabálják, hogy a gyerekeinket hagyják békén a mocskos pedofilbuzik, a genderbuzipropagandisták, drag queenek, rózsaszín tangás szakállas férfiak, hogy a gyerekek nevelése a drága keresztény, heteroszexuális szülők kiváltsága és kizárólagos joga, hogy senki ne ugasson bele abba, hogy az apa férfi anya nő hogyan terrorizálja verbálisan és fizikailag a saját gyerekét a migránsgettók, brüsszelgyurcsánysoros és a háború árnyékában. Ahol gyerekek százezrei nem azért nem esznek, mert nem éhesek, hanem mert nincs mit, és ahol a minőségi oktatást nem a megbecsült pedagógusok által átadni hivatott versenyképes tudásban, hanem a hittan órákban, a honvédelmi-hazafias ismeretekben és a heti testnevelésórák számában mérik, miközben évek óta közpénzplakátokon, mindenféle tömény politikai propagandareklámokban, végtelenítve sulykolt csatakiáltásokkal paráztatják, nyomasztják a társadalmat és tudatosan gyilkolják az embereket lelkét. Ahelyett, hogy a pénzüket értelmes dolgokra, valódi problémák megoldására fordítanák.

Az a szükségszerű, törvényszerű és elborzasztó ezekben a számokban, hogy kódolva vannak a korrupció kormányának ama legfőbb politikájában, amelynek lényege éppen ez: mindent, lehetőség szerint (márpedig nekik korlátlan lehetőségeik vannak) mindent megtenni annak érdekében, hogy kiszámíthatóan szar mentális-lelki állapotba kerüljön az ország és reménytelenül beleragadjon ebbe a beteg posványba. Hogy szorongjon, rettegjen, érezze kiszolgáltatottnak magát, és eszébe ne jusson megkérdőjelezni mindazt, amit vele, ellene elkövetnek a hatalmasok. Aztán amikor nem bírja elviselni a nyomorúságát, a sehonnan sehova nem vezető élete kudarcát, akkor majd levezeti a dühét és frusztrációját azokon, akik gyengébbek nála. Verbálisan, fizikálisan, szexuálisan bántalmazza, mert addig se a buzilobbi terrorizálja őket.

Az a szükségszerű, törvényszerű és elborzasztó, hogy az újpesti középiskolások szörnyű mentális egészségi állapota aligha elszigetelt kuriózum a világ eme földi paradicsomában, ahol több mint tíz éve mindenféle veszélyek, gonosz ármánykodások, összeesküvések elleni harci lázról szólnak a mindennapok. Szakemberek szépen elmondták, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb tanulsága, hogy a gyerekek nincsenek jól. Azok a gyerekek, akiket biodíszletként, közönséges eszközként használ fel egy gátlástalan hatalmi szörnyeteg a saját céljai elérésére. Szakemberek szóltak, hogy különösen 2019-től radikálisan megnőtt a gyerekek körében a mentális problémákkal küzdők száma. Hogy a magyar gyerekek körében emelkedik a szorongásról, tartós félelemről beszámolók aránya, és egyre több az önsértés, az öngyilkossági kísérlet, és megnőtt a segélyvonalak forgalma is. Szakemberek kongatják a vészharangokat – nagyjából teljesen hiába, mert az állampárt semmi olyasmivel nem hajlandó foglalkozni, ami nem a népszerűségét szolgálja, – hogy nagy baj van. Nem, persze, hogy nem azt mondják, hogy önmagukban a politikai média termékek a beteg, szutykos, primitív propaganda okozzák a gyerekekben a szorongás, a félelem, a düh és a tehetetlenség érzését, ami aztán nem ritkán önpusztítási kísérletbe torkoll. De hogy ez a felfokozott pszichotikus politikai klíma hozzájárul a gyerekek rossz állapotához, az nem lehet kérdés. Mert azok a gyerekek, akik olyan állapotban vannak, mint az újpesti középiskolások, azokat olyan felnőttek bántalmazzák, akik szintén elszenvedői ennek a folyamatos szellemi háborúnak, ami tizenhárom év alatt kvázi normalitássá avanzsált. Ahol a stadionok, az egyházi ragacs, az út szélén felállított keresztek, a kínai akkumulátorgyárak, a migránsok Soros György és az állandó hergelő adja meg az alaphangot a hétköznapokhoz, ott nem férnek bele a valódi problémák. Ezért aztán a magyar társadalom, kisgyerekekkel, középiskolásokkal és az őket bántalmazó felnőttekkel együtt olyan maradandó sérüléseket szenved, amelyek aligha gyógyíthatóak. Nem kellenek ide migránsgettók, háború, brüsszeli meleglobbi, megoldjuk mi házon belül. Ameddig bele nem pusztulunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.