Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Két shake között a pad alatt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Padlót fogtam a ferencvárosi padról szóló hírek olvastán. Nehogy má’!… Mostantól már arra is vigyáznom kell, hogy nehogy frissen festett padra üljek véletlenül?!… Márpedig ha egy ülőfelületet naponta átfestenek valakik, akkor az szolgálhat bizonyos célokat, csak éppen az eredetit nem. Nevezetesen hogy pihenő helye legyen a megfáradt sétálóknak.

Ezt épp Ő nem tudná, magyaridőnk nagyonmagyar és egyben össznemzeti Gondolkodója?! Akinek a hatvanpusztai csilivili nyaralójában még  e l m é l k e d ő  s é t á n y  is készült, nemcsak könyvtárterem? El sem tudom képzelni: megy, mendegél a kormányzásba bele(b)őszült Államférfi a papírforma szerint az apja tulajdonában álló parki ösvényén, mint az elvárható: több lépéssel önmaga és mindenki más előtt. Ráncolja gondoktól barázdált homlokát, szemében a fényes jövőnkbe vetett hit lobog. F(r)oc(l)izásban edzett lábai elnehezülnek netán – oszt’ ne lenne ott jónéhány (stílszerűen piros-fehér-zöldre pingált) pad?!… Vagy legalább padocska, leülni egy kicsit, hagyni leülepedni a napi gondokat és kavargó fantazmaglóriákat?!… 

Akkor hát miért akadályoztatja az Amnesty International által jogszerűen kihelyezett, többszemélyes ülőalkalmatosság rendeltetésszerű használatát? Nem tart attól hogy – mint pszichikai bűnsegéddel – egyszer majd feltörlik vele a padot? Miért nem szól fizetett ifjú híveinek, hogy ne kapucniskodjanak maszkban, közterületen, éjnek évadján, újra és újra átfestve az elhíresült ülőhelyet? 

Ámbár, ami azt illeti, be is fóliázhatnák államilag azt a macska&egér-játék padot (cat&mouse-game pad). Abból is leesne egy kis világhír!

Merthogy fólia-nagyhatalom (is) lettünk, hirtelen!… Hippy hippy shake.

Ma még csak a nekik nem tetsző könyveket fóliázzák be, de holnap téged cipzároznak be egy hullazsákba, amiért nem vagy az ő párhuzamos, sikerekben fuldokló valóságuk lakója. De lehet hogy csak körbe-szögesdrótoznak egy átnevelő táborban.

Na és mire pemzlizték át homofóbék első körben azt a közönséges szabadtéri padkát? Az FTC színeire! Ők is szeretik a focit, szívük joga! A klubról én speciel annyit tudok, hogy a NER beavatkozó kopaszainak és a beléptetőkapus Deutsch Tamás ügyeletes brüsszelostorozó teljes családjának a kifizetőhelye. Ez nálam nem ok a szurkolásra. Tegyük még hozzá, hogy ezek a fiatalok nem teljesen maguktól ennyire hülyék. Őket mentálisan kiképezték az ilyenfajta küldetésekre nem annyira titkos, mint inkább nem túl publikus táborokban. Ahol „magasan fejlett” fidelitas-vezetők mossák orbánistára az ifjonti agyakat.

Nem lévén naiv, persze tudom én, hogy az a pad egy szimbólum. Annak is, aki kirakta, annak is, aki nem képes tolerálni a színeit. 

Szívtelen ármány, ismerős harcok. Nem a szivárvány minden színe ellen, hanem a szivárványszín ellen. Egyelőre.

Holott olyan szín nincs is. A szivárvány színei vannak, amelyek a külső ívtől a belső felé a következőképpen sorakoznak: vörös; narancs; sárga; zöld; kék; indigó; ibolya. A színek sorrendje mindig ugyanaz, soha sem változik, és az úgynevezett RGB fényszínmodell részét képezik, amely három elsődleges, két másodlagos és két harmadlagos színt, azaz a szivárvány hét színét mutatja. Megannyi potenciális közellenség!…

Vajh’ azt hány fideszes aktivista tudja, hogy a szivárványzászlót – azaz a szivárvány színeit követő sávokból álló zászlót – nemcsak a melegbüszkeség mozgalma használja. Számos, egymástól független csoport és mozgalom lobogtatja, ezek közül az egyik legismertebb a békemozgalom. Hát nem vicces? Most, amikor Novák Katalin nevű kinevezett aláíró a békét akarja megnyerni, nem a háborút, amikor a csapból is a kormányzati néplélek sunyi, giccses békevágya csöpög, anonim aktivistáik a béke színeit festegetik át zöld-fehérre! Nem lesz ebből baj, fiúk?

Sokat fejlődött a világ! Padlássöprés helyett mára a padfestés a politikai módi.

A rendszerváltásként emlegetett Nagy Helyezkedésen túljutott – vagy arra már esélytelen -, progresszívnek titulált értelmiség (ne bazsalyogj, nyomokban azért van ilyen!) meg mit csinál naphosszat? Szellemileg onanizál, mintha csak parancsszóra tenné. A sok virtigli bicebója, a kultúra él- és megélhetési lovasai és pandantjaik telebeszélik padarságaikkal a netet. „Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!”

Akárhány lábon is áll a szóban forgó ülőalkalmatosság, nálam kilóg a lóláb. Nem leszek bűnrészes ebben a lényeget mellőző, elkerülő attitűdben. A fő probléma Orbán – minden más csak következmény. Amíg ő a helyén pávatáncol, addig semmi sem fog megoldódni határainkon belül – legkevésbé a szexuális kisebbségek jogai. Elfecsérelt energia szimbolikus játszmákba bonyolódni, amíg minden ütőkártya az ő kezében van. Kérdem én költőileg: ment-e a padok által a világ elébb? Egyáltalán, nevezhető-e padnak az a valami, amelyben nem magyar szív dobog? Miféle anyagból gyúrták azt a stallumot, amely nem nemzetiesen padlik? El lehet-e vitatni egy pad jogát ahhoz, hogy kedve szerinti színt öltsön? Nem-e az éppen országló fényességes Padisah érdekét szolgálják az efféle árnyékbokszolások? Aki nem prosztóságból tartja állandóan bugyogója zsebében a kezét. Egy egész ország lapul, kussol benne. Padam, padam, padam.

A bármiféle kiegyezés esélytelenebb, mint egy jövő heti Pa-dö-dö-koncert a Budai Parkszínpadon. A két világnézet (egy haladó és egy maradi) manipulatív, figyelemelterelő összeütköztetésében mi – a Nép – ott vagyunk, ahol a pad szakad. 

A padproblematika amúgy is régóta a bögyömben van. Ahány szakállszárító, annyi féle! Ámde emelje fel a kezét az, aki kicsit is verte a nyálát a hajléktalanok fekvő helyzetbe való önhozatalát megakadályozó, antipraktikus elválasztó vasrudak felszerelésekor? Mennyivel jobb az, ha a vasútállomásokon országszerte – de bizony a liberális vezetésű kerületek parkjaiban is – az a lerongyolódott ember a kövezetre vagy egy virágágyás közepibe fekszik le? (Közbevetőleg: filantróp vagyok amióta az eszemet tudom, de néha azért megkísért egy genyócídium gondolata.)

A társadalom nem hibás cseppet sem, amiért egyesek az utcán élnek? Aki elvesztette otthonát, annak oda a társadalmi tagsága is?

Nem csak némely emberek, de komplett társadalmak is lehetnek önsorsrontóak. „Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!”

Mint mindenre, a padkérdésre is tudok egy jobb megoldást. Egy általam kifejlesztendő hordozható tákolmányra gondolok, amelyet Rákay Philippel koprodukcióban sorozatgyártanánk, akivel padtársak voltunk a Zenetévé Egyetemen. Elindultok sétálni, mindenki vinné magával az összehajtogatott ülőkéjét, majd egy látványban és hőmérsékletben kellemes helyre érvén, letelepednétek. Magatok választanátok meg, hol, mikor és mennyi ideig ücsörögtök, senki nem lesné, mikor álltok végre fel és toljátok arrébb a popsitokat. Nem festegetheti vadidegen őket és még letelepedési kötvényt sem kell hozzá vásárolnotok! A Kálmánkának meg fogalma nincsen arról, hogy mit jelent a koprodukció, azt hinné, valamiféle történelmi filmet forgatunk a padkészítők pillekönnyű életéről. Észre sem venné, hogy amit csinálunk, nem pad a’, hanem lóca.

Mindenesetre, megdöntöttük az X időegységben egy padra jutó átfestések világrekordját. Már csak a piktátort kéne rendesen megdönteni. 

Addig is –választás szerint – mantrázzuk együtt: Om Mani padme Hum. Om Mani padme Hum… (Fordítása: Éljen a lótuszban levő drágakő! Bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá egy mester előzetes beavatása. Jelentésének semmi köze sem a manihoz, sem a padhoz. Hat szótagja azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.) Vagy hallgassuk ezt a kis hazai zenét, akkor is ha már este van, este van, kiki nyúgalomba! Estebédként együnk hozzá pirítósra kent, némi zöldséggel, paradicsommal megbolondított padlizsánkrémet (erdélyiesen: vinetét).

Pandula Dezső

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.