Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


A hatalom egyik tartópillére a gyűlölet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lottót is vehettem volna, bár ott sajnos nem lehet biztosra menni, már ha az ember lánya és fia nem született pesszimista. Mert ha az, akkor szinte biztosan bejön a számítása, és valószínűleg nem nyer egy vasat sem, de a főnyereményt majdnem biztosan nem viszi el. Azért csak majdnem, és nem teljesen biztosan, mert van egy nagyon, de nagyon halvány esély, néhány százezrelék, hogy mégis. Ez a nagyon halvány esély inspirál sokakat, hogy hétről hétre vásároljanak szelvényt, amit persze vásárolni soha nem kellett, a feladás került pénzbe. Ma már feladni sem feltétlenül szükséges, pontosabban nem is lehet, mivel hiába is dobálnánk be a postaládába, egyrészt egy csomó helyen posta sincs, másrészt ugye a kukában landolna. A köznyelvben mégis gyökeret vert a szelvényvásárlás, talán érdemes lenne hungarikumnak nyilvánítani, nehogy kipusztuljon. A lényeg, amit el akartam volna dadogni, hogy akkor is sanszosabb lett volna a telitalálat, ha csak szabad szemmel nem látható esély van rá, mint amennyire sanszos tévedni, ha azt gondolom – nem most, hetekkel ezelőtt – hogy a Pride közeledtével nyomban előkerül a posványmédiában és a posványpolitikában a buzikártya. Pláne, ha terelni kell valamiről a figyelmet, márpedig mostanában mindig kell. Olyan 30 éve, de amennyire emlékszem, Bezzeggyurcsány és Bezzegbajnai (de Horn Gyula, és Antall József, sőt, Kádár) idejében nem volt sikk, sőt, szalonképes sem volt habzó szájjal buzizni sem a politikai-, sem az úri körökben, a sajtóban meg pláne nem. Mostanában ez hazafias kötelesség, a hazaszeretet és a kormányhűség fokmérője.

Minden adott tehát az esedékes hadművelet megindításához. Kezdődött a Sokszor Átfestett Pad Legendájával. Fosbarnából szivárványosra festette az Amnesty International, szivárványosból halványzöld-piskosszürke kombóra a fociultrák, majd megint szivárványos, újra zöld-szürke, végül visszanyerte eredeti fosbarna színét, így most mindenki boldog. Gondolom a pad is, mert végre békén hagyják, az egymásra gányolt festékrétegeket pedig amúgy is levedli egy év alatt, vagy előbb. Közben azért megy a cirkusz mindenhol. Varga Judit gyanús menekülése – vagy kimentése, ez még nem teljesen tiszta -, az uniós pénzek egyre égetőbb hiánya, az orvos- és szakápolóhiány miatt bezáró osztályok, a következő tanév bizonytalansága, Putyin egyre valószínűbb bukása, Orbán eredménytelen zsarolási kísérletei, Erdogan váratlan húzása, az alig enyhülő infláció, a mindig másnak hazudott megszorítások már a társadalom fideszhű részének is feszegetik a tűréshatárát, úgyhogy kapóra jön – mint mindig – a Pride, és némi hörgés a téma körül. A magánnyugdíjak védőszentje, a közpénzből vasalt bőrű, hibátlan fogsorú Selmeczi Gabriella olyan nagyon fajsúlyos kérdéssel állt elő, hogy az ember csak ámul, miért nem jutott még senkinek sem az eszébe. A történet lényege; törvényt kell módosítani, mert nehogy már a transzneműek, akik férfiként születtek, de hivatalosan is nőként ismeri el őket a törvény – régebben még volt ilyesmire lehetőség -, igénybe vehessék a nők kedvezményes nyugdíjazási korhatárát. Azért a gyöngyfogú szenátorasszony igazán közölhetné azt is a hívekkel, hány ilyen embert érinthet a dolog. Alighanem egy kezemen meg tudom számolni. Kicsit hajánál fogva előrángatott történet, de egynek jó. A PestiSrácok már nagyobb rutinnal esnek neki a témának, van benne bőséges gyakorlatuk. Vésey Kovács László nevű alkalmazottjuk egészen hosszú cikket rittyentett elbuzulás-témában. Van benne tudományos kutatás, genetikai vizsgálat és minden. A lényeg az, hogy keresték a tudósok, de nem találták a buzigént, ami annyit jelent, hogy márpedig homoszexuálisok nincsenek. Vagy hát vannak, de divatból, mert a libsik olyan sokat reklámozzák, hogy az embereknek megjön hozzá a kedve.

Az a baj ezzel az elmélettel, hogy bár jól hangzik hazafias fülek számára, de nem kell hozzá sem tudósnak, sem genetikusnak lenni, elég némi józan ész, és máris tudni lehet, hogy oltári nagy baromság. És nem csak azért, mert amennyire tudjuk, az emberiség történetében, minden korban voltak melegek (ahogy az állatvilágban is), akkor is, amikor még nem tudtak sem divatról, sem genderlobbiról, és Pride sem volt. Ezt koronként és társadalmanként eltérő módon kezelték. Van, ahol teljesen természetes volt, sőt, most is van olyan törzs, ahol eleve nem két nem van, és teljesen természetes számukra a dolog. Aztán – alighanem a vallások térhódításának köszönhetően, mint ahogy sok borzalom vezethető vissza a vallásokra, kivált a kereszténységre – elkezdték üldözni a melegeket és a transzneműeket. Akkoriban igazából csak egyféle meghatározásuk volt, ők voltak a buzik, a természet elfajzásai. Ha valóban divat kérdése az egész, a környezeti hatások váltják ki, akkor lenne mit megmagyarázni akár a magyar történelemben, a közelmúltban is – hiszen Tormay Cécilétől Galgóczi Erzsébetig és Gobbi Hildáig (ők egy párt alkottak, együtt is éltek) – olyan korszakokban is léteztek melegek, amikor azért súlyos retorzió járt. Akár börtön, vagy halál. Tehát egyrészt nem láthattak maguk körül olyan példákat, melyek vonzóvá tehették volna a dolgot, mert mindenki bujkált és hazudott, másrészt iszonyatosan nagy kockázatot vállaltak, mégis melegek voltak. Vajon miért? Talán a legismertebb példa az Enigma-kódot feltörő (és még számtalan tudományos áttörést elérő) Alan Turing tragédiája, aki zseniális matematikus volt, és vesztére meleg. Abban a korban, amikor Angliában ez még két év börtönt, vagy kémiai kasztrációt jelentett, ha lebukott valaki. Turing lebukott, a kasztrációt választotta, majd nem sokkal később öngyilkosságba menekült. Alig 42 éves volt. Így tehát megbukni látszik az az elmélet, hogy azért lesz meleg – vagy bármi más, a többségtől eltérő szexuális orientációjú – valaki, mert azt látja maga körül, mert divat, mert jó bulinak tűnik.

A kommunista rezsim is üldözte a melegeket, ők minden diktatúrában remek céltáblának számítottak, és számítanak ma is. Az Orbán-rezsim sem tér el ettől a kedves szokástól, bár már nem bűncselekmény, de a kormány és a médiája igyekszik mindent megtenni azért, hogy ellenük hangolja a társadalmat. Nem elvi okokból, egyszerűen azért, mert a hatalom egyik tartópillére a gyűlölet. Amelyik társadalom, vagy annak egy, a hatalom megtartása szempontjából fontos része kellő gyűlöletet (és félelmet, mert a kettő mindig együtt jár) tud táplálni egy kiválasztott csoport iránt, annak nem marad ideje mással foglalkozni. Hiszen ez a legerősebb érzelem, képes felülírni az erkölcsi érzéket, és még sok mást is. A Pride időszaka remek alkalom a hergelésre, holott akár élhetnénk is békében, elfogadva egymást és önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Az ezzel a gond – minden más mellett -, hogy a Pride elmúlik, de a korrupció, a gazdasági válság, az összes gond és probléma itt fog maradni, és egyre súlyosbodik. A kormány és a posványmédia semmit nem ér el a törekvéseivel, ha csak azt nem nevezzük eredménynek, hogy aki szexuális orientációjában eltér a többségtől, és nem tud innen elmenekülni, de nincs is valami módon védett helyzetben – mint mondjuk Ungár Péter -, annak az életét megnyomorítják ezek a gazemberek. Örökre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.