Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Menthetetlen mocsár

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, jobb napokat mindenkinek! Ha tehetjük, és miért ne tehetnénk, vigyázzunk a mindenféle extrém időjárási viszonyokkal, kiemelten a hőséggel, amely a Rogán-központ által patikamérlegen megtervezett és lebegtetett veszélyekkel szemben nagyon is valóságos veszélyeket hordoz. Például.

Érzésem szerint, és mert jófej vagyok, Tarlós István bukott expolgármester úrra is a kánikula lehetett igen rossz hatással, mert ahelyett, hogy egy egészségesen lesötétített, klimatizált szobában, megfelelő folyadékbevitel mellett örülne a nyugdíjának meg az onokáknak, az állampárt hasznos idiótájaként kiment a napra, és tolta a propagandát: az őt 2019-ben simán legyőző Karácsony Gergely főpolgármestert ekézte a Fidesz udvari lapjában. Ráadásul egészen furcsa módon magát némiképp alázva, magából totál hülyét csinálva. Jó, Navracsics Tibor emberarcú lúzerminiszteren és uniós pénzbehajtón nem sikerült túltennie ebben a felköpésügyi műfajban, aki miután már minden létező évszakot megjelölt a Magyarországnak járó uniós pénzek megérkezésének időpontjaként, tegnap rezzenéstelen arccal belemondta az kamerába, hogy a kormány soha nem ígért konkrét időpontot, hogy mikor érkezhetnek az uniós források.

De ha már ekkora elánnal ostromolják Karácsonyt, mert jobb ötletük nincs arra, hogy miképpen tudnák visszaszerezni a bűnös fővárost, ejtsünk pár szót Tarlós úrról. Alig egy hónapja volt, hogy azt találta mondani egy másik színvonalas, Karácsony ütlegelésére kihegyezett alákérdező közpénzszolgálati interjúban, hogy szerinte a jelenlegi kormányszóvivő, az ő korábbi helyettese, a milliárdos honvédelmi miniszter neje lenne Karácsony ideális kihívója. A hirado.hu-nak szerényen úgy nyilatkozott, hogy nyilván nem az ő feladata és kompetenciája eldönteni, ki legyen a kormánypárt jelöltje, nyilván neki erre nincs se felhatalmazása, se jogosítványa, de mivel ott segít az ő elvtársainak, ahol tud, csak elmondja, hogy Szentkirályi TikTok Alexandra az, aki a legtöbb szavazatot lenne képes produkálni a tutyimutyi, tétova, mamakedvence (Tarlós úr minősítései pofára esés előtt) Karácsony ellenében. A fakockák védőszentje magyarázattal is szolgált: Szentkirályinak van városvezetői tapasztalata, öt évig főpolgármester-helyettes volt, ismeri Budapestet, a Városházát, marhára otthon van a humán területen, kiválóan kommunikál, két idegen nyelven is beszél, a Fidesz táborát sem osztaná meg, van benne lojalitás, céltudatos, saját elképzelései is vannak (nem röhög!), nem utolsó sorban: a női szolidaritás miatt feltehetően sok hölgy is bizalmat szavazna neki. Aztán eltelt egy hónap és Tarlós úr, aki a volt helyettese női erényeit méltatta, a Magyar Nemzetben azzal támadta Karácsonyt, hogy

„furcsa személyiség”, aki „nem is nagyon érti a várost és nem is nagyon ismeri”, „egy feminin alkat, akinek nem a polgármesterséget szabták a személyiségére”.

Mondhatnám, hogy Tarlós úr ugyanaz a büdös tahó maradt, aki akkor is volt, amikor a megafonnal üvöltözött, és azt hitte, hogy ez elég lesz egy újabb választási győzelemhez, vagy mondhatnám, hogy kínos, amikor egy olyan ember tesz ilyen minősítéseket, aki bizonyos szögből úgy fest, mint egy randa öregasszony, de nem mondok ilyeneket. Azt mondom, hogy vannak, akikbe szorult méltóság és van Tarlós István. Akinek ennyi év sem volt elegendő feldolgozni, hogy a budapestiek nem kértek belőle, így kisszerűsége és jellemtelensége okán boldogan vesz részt abban a karaktergyilokban, amit a pártja és a gazdája lényegében a megválasztása óta folytat a főpolgármester ellen. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanák több százezer magyar választó akaratát. Nem lehet mindenki tekintélyes pocakot eresztett, gyűrött, trottyos igazi férfi, na. Vannak ilyen nagyra nőtt feminin szociológusok is a világon. És vannak útonálló gazemberek is, akiknek az a legfőbb politikájuk, hogy kivéreztetnek mindenkit, bosszút állnak mindenkin, aki nem ők.

Szóval vigyázzunk a napszúrással, és ebben az önmagából kifordult jelenben próbáljuk tudatosan megőrizni a lelki-szellemi egészségünket, a józan eszünket, az erkölcsi iránytűnket. Nem azért, mert úgy könnyebb az élet – egyáltalán nem az, sőt -, hanem mert talán mégis más minőséget jelent úgy élni, hogy az ember nem mindenféle rögeszméknek a rabja, nem közlekedik ökölbe szorult kézzel és aggyal, és nem gondolja azt, hogy neki attól jobb élete lesz, ha másoknak rosszabb. Gondolok itt például arra, hogy mennyire szomorú képet fest az ország  szellemi, lelki, erkölcsi állapotáról az a nyomorult ferencvárosi pad, amit pár nap leforgása alatt franc tudja hányszor átfestettek, mert az tűrhetetlen, hogy egy pad szivárványszínű legyen. Szivárványszín, vagyis nem buzilobbi, hanem a nyitottság, az elfogadás, a diverzitás, a sokféleség szimbóluma. Tudomásom szerint most éppen a Mi Hazánk nevű álellenzéki szélsőséges párt áll nyerésre a mázolásban, amelyik túljárt mindenkinek az eszén, pláne a felforgató buzikén, de még az árjákon is: az ügyeletes párttag lemázolta piros-fehér-zöldre azt a nyomorult padot, úgyhogy ha ezután próbálja valaki átfesteni, nemzeti jelképet gyaláz meg, amiért a magyar törvények szerint büntetés jár. (Le se írtam, és már kiderült, hogy valaki befóliázta a padot.)

Most azt hagyjuk is a fenébe, hogy a magyar törvények mit írnak és mit nem írnak egy olyan országban, ahol a komplett kormány a törvények felett áll. De hogy a konteógyártásban, a covid-diktatúrázásban, a könyvdarálásban, a mindenféle kisebbségekkel szembeni lánctalpas uszításban, a kincstári idegengyűlöletben és az identitáspolitikai harangok félreverésében élen járó Toroczkai-féléknek ez legyen a legnagyobb nyomora, vergődésük tárgya, elég szépen mutatja, hogy miért nem lesz itt a büdös életben normális ország. Az a 9. kerületi pad mindent elmond erről a rommá uszított, magából kifordított, minimum kettészakított országról. Ahol elképzelhetetlen, hogy a szivárványszínű pad mellett van egy fehér-zöld, kettővel odébb akár egy piros-fehér-zöld, amott egy sárga, ott meg egy hupilila. Az baromira nem lehet, hogy egymás mellett megférjen többfajta identitás, szín, karakter. Az nem lehet, mert ez az ő hazájuk – hirdeti Toroczkai, főfeljelentő határvadász és batátachips-gyáros. Az nem lehet, hogy mindenkinek jó legyen, itt csak a másik kárára tud boldog lenni az ökölbe szorult, heteroszexuális, büszke árja magyar. Legyőzték a felforgatókat, fasza.

Éppen földbe áll a közoktatás, az életszínvonalat nem is említve, minden jel arra utal, hogy az ún. vagyonkezelő alapítványi fenntartású magyar egyetemek diákjai jövőre nem részesülnek az Erasmus-ösztöndíjból, mert a korrupció kormánya nem teljesítette a Bizottság feltételeit, az illetékes miniszter – akinek rohadtul nem áll olyan jól, amikor hülyének tetteti magát, mint Kósa Lajosnak, akinek szintén nem áll jól, de valamivel mégis – már nem is emlékszik, hogy ő bármit ígért volna. Arról sem tud semmit, hogy nagyon úgy fest, hogy nem lesz megállapodás szeptemberig az Erasmus-programról, mert még a törvényt se alkották meg, ami ennek a feltétele lenne, de nekünk, szittya magyaroknak nincs nagyobb bajunk a szivárványnál.

Jól is van így, a lényeg, hogy a tíz éve felhúzott felcsúti stadiont tao-pénzből felújítják. Arra bármikor kerül pár száz millió, miért ne pont akkor, amikor Varga Mihály a szja-kedvezmények körül matat és takarékosságnak hazudja a megszorítást. És lesznek az út szélén keresztek is a békéért. És lesz még rengeteg Rogán-propaganda a még sokáig két számjegyű infláció mellé. A magyar diákok külföldi tanulása? Az megy a levesbe. Végül is csak több mint egy fél éve szóltak Brüsszelből, hogy nem lesz ez így jó. Szóltak, hogy az ún. vagyonkezelő alapítványok nem biztosítják az uniós források átlátható kezelését, csorbítják a tudományos szabadságot és autonómiát, és összeférhetetlen, hogy a kuratóriumi tagok közt politikusok ülnek. Azóta eltelt bő fél év, ami alatt pótcselekvésekben világcsúcstartó pártunk és kormányunk harcolt a szankciós Brüsszellel, a finnekkel, a svédekkel, Sorossal, a buzilobbival, a dollárbaloldallal, a tanárokkal, Zelenszkijjel, a háborúpárti fél világgal, de mindenek fölött a józan ésszel, így aztán sajnos nem jutott idő arra, hogy ezzel foglalkozzanak. És ők különben sem mondták soha, hogy mikor jön a pénz. Nem baj, a Nyugat úgyis hanyatlik már hatszáz éve, de rengeteg lehetőség nyitva áll Pekingben, Moszkvában, Bakuban, Taskentben, Minszkben vagy Ulan Batorban. Biztos ott is vannak kiváló egyetemek, a keleti nyitás meg amúgy is egy rohadt nagy sikertörténet.

Ha vicces lenne, most harsányan röhögnék, de nincs ebben semmi vicces. Ez az egész élet-halál harc egy pad fölött, a harsány beleszarás a jövőbe, teljesen abszurd és hihetetlen. Pont mint Selmeczi Gabriella szenátorasszony hősi harca a transzszexuális nők ellen. Menthetetlen mocsár, mást nem tudok erre mondani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.