Április 17,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Innen lassan már csak menekülni lehet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

12 millióra bírságolták a Lírát, mert nem fóliázott be egy homoszexualitást megjelenítő könyvet – ráadásul még a gyermekkönyvek közé sikerült berakni a Heartstopper című alkotást. Én magam nem olvastam a könyvet, mint ahogy az erre alapuló Netflix sorozatot sem néztem meg, de valahogy kétlem, hogy homoszexuális pornóról lenne szó, tehát vélhetően egy fiatalok szexualitását is kiveséző alkotásról van szó, de legalábbis arról, hogy a homoszexuális érzelmekről beszélnek benne. Hogy ezzel mi a gond? Az, kérem szépen, hogy a Fidesz lényegében be akarja tiltani a homoszexualitást, hiszen mi bátor, büszke, keresztény nép vagyunk, itt senki nem buzul meg. Mi Szent István leszármazottai vagyunk, olyan nincs, hogy valaki ne szüljön gyermeket a magyar honban, az meg durva szentségtörés, hogy a saját neméhez vonzódjon. Dehogy, mi kérem szépen, megoldjuk a problémát: betiltjuk, kvázi kriminalizáljuk azt, ha egy ember a saját neméhez vonzódik, mert ha így teszünk, akkor hirtelen mindenki heteroszexuálissá válik, és újra szaporodásnak indul majd a magyar nép.

Jó lenne, ha csak vicceltem volna a fenti sorokkal, de őszintén szólva messze nem gondolom azt, hogy ne lennének olyanok a felsőbb politikai körökben, akik teljesen komolyan gondolják azt, hogy ha üldözik, ha devianciaként kezelik a homoszexualitást, akkor az egyszerűen meg fog szűnni. A gond csak az, hogy a dolgok nem így működnek, hiszen egy ember nem egy könyv elolvasásától, vagy egy film megnézéstől válik homoszexuálissá, de ezt nem szeretném ismételten különösebben részletezni. Aki ugyanis ezt megkérdőjelezi, azzal egyébként sincs sok értelme a párbeszédnek. De azt is érdemes egyébként megemlíteni, hogy nem nagyon szoktak ma fiatalok könyvesboltokba járkálni, hogy több ezer forintokért vásároljanak nekik szóló könyveket. A gyerekkönyveket általában a szülők szokták ajándékként megvásárolni a fiataloknak, akik sajnálatos módon egyre kevesebbet olvasnak. Gondoljunk csak bele abba, hogy ha odaadunk egy ötezrest a fiunknak, lányunknak, akkor mit fog abból vásárolni, ha mindenféle megkötések nélkül kapja azt meg? Pontosan nem tudnám meghatározni, de hogy vélhetően nem könyvet, az szinte biztos.

Már csak ezért is borzasztóan fontos lenne, hogy népszerűsítsék a könyveket, rábírják az olvasásra a fiatalokat, hiszen a könyvek borzasztóan sokat tudnak segíteni egy ember jellemfejlődésében és fontosak a tudás, az általános műveltség megszerzésében is. De mint tudjuk, Orbán célja nem a fiatalok kiművelése, hanem az, hogy egy elbutuló társadalom jöjjön létre, amely aztán újra és újra hatalomba fogja segíteni, hiszen a propagandája eljut a lezsibbasztott emberekhez, akik kérdés nélkül szavaznak majd rá. Mi magyarok – mármint a magyar kormány, ugye – 12 milliós büntetést osztunk ki azért, mert egy könyvkiadó nem fóliázott be egy homoszexualitást megjelenítő könyvet. Szerintem a magyar kormányt kellene megbüntetni azért, mert befóliáztat olyan könyveket, amelyek borzasztóan fontosak lehetnek sokak számára. Hány és hány alkalommal mondták már el fiatalok, hogy pont a filmekből és könyvekből tudták meg, hogy az, amit éreznek az nem bűn, nem helytelen és nem elítélendő?

Ezen fiataloknak sok esetben az életét mentették meg ezek a könyvek és filmek, hiszen korábban úgy érezték, hogy a társadalomba nem illenek be, és a családjuk sem fogadja el őket, miközben csupán annyi a bűnük, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Mostantól viszont a könyvek már nem jelentenek ilyen opciót, kivéve ha egy anyuka vagy apuka megvásárolja azt a gyermekének, bár ha ez megtörténik, akkor az eleve a jobbik eset, mert vélhetően a szülők pontosan tisztában vannak a gyermekük szexuális irányultságával. És mi van akkor, ha egy heteroszexuális gyermek akar elolvasni egy olyan történetet, amely homoszexuálisokról szól? Miért ne tehetné ezt meg? Miért kell kvázi megbélyegezni azokat a könyveket, amelyek ezzel a témával foglalkoznak? Mert hát gondoljunk bele, hogy mennyire nyilvánvalóvá fog válni ezt követően az, hogy ki milyen könyvet vásárol a boltban.

Egyszerűen felháborító az, hogy ilyen előfordulhat egy magát demokratikusnak beállító uniós tagországban. Hogyan lehet az, hogy egy közösséget alkot az elfogadó spanyol vagy épp német társadalom és a magyar? Egyszerűen már nem tartozunk Európához, szinte semmilyen értelemben sem. Már nem is csak az EU-ról beszélek, hanem a kontinensről, amelynek értékrendjétől egyre inkább csak távolodunk. Óriási szerencsénk van, hogy annak idején csatlakozhattunk a közösséghez, hiszen sokak számára ez az egyetlen kiút és remény ebből az egyre eszelősebb, abszurdabb rémálomból. Mert lássuk be, hogy egyre többeknek már nem nagyon marad más választása, mint hogy elhagyják azt az országot, ahol születtek. Azt pedig, hogy (emiatt is) fogy a magyar, a kormány kizárólag magának köszönheti, hiszen mégis ki szeretne gyereket szülni egy olyan országba, ahol ha az a bizonyos gyermek homoszexuálisnak születik, akkor közellenséggé válik? Ki akarna elfogadó környezet helyett gyűlölködő környezetben élni és létezni? Ki az, aki ilyet akarna a saját gyerekének? Márpedig az, amit Orbánék létrehoztak, nem az előbbi, hanem az utóbbi. Az irány pedig egyre ijesztőbb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.