NEHAZUGGY

Állnak az injekciós tűvel a kezükben, csodálkoznak és értetlenkednek

Most, hogy pártunk, kormányunk, bátoraink és büszkeségeink végre átverték a helytelenül státusztörvénynek nevezett, helyesen bosszútörvényüket is a kirakatparlamentjükön, mert őszig majd úgyis elfelejti mindenki, tehát értelemszerűen egyáltalán nem hozta zavarba őket, hogy ezzel hány újabb szöget vernek bele a közoktatás koporsójába, és ezzel milyen pályára helyezik a jövő Magyarországát, szerintem is a legszebb ideje elmenni az Adriára szakállat ereszteni, aztán majd lesz valami. Mert ami most van, az eléggé rosszul néz ki, és szöges ellentétben áll azzal az ellentmondást nem tűrő felmosási akcióval, amit minden bátorak hadvezére előadott hétfőn a parlamentben, midőn megint összetévesztette a miniszterelnöki pozíciót az állandó szellemeskedési kényszerrel megvert kocsmatöltelék pozíciójával, aki a pultnak támaszkodva minden este 9 és 10 között megváltja a világot. Aztán hazamegy és elhencegi az asszonynak, hogy mindenki hülye, de ő megint jól megmondta, csak úgy itták a szavait.

Olvastam tegnap – párhuzamosan a magyar oktatás utolsó kenetének parlamenti feladásával, illetve azzal, hogy emberemlékezet óta nem indította az állam akkora brutális, jelen esetben több mint 1700 milliárdos hiánnyal a boldog új évet, mint a fideszesek állama idén -, hogy a világszínvonalú közepes képességű könyvelő által vezetett Pénzügyminisztériumban MEG-LE-PŐD-TEK. Ha jól értettem az agyamat beborító ködön keresztül, tulajdonképpen rácsodálkoztak arra, hogy minő keveset és egyre kevesebbet fogyasztanak a mimagyarok, miközben világszínvonalú áfa ide vagy oda, csökkennek a költségvetés szempontjából kulcsfontosságú áfabevételek is. A zsugorodás mostanra már olyan mértékű, hogy már százmilliárdokkal elmarad a kormány várakozásaitól, vagyis jó eséllyel az év végén is százmilliárdokra tehető áfabevétel hiányozhat a szuverén nemzeti büdzséből, miközben Varga Mihálynak és zenekarának fogalma nincs, hogy erre mi lehet a magyarázat. Tehát nem a takarítószemélyzet, nem Mancika, a mindenes titkárnő és nem Ödön, a portás nem találja a magyarázatot, hanem a Pénzügyminisztérium vezetése. Ami különben teljesen mindegy, a lényeg az, hogy akár tudják a magyarázatot, akár sokkot kaptak és fongjuk nincs, hogy mi történik körülöttük, a vége borítékolhatóan az lesz, hogy a magyarok pénzét teátrálisan Brüsszelen és Ukrajnában kereső miniszterelnök – aki egyáltalán nem mellesleg az Európai Unió csődjét lebegtette néhány napja összeszorított fogakkal sziszegve és fel volt háborodva azon, hogy a brüsszeliták az ő beleegyezése nélkül már megint matatni akarnak az uniós büdzsé körül – és az ő legalább kormányozni tudó, adócsökkentő hírében álló propagandakormánya szorítani lesz kénytelen az idei költségvetésen, jövőre pedig az adóemelés sem kizárt. Amely adóemelés persze nem múlt idő, hiszen a mindenféle közvetett, nem direkt módon a lakosságra ráterhelt adókat a végén úgyis a lakosság fizeti meg, ez már most történik.

Nos, úgy tűnik, hogy sem a szakmányban idehurcolt akkumulátorgyárak, sem az ellenzék lejáratását célzó csilliárdos propagandakampányok, se az oktatással együtt az ország jövőjének felkoncolása, és ha jól látom, a Vodafone nyeresége se lesz képes betömködni azokat a rondán éktelenkedő fekete lyukakat, amelyekből összeáll az ország jelen és jövő idejű költségvetése. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió önjelölt, szigorú felcsúti számvizsgálója és az ő akaratát minden körülmények között szó nélkül teljesítő, egyre csak hízó apparátusa olyan stabil, kiszámítható és komolyan vehető költségvetést fércelt össze, hogy ők csodálkoznak rajta a legjobban. Pontosabban mímelik, hogy nem értik azt, amit minden valamire való, egy egyszerű összeadást fejben elvégezni képes, a közgazdasági folyamatokhoz legalább középiskolás fokon értő szakemberek már akkor figyelmeztettek, amikor Varga és pajtásai bedobták a tavalyi választási kampány lovai közé a győzelmi kényszer gyeplőjét, és tulajdonképpen kifosztották az államkasszát mit sem törődve a következményekkel. Mindenki, akinek a gondolkodását nem a vakhit, hanem kettőnél több lélegző agysejt határozza meg, mindenféle úton, módon kongatta a harangokat és szólt, hogy a költségvetési fegyelem felelőtlen felrúgása, a hangulatjavító választási pénzosztogatás akkor is borítékolható problémákhoz vezetne, ha nem lenne háború és az Európai Unió ugyanúgy folyatná a pénzcsapot, mint korábban, amikor ívesen leszarták, hogy mire költik el rendeleti kormányzóék ezeket a pénzeket. Aki akar, az biztosan emlékszik arra, hogyan hazaárulóztak és magyarelleneseztek le két perc alatt mindenkit, aki a választási hajlandóságot favorizáló nyakló nélküli populizmus hátulütőire figyelmeztetett, pedig minden is azokat igazolta, akik szóltak. Önmagában az is bizonyítja az igazukat, hogy május végére Orbán kormánya összehozta az éves költségvetési hiánycél több mint háromnegyedét, az államháztartási hiánycél több mint 80 százalékát. Május végén pedig volt még hét hónap az évből, és miután az uniós források nem érkeznek, a beruházások általános visszaesésének dallamára csak az uniós programok bevételeinél már csaknem 50 százalékos visszaeséssel szembesülhet az, aki szokott adatokat, tényeket tanulmányozni két háborúpárti migránsgettózás között.

És basszameg, az elvtársak meg vannak lepődve. Pedig a hülyének is nyilvánvaló volt, hogy az a zseniális kormányzási stratégia, hogy a brutális inflációból származó áfabevétel okán döngetjük a mellünket, hogy mi megállunk a saját lábunkon, és uniós pénzek nélkül is lazán elketyegünk akármeddig, csak addig működik – és ideig-óráig talán be is tömködi az ezercsilliárdos költségvetési Mariana-árkokat -, ameddig  az embereknek van pénze. Az a helyzet, hogy attól a kretén dumától, hogy ha Gyurcsány lenne, akkor mi minden lenne, de főleg nem lenne, nem lett több pénzük az embereknek, ellenkezőleg. A párját ritkító infláció – amire nemhogy nem kifogás a Moszkvától való energiafüggés, hanem súlyosbító körülmény, konkrétan a nemzetikonzervatívnak nevezett mindent elkúrás politikájának ékes bizonyítéka  – akkor is felzabálta a béreket, jövedelmeket, nyugdíjakat, ha a Migráns1 és a TV2 tényei előtt korgó gyomrú kisembernek az lehet az érzése, hogy miközben a világ elsüllyed körülöttünk, itt minden fasza, csak neki pont nem jött be az élet. De legalább nem lesznek migránsgettók, az a lényeg, hogy rosszabb ne legyen.

Ha azon lennének meglepődve, hogy még mindig van egy harmadnyi országrész, amelyik elhiszi nekik, hogy ez minden világok legjobbika, a földi paradicsom, a legtöbb, amit ki lehet hozni az emberi létezésből, akkor teljesen egyetértenék velük. Mert ja. Nemhogy meglepő, de csodával határos, hogy mire képes a tartós tudatmódosítás. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy de, ennél még rosszabb is lesz, miközben a pénzügyekért felelős minisztériumokban a felelősök állnak, csodálkoznak, meg vannak lepődve és nem értik, hogy ez hogy lehet. Pedig minden logikusan következik az elmúlt tizenhárom évből, aminek a csúcspontján összehozták az elvtársak azt a párját ritkító csodát is, hogy az év úgy indult, hogy az államnak ezermilliárdos hitelt kellett felvennie az adófizetők bőrére, mert nem éri a széle a hosszát. Úgy értem, amire kell pénz, arra jut is, és nincsenek azok az elszállt költségvetési hiányt finanszírozni hivatott brutális kamatkiadások, amelyek a dinasztia közpénzből vagyonszerzését, épülő-szépülő közpénzuradalmát akárcsak meg tudná rángatni. Úgyhogy állnak az elvtársak az injekciós tűvel a kezükben, csodálkoznak és reménykednek, hogy hátha az év hátralévő részében hatni fog a kézrátétel és az infláció csökkenése miatt lendületet kap a fogyasztás. Vagy ha másképp nem megy, mert kormányozni se tudnak, akkor majd a lakossági erőforrásdeficit magától letöri az inflációt. Csak addig kell fél lábon kibírni.

Nem vagyok közgazdász, se könyvelő, se miniszter, lényegében nem értek hozzá, de szerintem olyan nagyon nem bonyolult ez. Sokkal kevésbé bonyolult, mint amennyire tragikus. A társadalom kétharmada leszakad, mert a keresete nem követi az inflációt, egyre rosszabbul él, nincs mibű fogyasztania. A NER krémjének ilyen problémái nincsenek, a béreik emelkedése bőven meghaladja az inflációt, de annyit még ők se tudnak fogyasztani, hogy a felborult egyensúly helyreálljon. Úgyhogy nem maradt más hátra, most kell erősen koncentrálni és hinni a sufnijágszközgazdászok zavaros vízióiban, az injekciós tűben, mert az a tény, hogy nagyobb hiánnyal indította a kormány az évet, mint 2020-at, 2021-et és 2022-t együttvéve, nem sok jóval kecsegtet. Hogy van pofájuk meglepődni, csodálkozni és értetlenkedni, az külön is legalja. Majd remélhetőleg a szavazóik annyira nem fognak meglepődni, amikor beütnek azok a rendkívüli nem megszorítások, amelyek tegnap este kerültek az asztalra.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább