Július 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Hogy szolgálja a magyar nemzeti érdeket ez az önsorsrontó arcoskodás?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,369,185 forint, még hiányzik 630,815 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csak mert kimaradt a korábbi eszmefuttatásomból, bár az inflációt aligha töri le, és mert kapcsolódik az öntudatos, szuverén, büszke magyar nemzetről szóló utópiához is: miközben az oktatási rendszer sündisznóra emlékeztető koporsójának utolsó szögét is a helyére applikáló, többé és kevésbé széles körben felháborodást kiváltó státusz- és bosszútörvényt, illetve a már most is minden ponton garantáltan tarthatatlan 2024-es költségvetést már jövő héten átpréselik a bátorak parlamentjén, Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálása továbbra sem szerepel a napirenden. Miután a jövő heti háromnapos rendkívüli ülésszak után az elvtársak és elvtársnők jól megérdemelt nyári szünetre vonulnak (igen, ő nem ám, mint a tanarak, nem, nem), ez azt jelenti, hogy az immár egy éve halogatott szavazás így biztosan őszre tolódik. Nem is tudom hirtelen felindulásomban eldönteni, hogy melyik a durvább, de ez a kettő így együtt igen súlyos.

Akkor is, ha természetesen se kevesebb akkumulátorgyár, se kevesebb üresen kongó stadion, se kevesebb TikTok-influenszer miniszter, se alacsonyabb infláció, se magasabb bér, se több tanár és orvos, se kevesebb eltartandó ingyenélő, semmirekellő nem lesz abból, hogy Svédország csatlakozhat-e a NATO-hoz, miután Erdogan szultán megengedte Orbán Viktornak, hogy megengedje a parlamenti cselédeinek, hogy napirendre tűzzék és megszavazzák a dokumentumot, de akkor is van miért szégyenkezni és lenne miért aggódni. Orbán német sajtóban elővezetett nettó Putyin-párti ámokfutásával megtámasztva különösen. Nem hiszem, hogy túl jó ómen ez a döntés arra nézvést, ami erre a gazdasági fölbe fúródás vidám időszakát elő országra vár.

Miután szűk két hete kiderült – és nem emlékszem, hogy bármelyik beszélő öltöny megcáfolta volna -, hogy a Fidesz-frakció már rég szavazott volna a kérdésről, de a Karmelitából leszóltak nekik, hogy nem lehet, az is ténykérdés, hogy igen csúnyán öregedtek Gulyás Gergely miniszter azon márciusi végi állításai, amelyek szerint Svédország NATO-csatlakozása esetében a Fidesz frakción belül is van vita, de ő nem tudja, hogy pontosan mi a bajuk van a párttársainak. Ezt így bele a pofánkba. Márpedig Gulyás Gergely nem akkor állított utoljára valótlanságot az ügyben: április elején azt is hazudta, nincs semmilyen megállapodás Magyarország és Törökország között, hogy összehangolják a svéd csatlakozás jóváhagyásnak időpontját. Ez olyannyira szilárd lábakon álló kijelentés, hogy miután március elején Magyarország legbátrabbjai már hosszú hónapok óta halogatták Finnország és Svédország NATO-csatlakozási kérelmének ratifikálását, miután Erdogan bejelentette, hogy a finnek NATO-csatlakozását támogatja, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője is bejelentette, hogy akkor jövő héten a fideszes parlament is szavaz róla. Mert függetlenek és szuverének vagyunk, nekünk Erdogan sem ugathat bele a szuverén döntéseinkbe. Nem hát.

Még annyit ide, hogy a hazugságokat újabb és újabb hazugságokkal megfejelő Gulyás Gergelytől azon a bizonyos március végi kormányinfón megkérdezték, hogy „melyik évszakban” várható, hogy napirendre kerül a svédek NATO-csatlakozása, ő pedig azt válaszolta rezzenéstelen pofátlansággal: nem hiszi, hogy sokáig húzzák majd az ügyet, szerinte „komoly realitása van” annak, hogy ez még idén tavasszal megtörténik”.

Ma, június utolsó előtti napján, jelen tudásunk birtokában kijelenthetjük: a tavaszi megtörténésnek semmilyen realitása nincs, és bár arra nem számít senki, én biztosan nem, hogy Gulyás miniszter kiáll a rivaldába, felköp és alááll (miért, Navracsics Tibor lemondott már, pedig idén kurvaélet, hogy egy fillér uniós támogatás nem érkezik Magyarországra), azzal nehéz lenne vitatkozni, amit Adrian Hyde-Price brit politikaprofesszor, a Göteborgi Egyetem nemzetközi- és biztonságpolitikai szakértője állított szintén márciusban. Azt mondta: Orbán Viktor rossz úton halad, ha az Európai Uniót akarja zsarolni Svédország NATO-tagságának hátráltatásával. Azt is monda, hogy szerinte a svédek júliusra rendezik a vitáikat Törökországgal, annyira pedig Orbán Viktort sem tartja hülyének, hogy ezután is akadékoskodjon.

Hát izé. Hülyének én sem tartom Orbánt, mert azzal csak felmenteném az alól a történelmi bűncselekmény-sorozat alól, amit ez ellen az ország ellen 2010 óta folytatólagosan elkövet. Belpolitikai és külpolitikai fronton egyaránt. Ezzel az elhúzódó szemétkedéssel, ezzel az átlátszó hintapolitikával, ezzel a Hende Csabákkal fémjelzett nemzetközi bohóckodással, amellyel nettó belpolitikai önérdekből semmibe veszi azokat a biztonságpolitikai kockázatokat, amelyek evidensen következnek ebből az okádék időhúzásból. Azért az mindenképpen történelemkönyvek fekete lapjaira kívánkozik, hogy a szomszédos országban másfél éve zajló háború idején egy NATO-tagállam miniszterelnökének és az ő bandájának az általuk a bányászbéka segge alá amortizált oktatás hulláján pöffeszkedve a tanárok rommá alázása, szívatása fontosabb, mint annak a katonai szövetségnek az erősítése, amelynek ez az ország a tagja. Azért az nagyjából mindent elmond erről a rezsimről, hogy a szomszédban zajló háború idején a pedagógusok földbe döngölése prioritást élvez az ország biztonságát szavatoló katonai szövetség erősítésével szemben, hát a nemzet napszámosai mégiscsak veszélyesebbek, mint Vlagyimir Vlagyimirovics nem háborús bűnös Putyin véres öldöklése a szomszédban.

Azt a kérdést talán feltenni sem érdemes, hogy és hol van most Sándorpalotáné sokgyermekes édesanya és független államelnök, aki június 5-én azt nyilatkozta, hogy annak örültem volna, ha a kormánytöbbség már hozzájárul Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációjához. Az Országgyűlés szuverén jogköre, hogy ebben az ügyben döntést hozzon, én személyesen azonban azt gondolom, hogy ez már időszerű lenne? Nem kérdezem, hogy ráborította-e már az asztalt a szuverén Országgyűlésre, és átment a Karmelitába törni-zúzni, hogy ezt így hogy? Az viszont érdekelne, hogy kicsit sem kínos, hogy a keresztény európai kultúra legnagyobb védelmezői látványosan egy iszlamista diktátor kényéhez, kedvéhez igazítják a külpolitikájukat? És mit mond el ez az öntudatos, szuverén, büszke magyar nemzetről? Milyen szuverenitása lehet egy olyan országnak, amelyik az európai szövetségeseit leköpi, cserébe egy iszlamista autokrata, áttételesen pedig egy háborús agresszor szekerét tolja? Hogy szolgálja a magyar nemzeti érdeket, a magyarok biztonságát, a keresztény értékrend védelmét ez az önsorsrontó arcoskodás? Hónapok óta hazudoznak, aztán, ha a nyár derekán Erdogan füttyent, akkor majd hanyatt-homlok rongyolnak haza a nertársak horvát tengerpartról vagy a Seychelle-szigetekről, mert ők mindig is azt mondták, hogy rajtuk nem múlik a svédek NATO-tagsága?

Nincs kedvem nagy szavakkal dobálózni, már amúgy is elinflálták annyira a haza- és nemzetárulást, hogy már semmit nem jelentenek ezek a kifejezések. De akárminek is hívjuk, ennél jobban már semmivel nem tudnák bizonyítani, hogy számukra nincs nemzeti érdek, csak egy sértődött, frusztrált, kisebbségi komplexusokkal megvert, korrupt Moszkva-csatlós érdekei vannak. Aki magasról tesz arra, hogy ennek a szerencsétlen, szegény, nagyon kis országnak elemi érdeke, hogy az a védelmi szövetség, amelynek tagja, a lehető legerősebb legyen. Hogy ennek az országnak nem Ankarában, nem Moszkvában, hanem Stockholmban, Brüsszelben, Berlinben vannak a szövetségesei. Szóval ha ez az újabb szégyenteljes időhúzás sem javít az ország már így is penetráns nyugati megítélésén, akkor már tényleg semmi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.