NEHAZUGGY

Lerántják a leplet az alibikormányzásról, a mellébeszélésről, az oroszpárti politikáról és annak beláthatatlan következményeiről

Vogronics András | 2023. Június 26, Hétfő | 10:41

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytatnám, ahol abbahagytam. Az elmúlt hétvégén volt szerencsénk értesülni a Nagy Szocialista Forradalom 2.0-áról, ami azonban hamar kudarcba fulladt. Mondhatni: villámlázadásnak bizonyult. Nem azért, mert az Aurora cirkáló már rég az igazak álmát alussza a Balti-tengeren, hanem azért, mert Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér kaphatott egy visszauszíthatatlan ajánlatot a regnáló cártól. Vagy az is lehet, hogy elmúlt a vodka hatása, és ezzel arányosan alább hagyott a delíriumos keménykedési kényszer is.

Sosem fogjuk megtudni, és mint általában ilyenkor lenni szokott, maradnak a találgatások és mindenféle információ foszlányokból összeollózott vélemények. Azok a vélemények, amelyek semmiképpen nem tények, így bánjunk velük fenntartásokkal, és legyünk nyugodtan szkeptikusak addig, ameddig valamiféle objektívnek mondható kép össze nem áll majd idővel a lényegében egynapos puccskísérlet történéséivel kapcsoltban.

Az én véleményem az (ami nem szakértői vélemény, ezért ez sem több találgatásnál), hogy ha ez nem egy közönséges színdarab volt, hanem valódi szándék előzte meg a – mint igen hamar kiderült – kudarcba fulladt kezdeményezést a Wagner-csoport vezetőjétől, akkor ha már elkezdte, szerintem végig kellett volna vinnie a dolgot, ahogy annak idején Julius Cesar is tette ama elhíresült mondata után, miszerint a kocka el van vetve. Így bizonyosra vehető, én legalábbis annak veszem, hogy Prigozsin szakács napjai meg vannak számlálva, a hozzá hű katonáké szintén, mint ahogy a családtagjaiknak és közeli hozzátartozóiknak is sűrűn kell majd a hátuk mögé nézegetniük a hátralévő életükben. Ugyanis a tegnap kamerák elé álló, és „különleges katonai hadművelete” céljainak megvalósítását illetően magabiztosságot sugárzó Putyin egy maffiavezér, hasonlóan az összes autokratához a baráti társaságából (igen, én Orbánt is ide sorolom), akiben nem lehet megbízni, akivel nem lehet szép szóval beszélni. Ezek csak a hatalmukhoz ragaszkodnak, senkiben nem bíznak, és bárkit likvidálnak (ki szó szerint, ki megelégszik az átvitt értelemben vett kicsinálással), ha az veszélyt jelent az uralkodásukra. Legyen szó az üzleti szféráról, a közéletről, politikusról vagy újságíróról. Bárkiről. Ezért ezt az egész helyzetet ennek tükrében érdemes kezelni. Aki szeretné megérteni jobban a lényegét, nyugodtan nézze meg/nézze újra a Keresztapa trilógiát, ott választ kaphat azokra a kérdésekre, hogy miképpen fonódik össze a politika és az alvilág, pontosabban hogyan lesz a politikából maffia. Az külön hírértékű, hogy miközben Oroszországban tetőfokára hágott a hangulat,

Mindeközben Orbán kussolt. Az a fülsüketítő csend, ami a háború kitörése óta magát vészhelyzeti kormányzással felruházó egyélőisten irányából áradt a hétvégén, igencsak sokatmondóra sikerült. Amikor kiderült, hogy az a sötét figura, akinek kvázi hűséget esküdött, aki mellett az elmúlt évtizedben bizonyíthatóan elköteleződött a mi tévedhetetlen vezérünk, megroppanni látszott, akkor ledermedt a propaganda és inkább hallgatásba burkolózott. Szombaton egész nap csak Tellér Gyula magasztalására futotta, akinek a temetéséről három poszt is kikerült Orbán Facebook-oldalára. Ez az a kiugrott SZDSZ-es képviselő volt, akinek az ominózus illiberális tusnádfürdői beszédet és utóéletét köszönhetjük, és aki haláláig jótanácsokkal látta el a mi háztáji minidiktátorunkat, amiért közel 1,5 millió forintot söpört be havi rendszerességgel. Orbán istene nyugosztalja!

Közben azon gondolkodtam, hogy ha ennyit jár temetésre, akkor miért nem megy el gyászhuszárnak, és kamatoztatja ott a tehetségét, még az is lehet, hogy jobban menne neki, mint az ország vezetése, ami szemmel láthatóan katasztrofális. Legalábbis azok számára, akiket nem vakított meg teljesen a propaganda. Az meg már csak koktélcseresznye a jóízlés habos tortáján, hogy a temetés után egy II. kerületi luxusétterembe lakmározott egy jót, gondolom az elhunyt tiszteletére. Ő megadja még ennek az ősi rítusnak is a módját, amit halotti tornak hívnak, szerintem ezt a részt élvezi a legjobban. Mondjuk minden csak ízlés és jómodor kérdése, úgy látszik, neki ez a fétise.

Továbbá nem csoda, hogy Szijjártó minisztert is váratlanul érte az orosz cirkusz, őt valami balatoni strandon kapták lencsevégre, miközben egy trottyos rövidnadrágban, százezres sportcipőben a strandon telefonál. Azt természetesen nem tudhatjuk, kivel és mit, az a lényeg, hogy ő tudja. Ez is főleg azért érdekes, mert amíg ezek sunyultak, az általuk háborúpártinak nevezett országok vezetői – olyan országokról van szó, ahol a békepárti Magyarországgal szemben nincs háborús veszélyhelyzet se – folyamatosan a nyilvánosság előtt kísérték figyelemmel a történéseket. Andrzej Duda lengyel elnök például rendkívüli ülésre hívta össze a Nemzetbiztonsági Tanácsot, ahol Morawiecki miniszterelnök és Blaszczak védelmi miniszter is részt vett, hogy megtárgyalják a kalinyingrádi exklávéból és Belaruszból érkező esetleges instabilitást. A lengyel miniszterelnök 12 európai vezetőt hívott föl konzultációra az orosz helyzet miatt, valamiért Orbán Viktor nem volt közöttük. Londonban összeült a nemzetbiztonsági tanács (COBRA), az amerikai külügyminiszter körbetelefonálta a G7 külügyminisztereit és az EU fődiplomatáját. Közben Szijjártó, Novák, a három nevű volt kaszinótulajdonos honvédelmi miniszter és az egész gyönyörű bagázs élén tespedő homárfogyasztó mélyen kussolt.

Szerintem ezek azok a dolgok, amelyek lerántják a leplet az alibikormányzásról, a mellébeszélésről, az oroszpárti politikáról és annak beláthatatlan következményeiről ránk nézve, ha egyszer véget ér – vagy így, vagy úgy – ez a háború. Orbán úgy fog bukni Putyinnal együtt, mint a dominó, és velük együtt az összes többi kollaboráns szélsőséges vezető, hogy öröm lesz nézni.

Akárhogy is: meglepő és mulatságos volt ez a hétvégi performansz a Moszkva ellen hadba induló zsoldoshadseregről, és az egyelőre kudarcosnak minősülő puccskísérletükről. Ennek ellenére az egyáltalán nem jelentéktelen fejlemény, hogy egy magát világpolitikai, világgazdasági tényezőként meghatározó gazember az első szemöldökfelvonásra elmenekül Moszkvából. Miután a tévébeszédében azt mondta, a felkelőket meg fogják büntetni, ez elmaradt, sőt a végén majdnem kitüntette őket. Még aznap este Aljakszandr Lukasenka belarusz diktátor közvetítésével megállapodtak Prigozsinnal. Aztán hirtelen ejtették a vádakat a Wagner-főnök ellen, a katonái pedig a hírek szerint átigazolnak a reguláris hadseregbe. Prigozsin állítólag Belaruszba utazott, miután a konvoja nagyjából kétszáz kilométerre Moszkvától visszafordult. Miközben több videó kering arról, hogy tapssal búcsúztatják őket Rosztovban és Voronyezsben az ottani lakosok.

Nagyjából ennyi, aztán majd meglátjuk. Hogy a Wagnerrel szombaton történt események miatt elkerülhetetlen Oroszország szétesése, ahogy azt Olekszij Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára gondolja, azt nem tudom. Azt tudom, hogy Rogánék minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak, mert a nemzetközi helyzet fokozódik, és nem igazán nekik áll a zászló.

Ceterum censeo: aż orbáni rendszert el kell pusztítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!