NEHAZUGGY

És van, akihez nem kell plecsniket hozzávágni azért, hogy mindenki számára világos legyen, mennyire tehetséges

Jó reggelt, szép nyarat, vidám vasárnapot mindenkinek! Kinek egy olaszországi csavargás, kinek egy balatoni vitorlázás, kinek egy finom lecsó, feltéve, hogy lemegy a zöldpaprika ára (Konok Péter után szabadon), vagyis röviden: kinek mit intézett az ügyintézője, azzal kénytelen beérni. Akkor is, ha neki aztán kurvára semmi köze ahhoz az ügyintézőhöz, soha semmivel nem bízta meg. Amúgy azt nem tudom, miért jó Németh Szilárd gyanánt 40 fokban, fehér ingben pacalt főzni és lángost zabálni (fekete trikóban se lenne sokkal cukibb, ez igaz), de ha csak ennyit nem értenék a világ dolgaiból, akkor alighanem okosabb lennék és a világ is bizonyíthatóan jobb hely lenne. Ámde.

Mindenek előtt a vidám vasárnapra való tekintet nélkül állapítsuk meg, hogy szürreálisba csapott át a helyzet a szomszédban zajló háború szomszédságában, ahol az elmúlt másfél év legfurcsább napját hozták tető alá agresszorék, amivel kapcsolatban én most legfeljebb egy sufnikommentárral szolgálhatok, meghagyom a kollégáknak a lehetőséget, hogy ha van mondanivalójuk, ne fogják vissza. Arról tudniillik, hogy Jevgenyij Prigozsin –  a Vlagyimirovics szakácsából, az elvtársak étkeztetéséért felelős bizalmi emberből lett netes trollhadsereg-, majd való zsoldoshadsereg-szervező gyilkos – és az ő Wagner-csoportja állítólag hátba szúrta Vlagyimir Putyint és puccsot kísérelt meg végrehajtani ellene. Ami a Wagner szerint úgy kezdődött, hogy az orosz hadsereg rakétatámadást indított a zsoldoscsoport bázisai ellen, erre a szörnyűségre pedig nekik reagálniuk kellett. Putyin és kormánya ezt másképp gondolta, ők meg akarták állítani a söpredéket, a hazaárulókat, a lázadókat, akik már katonai objektumokat, településeket is elfoglaltak az ukrán-orosz határ közelében, és megindultak Moszkva felé. Aztán váratlan fordulat: Lukasenka fehérorosz diktátor beszélt Prigozsin fejével, aki hirtelen meggondolta magát, már nem akarta lemondatni a hadvezetést és Putyint, visszafordult. Moszkva helyett Belaruszba utazik, ejtik ellene a vádakat, a katonái pedig átigazolnak a reguláris hadseregbe. Nahát.

Azt én nem tudom, hogy egy, a Kreml és az öt év fáziskéséssel, sokbekezdéses kényszerű hazugsághelyreigazítási lázban égő rogánista szégyenpropaganda csecsén lógó hazafi mennyire lehetett összezavarodva tegnap, kinek szurkolt (nem lehetett egyértelmű, hiszen míg az uniós országok sorban reagáltak az orosz helyzetre, Orbánék párhuzamosan kussoltak, aztán nehezen, mintha Szalay-Bobrovniczky honvédőminiszter fogát húzták volna, kinyögtek valami kötelező semmitmondást), nekem, kívülállónak körülbelül olyan érzésem volt, mint a pattogatott kukoricával trollkodó ukránoknak lehetett. Belegondoltam. És mi van ha a hadsereg átáll? Akkor az van, hogy Putyinnak nagyjából reszeltek. Ha nem áll át, akkor elveszíti a Wagner-csoportot, valószínűleg kivégzik Prigozsint. Ezek közül egyik sem lett aktuális, viszont hogy még nagyobb hülyét csinált magából a háborús agresszor, ahhoz nem férhet kétség. Az ukránokkal lassan másfél éve nem bír, és nemhogy két nap alatt nem vette be Kijevet, de az elmúlt közel két napban a belső ellenség ellen kellett küzdenie. Hangsúlyozom: nem vagyok szakértő, de ez így, ahogy van, kínos és megalázó a hatalmas embernek. Egy pozitívum van benne, éspedig hogy ez a belső harc legalább hamarabb eldőlt számára, mint az ukránok ellen vívott háború. Nem hiszem, hogy szentségtörés lenne azt mondani: itt minden pofon garantáltan jó helyre ment. Persze nem arról van szó (egyelőre), hogy nekiálltak kiirtani egymást az elvtársak, pedig Ukrajnának, Európának, és világnak ezzel legalább már nagyobb károkat nem tudtak volna okozni.

Sokan és sokat fognak még elemezni azzal kapcsolatban, hogy mi ez az egész, hogy hova vezethet és hova nem vezethet Putyin Oroszországában az, hogy valaki (akár egy hűséges szolga) fellázad a teljhatalmú, imperialista rögeszmékkel megvert, elborult diktátor ellen (nem mondom, hogy más dimenzióban, fegyverek nélkül, mindenféle elvetemült zsoldosok nélkül, az áldemokratikus orbáni viszonyok között nem lenne érdemes ezt az önkényúr elleni fellázadást mimagyaroknak is kipróbálni), ezért tekeredjünk vissza egy gondolat erejéig a saját kínjainkhoz. Itt szerencsére nincs háború, se lázadó zsoldosok, van viszont helyette közel másfél éve mondvacsinált háborús veszélyhelyzet, ami szervesen illeszkedik az orbánizmus által több mint tíz éve mesterségesen, hazug, uszító propagandával fenntartott háborús pszichózis kontextusába.

Aminek az egyik leágazása az a sötét, primitív, pusztító kultúrharc, amelynek éppen aktuális epizódjában a 110 százalékban orbánista PIM-főigazgató a Libri pártállami felvásárlását magyarázta és a Libri pártállami felvásárlását kifigurázó Bödőcs Tibor humoristát minősítgette egy proopagandaműsorban. (Kapcsolódó tartalom: Orbán Balázs, a Librit felvásárló, százmilliárdos közpénzvagyonnal kitömött fideszes káderképző kuratóriumi igazgatója, egyben a miniszterelnök politikai igazgatója szövegértésből oktatja Azhariah-t, aki rendszerkritikus dala elején Orbán Balázst idézi.) Azt mondja Demeter Szilárd, a színházat büszkén gyűlölő, a magyar irodalom nyolcvan százalékát kikukázandó szarnak tartó kultúratyaúristen Bödőcs Tiborról:

„elkezdett átmenni agitpropba…tehát ilyen harcos, karcos, ellenzéki (…) ráadásul egyre butábban csinálja. Sajnálom, mert tehetséges a gyerek”.

A 40 éves Bödőcs Tibort tehetséges gyereknek nevező, a közpénzhegyek tetején ülve a mélybe böfögő 46 éves Demeternek ráfér az orcájára az orbánizmus tizenharmadik évében a Libri MCC általi felvásárlására azt mondani, hogy mindössze egy „piaci tranzakció” volt, meg kéne érteni „a kapitalizmus logikáját”, vagyis hogy ha egy cég „piaciként” viselkedik, azt nézi, melyik szerző könyveit lehet eladni, melyik könyv megy. A korrupt gazda, a hatvanpusztulati uradalom feje egyik leghűségesebb cselédje ráadásul tudni véli, hogy nem azoknak a szerzőknek a könyveit veszik százezerszámra, akik most elhatárolódnak ettől az egész vircsafttól. Majd önmagából kretént csinálva két sorral lejjebb azt mondja: különben is a könyvkiadók „a nem tudom, hány tízezer példányban eladott” Bödőcs Tiboron keresik meg azt a pénzt, amelyet a szépírókon elvesztenek. Aha, piaci tranzakció a NER-ben. Piac a NER-ben. A kapitalizmus logikája, az: az önkényesen meghozott törvényeid szerint ellopott állami csilliárdokból megveszel egy vállalkozást. Mert te ezt is megteheted, és most az előzetes nyomásgyakorlást ide se hozom. Értem. Ehhez képest azt már szóba hozni is kínos lenne, hogy Tóth Gabit nem azért kell támogatni, mert jobboldali, hanem mert marhára tehetséges.

De ha van valami, amitől igazán viszolyogni és okádni lehet ennek az uralkodó nomenklatúrának az egész fennállásával és minden megnyilvánulásával kapcsolatban, az ez a lekezelő, fölényeskedő, leereszkedő, lesajnáló stílus. Kár érte, mert tehetséges gyerek. Ennél még Soros gázkamrája is kevésbé irritáló röfögés volt ettől az alaktól, pedig az is teljesen vállalhatatlan. De hogy a párt és a vezér csinovnyikja, aki arra büszke, hogy ő az orbánisták legorbánistábbja, aki közpénzből lett valaki, aki addig valaki, ameddig a gazda azt akarja, hogy ő valaki legyen, tényleg beleáll Bödőcs Tiborba? Aki akárcsak az Orbán Balázs által kioktatott fiatal zenész, önerőből, saját jogon, saját tehetségből lett valaki, aki népszerű, akit nem kell támogatni se azért, mert jobboldali, se azért, mert baloldali, se azért, mert tehetséges (nem mintha ez felmerült volna a humortalan, kritikát elviselni képtelen káderekben), akinek az előadásaira nem lasszóval és kényszerrel kell közönséget toborozni, vagy a teltházat számára ingyenjegyekkel összehozni, akihez nem kell plecsniket hozzávágni azért, hogy mindenkinek világos legyen a tehetsége.

Ahogy tegnap is írtam, csak kiegészíteném: tényleg dühítő is, undorító is, ahogy lesajnálnak, leírnak, minősítgetnek mindenkit, aki fölött nincs hatalmuk, másfelől reményt keltő is, hogy nem értik, hogy egy igazi alkotó, egy igazi művész a büdös életben nem fog a hatalomhoz dörgölőzni, hogy egy szabad, tehetséges kultúrember mindig rendszerkritikus, mert más nem lehet. Ebbe nem tudnak beletörődni, emiatt folyamatosan kompenzálnak. És minél inkább kompenzálnak, annál szánalmasabbak, annál taszítóbb minden böffentésük. Mondjuk ha nekem is a Bagi-Nacsa-féle kurzushumorral vagy a Kis Grófó-féle kurzusmuzsikával kellene közösséget vállalnom, valószínűleg én is rohadtul utálnám Bödőcs Tibort vagy Azhariah-t.  Szerencsére nekem nem kellene ilyet tennem, mert nincs az a közpénzhegy, ami miatt vállalnám az erkölcstelenséget és a szolgaságot. Tőlem teljesen függetlenül, jól van ez így, és törvényszerű is, hogy így van. Előbb-utóbb mindenkinek a nyakába szakad az a mocsok, amit ő maga állított elő mások ellenében. Ahogy egy másik fronton a háborús agresszor Putyinnak sem áll túl jól a szénája, úgy a kultúrharcos, korrupt, kirekesztő Orbán-rezsimnek is a nyakába szakad az a háború, amit ők szabadítottak el azért, hogy az idők végezetéig uralkodva ők dönthessenek életről, halálról. Nem lesz finom. Minél tovább tolják, annál kevésbé lesz finom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább