NEHAZUGGY

Otthon meg belerúgnak a macskába?

Swan Edgar | 2023. Június 23, Péntek | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Bevallom, nekem is vannak olyan becsípődéseim, melyekkel bármikor az őrületbe lehet kergetni. Ilyen például; aki teheti, ma tankoljon, mert holnaptól drágább az üzemanyag! Évek óta nem tudok mit kezdeni ezzel. Oké, ma rohanok tankolni, megspórolok mondjuk ötszáz forintot. Ha olyan a munkám, holnap, vagy holnapután is kell tankolnom, esetleg a jövő héten. Akinek egy hónapra, esetleg több időre elég egy tank benzin, és nincs a háznál idős, beteg, mozgásában korlátozott ember, annak az autó felesleges luxus. Szóval a kérdésem most is aktuális; oké, rohanok tankolni eszem nélkül. És akkor mi van? Mit nyerek vele? Az egynegyed lángos árán túl.

Tovább fodrozódik a hadifogoly-szabadítási akció. Eddig azt tudjuk, hogy nem is volt ilyen, volt ilyen, de Semjén intézte, a kormány nem is tudott róla. A kormány tudott róla, és nem volt kifogása. Előkerült három hadifogoly, akik haza is térhettek, a maradék nyolc emberről jelenleg azt tudjuk, hogy semmit nem tudunk. Hogy holnap milyen fordulat várható, arról nekem haloványlila elképzelésem sincs. Ellenben valami üzemzavar lehet a fideszes propaganda háza táján. Bayer Zsolt hiába kapkodja elő az egyre primitívebb szókincsét, nem és nem kapja szárnyára a közérdeklődés. Most éppen Biden elnököt nevezte demens vén hülyének, és korrupt szar alaknak. Azt persze én nem tudhatom – mert Bayerrel ellentétben nem látok rá az USA belső ügyeire -, hogy korrupt-e az USA regnáló elnöke, a demencia jeleit magam is látni vélem, de az meg nem bűn, hanem betegség. Ha így is van, az amerikaiak joga eldönteni, hogy vezetheti-e az országukat, nem pedig az itthon világhírű magyar publicisztáé. Ámde megint volt Kormányinfó, Gulyás Gergely nem tudta magában tartani jövő hétig a nagyszerű hírt: kivezeti a kormány az ársapkát, ám semmi para! Az eddig ársapkás termékek – melyek közül több tétel is drágább ársapkásan, mint nélküle lenne – bekerülnek a kötelezően akciós termékek köré. Szóval lesz még szőlő, és lesz még csirkefarhát. Nem lesz viszont CSOK, vagyis lesz, de csak a falvakban. Azért döntött így mindennél és mindenkinél bölcsebb kormányunk, mert a háborús infláció miatt úgy felmentek az ingatlanárak, hogy a CSOK már nem jelent érdemi segítséget. Én nem tudom, talán más mozit nézek, mint a kormány, de úgy tudom – és azért tudom úgy, mert utána néztem -, az ingatlanárak akkor lőttek ki elképesztő módon, amikor ugyanez a kormány bevezette a CSOK-ot. Úgy tűnik, a falvak kimaradtak a háborús inflációból, és az elhibázott szankciók miatti drágulásból, mert ott továbbra is igényelhető ez a támogatás, a városi polgároknak meg majd kidolgoznak valami új támogatási formát. Csák János már rajta is van az ügyön. Babaváró hitelt pedig azok kaphatnak majd, ahol a potenciális anyajelölt 30 év alatti. Azt vette észre a kormány, hogy egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás időpontja, ezért ők ezt találták ki, hátha így majd korábban szülnek a nők, és még belefér pár alattvaló világra hozása, mielőtt beüt a menopauza. Tehát a 29 éves anya értékesebb, mint a 31 éves, és az ő gyereke is értékesebb, mint egy 31-36-40 éves anyáé. Értem. Érdekes elgondolás.

Volt kisebb csodának beillő jelenet is a Kormányinfón. Gulyás Gergely – igaz, nem teljesen önszántából – bocsánatot kért Maruzsa Zoltán (helyett?) miatt. Ez a sztori is olyan kanyarokat vesz, mint a hadifogoly-szabadítás. Hétfőn még ugyanez a Gulyás Gergely úgy reagált a sajtó kérdésére, ebből is látszik, milyen veszélyes dolog levelezni a Telexszel. Mára pedig kifért a százán egy halovány bocsika, bár természetesen nem felejtette el azt sem, hogy ez a fasorban sincs ahhoz képest, hogy Gyurcsány és őszödi beszéd. Úgy is kell, drága elvtársa az elvtársainak. Úgy is kell. Engem nem az gondolkodtatott el ebben a történetben, hogy ki hazudik kinek, mert abban nincsen semmi új elem. Hanem hogy milyen lehet egy ilyen minisztériumban vagy államtitkárságon dolgozni? Ahol senki, semmiről nem dönthet önállóan, még az ilyen piti ügyekben sem, hanem küldözgetik körbe ész nélkül a Telex bonyolultnak vagy csapdásnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető kérdéseit, és senki nem meri vállalni még azt az aprócska kockázatot sem, hogy államtitkári bólintás nélkül válaszoljon rá. Ha itt ez van, mi lehet a köztudottan (vagy nem annyira köztudottan, én olyantól tudom, aki évekig mellette dolgozott) nem kimondottan stabil idegrendszerű Szijjártó környezetében? És akkor a legizgisebb témát még nem is feszegettem, pedig szerkesztőségen belül visszatérő téma nálunk, hogy egyszer, csak egyszer mennyire jó lenne bekukkantani egy zárt ülésre. Olyanra, amikor nem a fővezér szája íze szerint mennek a dolgok, és összetrombitálja azokat a közvetlen, személye körüli szolgákat, akikkel hajlandó érintkezni. Alig tudok mókásabb dolgot elképzelni, mint a lesütött szemmel lapító Pintért, a szája sarkát rágcsáló Rogánt, a szemérmesen piruló Nagy Mártont. És ők még a nagyjából nélkülözhetetlenek, egy államtitkárságon nincs nélkülözhetetlen ember. Az államtitkárt is ideértve. Ivarérett emberek stresszelve fekszenek és kelnek, nem mernek megszólalni, nem lehet véleményük, és attól fosnak, rossz helyen van egy szó egy mondatban? Ha a főnök rajtuk tölti ki a mérgét, mert az ő főnöke meg rajta töltötte ki, akkor nyelnek, otthon meg belerúgnak a macskába? Életemben voltam én már főnök is, beosztott is, de kizárt, hogy ha valahol szarul éreztem magam – és volt példa ilyenre – ne mondtam volna fel igen sebesen. Hagytam én ott igazgatói pozíciót, hogy újra kezdjem a semmiből az életemet. Soha nem bántam meg. Vagyis de, amikor nehéz volt felkecmeregni, amikor nem tudtam, elég erős vagyok-e, meg tudom-e csinálni, közben ott voltak a gyerekek, akikért felelős voltam, akkor igen, voltak pillanatok. De azok elmúltak, ám az a keserű íz, ami beeszi magát az emberbe olyankor, amikor rugdossák, megalázzák és tehetetlennek érzi magát, az sokkal rosszabb, mint az átmeneti nehézségek. Ezért nem tudom megérteni azokat, akik a gerincüket adják egy állásért, a remélt biztonságért. Igazából talán nem is akarom megérteni őket.

Kétmilliárd forint összegű, közvetlen európai uniós forrást nyert el Budapest lakhatási programra – közölte a Főpolgármesteri Hivatal. Mint írták, Budapesten lakhatási válság van, és a „központi kormányzat lakáspolitikája nem segíti elő a megfizethető, biztonságos bérlakásszektor bővítését”, amelynek kulcsfontosságú szerepe lenne a válság enyhítésében. (HVG)

Ilyen az, amikor az uniós forrás oda jut el, ahová azt szánják. Bár az állami szinten űzött korrupció országában kétmilliárd forint aprópénz. Szijjártó Péter bármelyik héten több közpénzt hord szét a multik támogatására, mégis biztos vagyok abban, hogy ismét eszelős támadásba lendül a propagandagépezet. Tudom, hogy vannak olyanok, akik szurkolnak ugyan Karácsony Gergelynek, de gyengének tartják. Szerintem nem gyenge, okos, és meglehetős következetességgel éri el azt, amit akar. Ha kell, vár, tárgyal, keres más utat, nekifut újra. Azt hiszem, nem véletlenül akarja kicsinálni a nagy hadvezér. Meg hát amúgy sem, mert az micsoda dolog, hogy nem a király uralkodik a fővárosban? Na ugye.

Végezetül pedig jöjjön Holoda Attila, aki történetesen ért is az energiapolitikához, ellentétben Szijjártó Péterrel, aki legalább szép. A néphülyítés és a hazudozás magasiskolája már egészen kiforrott, mostmár a közoktatással kellene valamit kezdeni.

Hát nem cukik az elvtársak? De. Ezzel a lendülettel jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi szokás szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Addig is Tóth Gabi művésznőnek küldöm az alábbi dalt, tanulmányozás céljából.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!