NEHAZUGGY

Ki az, aki a hűtője nem túl bizalomgerjesztő kongását hallgatva még bármit elhisz nekik?

Elágazás nélküli jó reggelt kívánok mindenkinek! Ha már két kormányinfót kell tartani egy héten, a másodikra ma kerítenek sort két futballmeccs között (az Index máris tudni véli az egyik magvas bejelentést), akkor elég egyértelmű, hogy a rezsim számára nem a háborús helyzet minden korábbinál súlyosabb, ahogy azt a nemzet vezetője belesóhajtotta az általa kisajátított közmédia mikrofonjába múlt héten, miközben urán tartalmú lőszerekkel riogatta a híveket, hanem. Hanem bizony az általuk vezetett ország állapota súlyosabb, mint valaha.

Persze ezt így soha nem fogja elismerni egyetlen beszélő fej se – meggyőződésem szerint az élelmiszerekre vonatkozó árstopok esetleges kivezetését pont akkora sikerként fogják előadni, mint a bevezetésüket -, de attól még igaz, hogy ha már két egymást követő napon sem sikerül ugyanazt hazudni (lásd: Szijjártó és az ukrajnai hadifoglyok ügye, miszerint páratlan napokon a kormány nem is tudott róla, páros napokon a kormány tudtával történt az egész), abba azért bele van kódolva, hogy a tévedhetetlen stratéga és az ő tévedhetetlen stratégái mintha annyira nem lennének urai a helyzetnek. Ezzel együtt ahogy a dolgok most kinéznek, az az érzésem, hogy még elég hosszú utat kell megtenni addig, ameddig végleg megbolondulunk. Azt nem tudom megsaccolni se, hogy ez mikor következik be, azaz nem tudom megmondani, hogy például addig

• hány szovjet orosz hősi katonai emlékművet/hadisírt terveznek még átadni az Orbán-dinasztia Hatvanpuszta-Felcsút-központú 93 ezer négyzetkilométernyi birtokán úgy, hogy a polgármesternek, a helyi önkormányzatnak állítása szerint semmi köze hozzá? (Zárójel: 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot, 2023. június 19-én az oroszok hősi izét avatnak Csákberényben, Magyarországon. Szégyellje magát minden egyes hazaáruló, akiben akárcsak felmerül a gondolat, hogy Moszkva azt csinál ebben az országban, amit akar.)

• hány orosz kém garázdálkodhat szabadon, tarthat fenn zavartalanul kapcsolatot szélsőséges csoportokkal, és járhat el konzuli minőségben olyan súlyos ügyekben Magyarországon, amelyekről a kormány is tud, de a kormányt ez minden jel szerint egyáltalán nem zavarja?

• hány szovjet orosz fogságba esett ukrajnai hadifogoly kiszabadítása szerepel még Semjén Zsolt magánakcióhős és a háborús uszító Kirill pátriárka közösen összeállított bakancslistáján?

• hány olyan csillogó intellektusú, emberéleteket mentő háborús hős lesz, mint Alan Turing angol tudós, akiről a magát békepártinak hazudó szélsőséges(en homofób) állampárt és az ő szélsőséges(en) homofób fiókpártja azért nem hajlandó közteret elnevezni, mert az illető mocskos, deviáns buzi volt?

• hány közfideszszolgálati plecsnit, szobrocskát, elismerést kell még hozzávágni Tóth Gabi művésznőhöz (a hozzá hasonló zsírtehetséges rezsimszekértolók is nyugodtan magukra vehetik), hogy másnap ne az áldozati bárány szerepébe rándulva panaszkodjon, hogy őt a hite miatt báncsák, pedig semmi rosszat nem tett, csak irigykednek rá a függetlenek, objektívek és a gonosz büdöslibsik?

• hány tablónyi pályaelhagyó tanár kell pontosan ahhoz, hogy Orbán Viktor a megkerülhetetlen világpolitikai tényezősége látszatának fenntartása céljából kitalált, súlytalanul szánalmas külföldi kamulátogatásai ne halaszthatatlan meccsnézésbe, hanem a valódi társadalmi problémák megoldásának igyekezetébe torkolljanak?

• hány, az oktatási rendszer és úgy általában a humánszféra (emberi erőforrás) szétverésének útját kikövező, abban tevékenyen résztvevő Balog Zoltánnak és a kormány pusztító ámokfutását évek óta nem kevés közpénzért, ingatlanvagyonért cserébe kritikátlanul támogató történelmi egyháznak kell világ szégyenére a tanároknak érdemi béremelést követelő levelet aláírnia? (Mi lehet gusztustalanabb annál, mint amikor az egyházi emberből lett miniszterből lett püspök amiatt aggódik, hogy a tanárok tömegesen hagyhatják el az egyházi iskolákat az alacsony bérek miatt, miközben a fideszes honanya azon ügyködik, hogy a bosszútörvény alapján ismertnél is rosszabb legyen az érintettek helyzete?)

• még hány kormányhivatali ellenőrnek kell rosszul lennie, hány dolgozónak kell megbetegednie, ne adj’ isten meghalnia, ameddig valami halovány, az állampárt népszerűségét veszélyeztetni képes társadalmi ellenállás alakul ki, mert ha minden mást le is szarnak a hívek széles tömegei, azt azért felfogják, hogy a rezsim akkumulátornagyhatalmi vergődései az ő egészségüket, életüket, jelenüket és jövőjüket is veszélybe sodorják? Vagyis hány rosszul fizetett munkahelyet kell létrehozni még a külföldi vendégmunkások számára, a magyarok egészségének kockáztatásával, Magyarország újabb energiafüggőségbe (az orosz mellett/helyett: kínai és indiai) taszításával, hogy elég legyen?

• és pontosan hány milliárd forintos gigabüntetést kell a Karmelita kolostorból távirányított független Állami Számvevőszéknek az ellenzéki pártok nyakába varrnia és pontosan miképpen kell azt közöttük méltányosan szétosztania ahhoz, hogy végre elérjük azt az eszményi állapotot, amikor a Fidesz-KDNP végre egyedül indulhat az összes elágazás nélküli választás megnyeréséért, mert földbe döngölte, eltiporta, kivéreztette a hatalmára egyébként is szóra sem érdemes mértékben veszélyes ellenségeket?

Így morfondírozik magában az ember, aki nem tudja a választ ezekre az esetleges, random kérdésekre, és – Petőfivel szólva – így jut eszébe számtalan szebbnél-szebb gondolat, míg állni látszék az idő, bár a szekér szaladt. Kétségtelen, hogy egyeseknek szalad a szekér tizenhárom éve, én pedig inkább nem folytatom e költői kérdések végeláthatatlan sorát. A lényeg, hogy meggyőződésem szerint ebben az általános, fojtogató bűzben csak idő kérdése, ameddig a legelszántabbak, legkeményebbek is elveszítik a józan eszüket. Nem mintha nem tudnánk, hogy hát pont erre megy ki a játék.

Pedig még csak nem is arról beszélek, hogy mindeközben mi a helyzet a hűtővel. Ami egyáltalán nem függetlenül a delegalábbkormányoznitudnak közkeletű tévhittől, arról árulkodik, akár belenézünk, akár nem, akár szembenézünk vele, akár nem, hogy a magyar háztartások fogyasztása bizony a második legalacsonyabb az EU-ban. És nem, ez nem azért van így, mert a szomszédban háború van. Például Románia szomszédságában is háború van, ráadásul több mint egy tucat kormányfő váltotta egymást az ország élén, mióta Orbán Viktor kirobbanthatatlanul uralkodik a kétharmadával, ennek ellenére az egy főre jutó fogyasztásban már nemcsak Magyarországot, de a többi V4-országot is megelőzte.

Újra meg újra fel kell tenni a kérdést: hogy lehet az, hogy senki mást nem sújtanak olyan brutális mértékben az elhibázott brüsszeli szankciók, mint az orbáni Magyarországot? Hogy lehet az, hogy az egész EU-ban egyedül Magyarországon van még mindig 20% fölött az infláció? Hogy lehet az, hogy máshol uniós források nélkül is meg tudják emelni a tanárok bérét? És az hogy lehet, hogy ha minden kínunk és keservünk, a brutális inflációtól a tanárok megalázásán át a sok sebből vérző költségvetési realitásokig Brüsszelnek köszönhető, ha Magyarország kormánya az egyedüli az egész Európai Unióban, amelyik az erkölcsileg helyes oldalon áll a háború és a szankciók ügyében, akkor miért van az, hogy a brüsszeli szankciók ellen a magyarokat rengeteg közpénzből, többek között nemzeti konzultációval is hergelő kormány már megint szemen köpte a híveit, és a legutóbbi vétóval való fenyegetőzése ellenére mégis megint megszavazta az Oroszország elleni, sorban 11. szankciócsomagot? Ki az, aki a hűtője nem túl bizalomgerjesztő kongását hallgatva még bármit elhisz ennek a kormánynak? Amelyik hőbörög, hogy vétózni fog, ha az ukránok továbbra is a háború szponzoraként emlegetik az OTP-t, aztán az OTP rajta marad a listán, ők meg megszavazzák a szankciókat? A tömegsírokkal hergelés kormánya, a mindenki mást háborúpártisággal rágalmazó korrupció kormánya ezek szerint sorban tizenegyedik alkalommal vette hülyére a magyarok 97 százalékát?

Szerintem ez már rohadtul nem kérdés. Igen. Folyékonyan hazudoznak bele az ország arcába, eddig sem volt ez másképp, a különbség az, amit az elején írtam: a tévedhetetlen stratéga és az ő stratégái már nem urai a helyzetnek, az ellenőrzésükön kívül eső folyamatok pedig nem túlságosan kedvezőek számukra. Úgyhogy marad a káoszkeltés, a konstans zűrzavar generálása, a kapkodás, csapkodás és a folyékonyan hazudozás: az ukrán hadifoglyoktól az ácsi akkumulátorgyárig, a mások háborúpártiságától a tanárhiányon át a bevagonírozott migránsokig, az uniós támogatások jelentéktelenségétől addig, hogy uniós támogatások hiányában a magyar állam tulajdonképpen nem tudja ellátni a feladatait. Ott, ahol a választók több mint fele nem tartja tisztának és szabadnak a választásokat (márpedig egy friss kutatás erre jutott), vagyis messze nem csak az Orbán-ellenesek gondolják így, hanem a pártnélküliek körülbelül kétharmada, de még a kormánypárti tábor egy nem elhanyagolható kisebbsége is, ahol a többség meggyőződése szerint a magyar állam szinte minden intézményét átszövi a korrupció, és még az állampárt szavazóinak 60 százaléka is úgy látja, hogy az ún. közmédia soha nem kritizálja a kormányt (ami nem éppen a virágzó jogállam és demokrácia bizonyítéka), nemigen van más választása a Hatvanpuszta-Felcsút-központú féldiktatúrának, mint megpróbálni totális őrületbe kergetni a társadalmat. Bárcsak tudnám, hogy meddig lehet ezt még ebben a tempóban, ebben a stílusban művelni, de talán jobb is, hogy nem tudom. A jó hír az, hogy alighanem az elvtársak se tudják.

(A honvédség legmodernebb, 5 milliárdos helikopterének tragédiával végződött horvátországi balesetét most szándékosan nem kommentálom, ez a legjobb, amit tehetek.)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább